 Most apró kitérõt teszek, még mindig szigorúan a villanygitár (bárd:) fizikai kiterjedésén belül maradva (majd aztán jönnek a motyók és ketyerék...).:)
Mûszaki dolgok - Best of Norbörg V.
Tremolok én, tremolsz te, tremol ó…õõõ
(a Fórum " Gitármotyók és ketyerék " címû topikja alapján) Kedves Petyus!
Most apró kitérõt teszek, még mindig szigorúan a villanygitár (bárd:) fizikai kiterjedésén belül maradva (majd aztán jönnek a motyók és ketyerék...).:) Tehát: valószínûleg megfigyelhetted, hogy sok gitáros ilyen hosszú, vékony, kézbesimuló vasdarabokat rángat a húrláb közelében, mellyel hangmagasság-változást idéz elõ. Ez a vibrátó (elterjedt, de téves elnevezéssel: tremoló-)-kar. A húrok ugye lehetnek simán befûzve a húrláb mögött, az oktávtisztaság beállítására pedig állítható alátétek szolgálnak magán a húrlábon (Tune-O-Matic bridge, Stop tailpiece). Ilyen a legtöbb régi Gibson Les Paul és a jazzgitárok többsége. Ezen esetben a vibrato-technika és egyéb intonációs trükkök végrehajtása kizárólag a gitáros húrt lefogó kezére hárul. Ez a helyzet azoknál a gitároknál is, melyeknél a húr a testen keresztül kerül befûzésre, a jobb rezonancia érdekében, példa erre a Fender Telecaster és sok modern, de egyszerû gitár (pl.: Jackson JJ Scott Ian Signature Model - kis agresszív kopasz ember az Anthraxbõl). | | | | Fender vintage telecaster bridge | Ibanez Art1 bridge | String Through fixed bridge | Tuneomatic fixed bridge
stop tailpiece |
Létezik, és újra elterjedt a Bigsby rendszerû vibrato, mely rendkívül egyszerû szerkezet, gyakorlatilag egy vízszintes tengelyen elforduló részben vannak a húrok befûzve, a játékos a kar elfordításával ezt csavarja el, s föl-le intonálhat, igaz, nem túl agresszíven (bár én láttam már Neil Youngot koncerten rángatni egy Bigsby-s Gibson-t...). Az 1950-es években élte elsõ virágkorát. A Bigsby vibrato karja leginkább egy nagyon keskeny cipõkanálra emlékeztet.:) Állítólag jótékony hatása van a gitár hangjára. 
Bigsby vibrato
A Fender gitárokon már a kezdetektõl megtalálhatók voltak különbözõ trükkös herkentyûk, melyekkel általában 1-1 (általában a G, H) húrt lehetett nyújtani, pl. a heveder meghúzásával, steel-gitár hangzást elõidézve.
Kifejlesztették aztán a ma már klasszikusnak számító vibrato-rendszerüket, melynek már igazán neki is lehetett esni, ha úgy akarta az ember. (l.: Jimi Hendrix Woodstockban, a Voodoo Chile / Slight Return bevezetõjében). Ebben a rendszerben a húrok húzóerejét az ún "tõkébe" akasztott 3-5 rugó ellensúlyozza a testen belül, a húrláb pedig felfekszik a testre, ám a húrok felé megdönthetõ, ezáltal a hang lefelé hajlítható. Itt a kar már elegáns, vékony rúd, kupakkal a végén. Az én gitáromon is ilyen van. Lehet vele állatkodni, ám hátránya, hogy használat közben a gitár csúnyán elhangolódhat. Elõnye viszont, hogy a húrok rezgése elég nagy felületen kerül át a gitártestre. Továbbfejlesztett változatában a hang már felfele is hajlítható, igaz csak egy picit, és a hangolást ugyanúgy nem tartja meg. | | Fender standard tremolo | Gotoh standard tremolo |
Az 1970-es évek végén megjelent a Floyd Rose rendszerû vibrato, melynél satut alkalmaznak mind a nyak végén, mind a húrlábon, s az így rögzített húrok finomhangolóval állíthatók be pontosan. Rengeteg változata létezik, ám nagyon fontos a minõsége, hiszen a húrok rezgése egy vékony pengeélen adódik át a testbe fúrt tiplikre, s így a testre. Minél "hangbarátabb" anyagból készül, annál inkább hagyja érvényesülni a fa hangját. Ebben az esetben az egész húrláb egy egyensúlyi állapotban lebeg, a hang felfelé és lefelé is nyújtható, s a kar megütésével berregõ hang idézhetõ elõ, feltéve, hogy a húrláb megfelelõ tömeggel rendelkezik. Tanácsom, hogy ha már egyszer ilyet vesztek, jó vastag öntvényût szerezzetek be, lám a legjobb darabok is igen vaskosak, és nem vesznek le annyit a mély hangokból, mint ahogy mondják. Nekem az elsõ elektromos gitáromon egy Schaller-másolat tremoló (na tessék!:) volt, vaskos alapvassal, és berregett is szépen. Meg aztán nem kell félni az extrém hajlításoktól sem: kellõen kimélyített vájatban a hang egy kvinttel(!) is felhajlítható, ami látványelemnek sem utolsó, ahogy a gitáros a térdére fekteti a hangszert, oszt addig tolja hátra a kart, amíg koppan!:). Egy nagy hátránya, hogy unisono hajlításnál (amikor pl. a G húr 14. érintõjénél képzett hangot hozzáhajlítjuk a H húr 12-nél lefogotthoz), a "helyben maradó" húr kicsit leereszt, mivel az egész húrláb elmozdul a nyújtás nyomán... | |  | | Schaller Floyd Rose | Steinberger KBS Floyd Rose | Ibanez Edge Pro Floyd Rose | Ibanez locking nut |
Schaller Floyd Rose Steinberger KBS Floyd Rose Ibanez Edge Pro Floyd Rose Ibanez locking nut Egy másik irányzat a Wilkinson tremolo, amely a klasszikus Fender-dizájn egy továbbfejlesztése, lefelé és korlátozottan felfelé is hajlítható a hang, satura nincs szükség, ha csak a zárható hangolókulcsokat nem említjük, valamint szépen berreg is. Nagyon sok Paul Reed Smith és Music Man gitárt ilyennel szerelnek. 
Wilkinson VS100 tremolo
Noha szerintem a tremolószerkezet csak kicsit befolyásolja a gitár saját hangját, azért fontos lehet - kényelmi, játéktechnikai szempontból, az önkifejezés eszköztárának gazdagítása tekintetében pedig, feltétlenül. Vannak aztán olyanok, akiket egyáltalán nem érint a dolog, pl. Edge-t a U2-ból még sosem láttam tremolós gitárral...
| | Ibanez George Benson GB200 | Ibanez Pat Metheny PM120 |
Üdvözlettel: TM
Az email cím védve van a spam botoktól, a megtekintéséhez a JavaScript bekapcsolása szükséges
Találatok: 5873
|
Mûszaki dolgok 
), és a lo-pro edge az nagyon jó tremoló, olyat szerezzen, aki tud!