|
Mostanában nagy divat egy kiadványt több formátumban kiadni. Eddig ez leginkább a DVD-n kiadott mozifilmekre volt jellemzõ, azonban ez a szokás egyre inkább terjed a zenei kiadványok körében is. Itt most nem csak a DVD-Audio vs. SACD harcra gondolok.
 Mostanában nagy divat egy kiadványt több formátumban kiadni. Eddig ez leginkább a DVD-n kiadott mozifilmekre volt jellemzõ, azonban ez a szokás egyre inkább terjed a zenei kiadványok körében is. Itt most nem csak a DVD-Audio vs. SACD harcra gondolok.
Egy kiadvány megjelenik egylemezes kiadásban, majd néhány hónapra rá megjelenik kibõvített változatban, esetleg dupla lemezes változatban, majd késõbb DVD-vel, a fenti formátumokról már nem is beszélve. Vannak aztán korrektebb megjelenések is. Ebben az esetben nem különbözõ idõpontokban jelenik meg egyazon kiadvány több változata, hanem egyszerre, így a vásárló eldöntheti, melyik változatot kívánja birtokolni. Pontosan ez a helyzet a november 22-én , hosszas várakozás után megjelent új U2 nagylemezzel is, a How To Dismantle An Atomic Bomb-bal. Az album 5 változatban jelent meg. Ebbõl három hagyományosnak mondható: kazetta, CD, bakelit. Bár az utóbbi kicsit furcsának tûnik, de mostanában a fekete korong új reneszánszát éli. Ami már kevésbé szokványos, bár a szokás igencsak terjed, választhatunk egy CD-DVD párosítást is. Ami aztán végképp szokatlan az a korlátozott példányszámban megjelenõ különleges kiadás, amely tartalmazza a CD-t, DVD-t, és egy ráadás könyvet.  Az új lemezt a Vertigo címû dal vezette be. Most már lassan hagyományosnak mondható két db CD kislemezzel, és egy DVD kislemezzel.
Az 1. CD tartalma:
1. Vertigo
2. Are You Gonna Wait Forever? Az 2. CD tartalma:
1. Vertigo
2. Vertigo - Jacknife Lee 10" Mix
3. Neon Lights - Kraftwerk szerzemény átdolgozása U2 módra A DVD tartalma:
1. Vertigo - HQ (Hanover Quay) stúdióban felvett video
2. Vertigo - Audio felvétel fotógalériával
3. Are You Gonna Wait Forever? - Audio felvétel
4. Vertigo - Lisbon video - a Jacknife Lee 10" Mix videó változata Utoljára 2002-ben jelent meg nagylemez a U2-tól, de az válogatás lemez volt. Az utolsó stúdióalbum 2000-bõl való (All That You Can't Leave Behind). Azt hiszem, igencsak kiéheztették a rajongókat, bár ezt némiképp enyhítették a köztes idõben megjelent DVD kiadványok. No lássuk, mit is kapunk a hosszú kihagyás után. 1991-tõl az elektromosabb, szintetikusabb hangzással játszadoztak, mígnem 2000-ben visszatértek a rockosabb hangzásvilághoz. Ezzel a lemezzel ott folytatják, ahol 4 évvel korábban abbahagyták.
