|
 2005. március 28., A38, Elõzenekar: Váczi Eszter és a Szörp
Bár a meghirdetett koncertkezdéshez képest kicsit késve érkeztünk, annyival jobbak voltunk Bullock úrnál, hogy nekünk sikerült megérkeznünk  . A bejáratnál egy kiírás fogadott minket: a ma esti koncert Hiram Bullock betegsége miatt elmarad!
Ilyen még nem történt velem, de így legalább egy újabb koncertélménnyel lettem gazdagabb, amiért már megérte eljönni.
És nem csak ezért.
Az elõzenekarból fõzenekarrá avanzsálódott Váczi Eszter vezette 9 fõs zenekar jóvoltából egész este Szörpben fürödhettünk. A Szörp fellépése elõtt értesülhettünk róla, hogy a HB Group zenészei annak rendje-módja szerint megérkeztek, csak a frontember hiányzott a csapatból. A szervezõk egész napos telefonkapcsolatban álltak a feleségével - aki sokáig szintén semmit nem tudott férjérõl. Végül nagy nehezen sikerült elérniük a mûvészt, aki állítólag azon fáradozott a JFK reptéren, hogy találjon egy olyan gépet, amivel Európába utazhat, mert Európán belül már egyszerûbb megoldani a Budapestre érkezést.
Ahogy a mellékelt ábra mutatja, nem sikerült. Hiába voltak a jelenlévõ zenészek felpörögve, hiába történt meg a beállás is, frontember híján a koncert elmaradt: bár ígéretet tettek, hogy jönnek Magyarországnak eggyel. Sajnálom, mert nagyon kíváncsi voltam a koncertre, mivel még nem láttam õket. Majd legközelebb...  Szerencsére van kishazánknak egy remek kis csapata, akik kihúzták a pácból a szervezõket, és igen kellemes koncertet adtak az ott maradt publikumnak. A Szörpöt még sosem láttam normál körülmények között, egy-két percnél hosszabb ideig élõben. TV-ben, rádióban már többször is, azonban élõben mindeddig csak a Váczi Eszter Jazz Quartet-hez volt szerencsém.
A Quartet fellépésén Váczi Eszter már végleg rajongójává tett, és azon a koncerten a Szörpben is tag Gátos Iván zongora mûvészete is kiemelkedett. Kíváncsian vártam, hogy a nagyobb, és hangosabb formációval mire képesek. Az elsõ számban még Eszter nélkül mutatkozott be a zenekar, de már az elsõ akkordok után mindenkit magával ragadott az Acid Jazz. Mérgezõ mûfaj ez, ahogy a neve is sugallja, mert nem sok ember bírta ki mozgás nélkül ezt a finom muzsikát. Némelyek szabályosan táncra perdültek.
 Az A38 hajó kiválóan alkalmas az ilyen viszonylag kisebb létszámú klub koncertekre, amit a remek megszólalást biztosító hangosítás is elõsegít. Ha a hajó ringása nem is érezhetõ, a jó hangzás lehetõvé teszi, hogy a zenében úszhassunk, bár ezen az estén kicsit túl hangosnak éreztem a zenekart. Azért nem volt bántóan hangos, ami az ehhez hasonló kis helyeken nem egyszer elõfordul.
A második számtól kezdve Eszter is a színpadon volt, és csak egy-egy szóló erejéig húzódott háttérbe. A színpadi visszafogottsága, a könnyen felismerhetõ hangja most is elvarázsolta a nézõket. Igazából akkor szerettem a leginkább, amikor egyszer-egyszer magával ragadta õt is a zene, és apró mozdulataival teste is elmerült benne. A remek csapat húzóemberének Gátos Iván zongoristát mondanám, aki nem egyszer pattant fel székébõl, hogy a billentyûk felé görnyedve mutassa be, mit is tud mûvelni hangszerével.
Mindig kicsit hálátlan szerepnek véltem a dobosok helyzetét, mert nem sok ember emlékezik meg az õ teljesítményükrõl. A jazz-ben szerencsére õk is elõrébb kerülnek. Eszter és Iván mellett én harmadikként Mike Zsolt munkáját emelném ki, aki mindvégig rendkívül pontosan, korrekten kísért. Szinte végig mosolyogva pörögte végig a koncertet, és egész testével dobolt.
 No azért a többieket sem lenne egyszerû lehúzni: nagyon rendben van a csapat. Könnyed jól felépített gitárszólókat hallhattunk Fehér Gézától, Fehérvári Attila basszusgitár játéka akkor váltott ki végleg elismerést belõlem, amikor kellemes szólót prezentált. Weisz Nándor (percussion) kellemesen élt együtt a zenével, és sokszor vett elõ egy-egy pillanatra olyan hangkeltõ eszközt, amit többször nem is láttunk. A koncert vége felé Mike Zsolttal elõadott ütõs kettõse volt mindkettejük csúcspontja. A fúvos szekció:
 Barbinek Gábor - harsona, Weisz Gábor - szaxofon, és Weisz Tamás - trombita. A kellemes trió jól szól együtt. Egy igazi trombitaszólót hiányoltam ugyan, de a másik két hangszer egyedül is hallható volt.
Személy szerint én a magyarul elõadott számok alatt voltam a legboldogabb. Bár az angol dalokkal sem volt semmi probléma, azért a mi nyelvünk sokkal szebb, és bár sokan mondják, hogy a zene nyelve az angol, azért a magyar szöveget fantasztikusan illesztette bele Eszter a jazz-be. Ekkor tudatosult bennem, hogy nagyon jól áll a magyar éneknek ez a mûfaj. Persze ez leginkább akkor igaz, ha úgy adják elõ, ahogy ezen az estén.
Egy dolog van, amit kicsit hiányoltam. Ha csukva volt a szemem, és átadtam magam teljesen a zenének, még ezt az egy hibát sem tudnám megemlíteni, de az emberek nyitott szemmel nézik a koncertet. Nyitott szemmel azt tapasztaltam, hogy a nagyszerû hangszerkezelés mellé még több életet kellene belevinni az elõadásba. Mintha a zenekar egyes tagjai kicsit merevek lennének. Ez lehet, hogy nem így van, de nekem ez jött le a színpadról. A színpadot nem uralták a fények, ami ezen az estén nem is volt szükséges, mert a zene volt a fõszereplõ. Ha majd a csapat minden tagja komolyan el tudja magát engedni a koncerteken, akkor végképp professzionális mûsorról beszélhetünk majd. Még egyszer leírom: a zenével semmi baj nem volt, de ha a zenészek - a jazzhez szerintem szükséges - némi õrültséggel tudják majd elõadni a remek kis darabokat, akkor az ötös osztályzat felé kapnak majd egy csillagot is. Mindenkinek ajánlom, kóstoljon bele a Szörpbe legalább egyszer, mert ha ez megtörténik, úgyis kell majd még egy pohárral. Kapcsolódó honlap:
http://www.szorp.com/ Elkövette: Gerébi Zoli
mail:
Az email cím védve van a spam botoktól, a megtekintéséhez a JavaScript bekapcsolása szükséges
Találatok: 1929
|
Szubjektív - koncert 
