A napokban láttam a tévében a Besh o droM zenekart és eszembe jutott, hogy már jó két hónap telt el azóta, hogy kijött harmadik albumuk a Gyí!, és én még mindig nem írtam semmit róla, pedig már karácsonyi ajándékként ezt halászhattam ki a fa alól.
 Maga a zenekar rengeteg fesztiválon vesz részt és koncertezik szerte a világban, például Kanadában vagy a közeljövõben Írországban, így nem szükséges tiszteletköröket futni, nagyon jó a banda, elismert, kedvelt ez a néhol elektronikus alapokra épülõ etnojazz-miazmás zene, úgyhogy inkább nézzük magát a produktumot.
Nagyon örültem, hogy rajta van a nóta, amit annak idején koncertbeszámolómban csak "Soul Bossa Novásnak" tituláltam, most pedig megtudhattam, hogy Tortapapír névre hallgat és a jól ismert számot cigány és román eredetû dallamokkal vegyíti. A nagyon könnyen megtanulható cigány népköltést Szalóki Ági énekli, a lemez egyik legfõbb jellemzõje pedig éppen az, hogy nagyobb szerepet kap rajta az ének. Végre a dalok felét tudja otthon/koncerten/utcán énekelni az elszánt Besh o droM-rajongó, fõleg olyan élethelyzetekben, mikor a babája „más ölében játszik” (Meggyújtom a pipám), illetve ha nagyon sóvárog a rózsája után (Úgy elmennék). A lemez másik énekese a különleges hangú Juhász Miczura Mónika, például a Lei Toi és Lake Jakha dalokban. Az utóbbi nyomán címe alapján hajlamos az angol szakos valamiféle tóra asszociálni, de ez egy cigány szó természetesen. A nõi hangok mellett a ritmus- és kannafelelõs Pettik Ádámot is hallhatjuk, aki már megint bebizonyította, hogy énekelni is remekül tud.
Az ének mellett változatlanul fontos szerepet töltenek be a fúvósok: Barcza Gergõ, Békési László (szaxofonok) és Tóth Péter (trombita). Talán csak a Fidóé címû dallamban nem hallhatjuk õket, amelyben a gitárra és a cimbalomra kerül a hangsúly, a basszusgitárt pedig felváltja Molnár Laci nagybõgõjátéka. Természetesen a szokott színvonal sem marad el, bár ha nagyon szõrszálhasogató lennék, megemlíteném azt a két kandeszt a Tortapapírban a szaxofonok részérõl, de nem lovagolnék ezen, maradjon ilyen autentikus a dolog, amilyenre a rengeteg modern hatás ellenére sikerült. A kaval ismét kiemelkedõ szerepet kap egy nóta erejéig, amely a Kavalos címet viseli és egyáltalán nem melankólikus, mint azt a kaval hangszíne sejtetné, hanem egy pergõ ritmusú, jól táncolható dallam.
Nem tudom elhallgatni, hogy nagyon a szívemhez nõtt ez a lemez, azok közé az albumok közé tartozik, amiket egész álló nap képes lennék hallgatni, ilyen pedig nem sok van, mert általában szeretem a változatosságot. A Besh o droM zenéje azonban magában hordozza a sokszínûséget: az õszintén hol vidám, hol kesergõ népköltéseket, a népi motívumokat felváltó jazz-szólókat, a fel-felbukkanó rockos lüktetést. Bár az utolsó nóta pont a szomorkodósabb Úgy elmennék lett, a zenekar még a végére biggyesztett egy vidámabb dallamot, hiszen nem búcsúzhatunk búsan ettõl a 48 perc 10 másodperctõl, amit tapsztalataim szerint nem lehet egy helyben ülve kibírni -erre a zenére mozdulni kell! Gyí!
Kapcsolódó oldalak:
www.beshodrom.hu
(itt bele is lehet hallgatni a lemezbe jól)
Besh o droM - Október 15., Budapest, Millenáris Fogadó
(beszámoló) Bildi
Az email cím védve van a spam botoktól, a megtekintéséhez a JavaScript bekapcsolása szükséges
Találatok: 2786
|
Szubjektív - lemez 