Ismét The Edge összetéveszthetetlen gitárhangzása jellemzi a nótákat, Adam Clayton (basszus) és Larry Mullen Jr (dob) tökéletes ritmusszekciója helyezi a dalok alá a szõnyeget, és Bono... meg csak Bono. A dalok:
Vertigo: Engem kicsit a Beautiful Day-re emlékeztet, amely ugyanebben a szerepben tetszelgett 2000-ben, bevezetõ nóta volt. Lendületes végig, középen egy kis kiállással, aztán újra rock and roll. The Edge kemény riffekkel követi Adam döngölõs basszusát, Bono magas és normál hangon is megjelenik. Zaklatottság hangulat árad az egészbõl. Miracle Drug: Visszavesznek a tempóból. Szerelmes dal. Lírai kezdés, aztán a 80-as évek U2-ját idézõ melódia. Bono lágyabban énekel, mint az 1. dalban. The Edge a gitár mellett a zongorához is odaül, illetve vokálozik. Bono gitáron is játszik, és Larry-vel egyetemben vokálozik is. Sometimes You Can't Make It On Your Own: Talán a legérzelmesebb szerzemény a lemezen. Bono olyan lágyan énekel, hogy szinte már sírásba csuklik a hangja. Billentyûkkel és vokállal segít The Edge, miközben lágy melódiákat játszik gitáron. Az érzelmeket a basszus erõsíti fel. Larry halkan követi a dalt, elõször túl a szám felén csap oda keményebben, illetve a dal végén, ahol a katarzist elõsegítve, mindenki együtt játszik. A dal olyan halkan végzõdik, ahogyan elkezdõdött. A szám lényege, amire a cím is utal: egyedül nem megy. Love And Peace Or Else: Elektronikus kezdés, majd Larry is bekezd, aztán csak Adam kíséri Bono-t. Mikor The Edge is beszáll, kicsit blues-os hangulata lesz a dalnak. Szintetizátoron Brian Eno is megjelenik. Néhol már Marlyn Manson-os hangzása van a számnak, csak éppen Bono énekel. A dal a címben megjelenõ szerelmet és békét helyezi középpontba. Akármit teszünk, ez a két legfontosabb dolog az életben. Érdekes kontraszt van a szöveg mondanivalója és a zene megszólalása közt. City Of Blinding Lights: Gitár, majd zongora, aztán érkezik a basszus, és a dob. Zongorán The Edge és Bono is játszik. A hangzás a The Joshua Tree és az All That You Can't Leave Behind lemezek hibrid változata. ( Ez egyébként végigkíséri az egész albumot. )
Hatalmas városban járunk, a vakító fények városában, ahol minden csillog-villog, de a csodálatos helyen mit is kezdhetne egy férfi a nõ nélkül, aki még csodálatosabb. All Because Of You: Sikító gitár kezd, majd igazi rockos folytatás. Bono mögött The Edge énekel. Ez a dal is olyan, mint a legtöbb dal a lemezen: már az elején elkap valami, ami aztán végig magával sodor. Én ezt szeretem a U2-ban, valami megfoghatatlan energia árad a dalokból. Nekem végig az jár a fejemben, hogy akár órákig is lehetne hallgatni egy-egy dalt, de aztán pont idõben van vége. Ezzel kis hiányérzetet elõcsalva belõlem, de már jön is a következõ csoda.
A dal arra figyelmeztet, hogy figyeljünk oda a másikra, mert máskülönben könnyen magunkra maradhatunk. A Man And A Woman: Újra halkabban, érzékibben szóló dal. Simogató gitár, lüktetõ basszus, pontos dobkíséret, lágy Bono... U2.
A szöveg a nõk és a férfiak közti örök ellentétet feszegeti, a köztük lévõ meg nem értést, hogy még akkor is továbbkeresgéljük az igazit, amikor már megtaláltuk... Crumbs From Your Table: Jellegzetes The Edge kezdés, brummogó basszus kísérettel, majd csörömpölõ dobok, és Bono. Halkabb, de mégis rock dal. Bono mesélve énekel, végig hullámzó mondatokkal.
A dal arról szól, hogy mindig másról beszélünk ahelyett, hogy a lényeges dolgokkal foglalkoznánk. Itt leginkább a szerelem a lényeges téma, de a lemez koncepciójára gondolva bármivel behelyettesíthetjük. One Step Closer: Filmzenékre jellemzõ kezdés, halk bevezetõvel. Talán még koncerten sem lenne rossz kezdõ dal! Végig kellemes atmoszféra lengi be a nótát. Lassan építkezõ gitár akkordok, pattogó basszus. A szám közepére érve már átalakulnak az érzéseim, és inkább vége dalnak tenném a sorba. Olyan zene ez, ami a film végén csendül fel, amikor valami felemelõ történik a fõszereplõvel.
Nekem a dal a változásról szól. Minél idõsebbek vagyunk, annál érettebben szemlélhetjük a világ dolgait. Original Of The Species: Játékos zongorás kezdés, vonós kíséretet utánzó szintetizátorok, majd csillogó gitár dallam pörgeti fel a dalt. Érzelmeket közvetítõ ének, zengõ ritmusgitár. Kellemes dal.
Itt is a párkapcsolat áll a középpontban. A szerelmes férfi, aki mindent megad a nõnek, csakhogy megkaphassa, de a nõ lehetetlent kíván, ennek ellenére a férfi mégis rajong az áhított nõért. Yahweh: A hangulata olyan, mintha a One Step Closer folytatása lenne. Albumzáró dal. Olyan búcsúhangulata van, de nem rossz szájízû búcsúra kell gondolni.
Minden nap után jön egy újabb, amikor mindent elölrõl kezdhetünk, még akkor is, ha valamit rosszul tettünk. Bár némi szomorúság is van a dalban: "Miért a sötétség a pirkadat után?"
Igazából tõlünk függ minden, mikor mit teszünk, csak nekünk jó legyen, de azért figyeljünk oda másokra is. Fast Cars (Ez a dal csak a speciális kiadáson szerepel, és a bakeliten.): Spanyol gitárriffek indítanak, amelyek végig meg is maradnak. Pattogó ritmus, már csak az ehhez passzoló taps hiányzik belõle. Szinte magam elõtt látom a bikákat, és a torreádorok "táncát".
A világ búját-baját tárják fel. Mindenre oda kell figyelni, hogy megfejthessük a dolgok jelentését, nem szabad semmi mellett csak úgy elsuhanni. A lemez 50 perces, míg a plusz dallal jó 4 perccel hosszabb. A DVD:
Képformátum: 16:9
Hangformátum: PCM Stereo
43 perc
5 nyelven (természetesen magyarul nem) feliratozható, de ez nem vonatkozik a dalszövegekre, csak a beszélgetésre. Tartalom:
U2 and 3 songs - Neil McCormick (az Egyesült Királyság egyik legjobban ismert zenekritikusa) készítette interjú. A filmet 2004. június 9. és 10-én vették fel a HQ stúdióban, Dublinban. Bónusz számok
Sometimes You Can't Make It On Your Own - stúdió verzió
Crumbs From Your Table - stúdió verzió
Vertigo - Temple Bar Mix - The Edge bendzsón kíséri Bono-t
Sometimes You Can't Make It On Your Own - akusztikus verzió - Bono és The Edge kettõse
Vertigo - videó A DVD-n induláskor 3 menüpont látható: Az összes mûsorszám lejátszása, A kiválasztott mûsorszám lejátszása, illetve a feliratok kiválasztása. A 20 perces riportfilm a DVD-n szereplõ 3 dal készítésérõl emlékezik meg. Nem csak a zenekar, hanem a lemezt elõállító stáb tagjai is megszólalnak.
A lemez legérzelmesebb daláról megtudjuk, hogy akkortájt készült, amikor Bono édesapja meghalt.
A Crumbs From Your Table-rõl kiderül, hogy ez az egyetlen olyan számuk, amelyet ivászat közben írtak a fiúk.
Mesélnek például arról, hogy milyen nehezen áll össze egy dal, (mert mindenki vár a másikra, de egyik lépés nem megy a másik nélkül) hogy a stúdiós embereknek mekkora beleszólása van a végsõ számokba, stb. Érdekes rövidfilm, amelybõl sok információt megtudhatunk egy dal születésérõl.
A Vertigo-val kapcsolatban Bono elmondja, az új lemezhez úgy viszonyulnak, mintha az elsõ nagylemezük volna, és a kislemezhez úgyszintén. A legelsõ, 3 dalos (Out Of Control, Boy-Girl, Stories For Boys), kislemezükkel állítja párhuzamba. Azon az utolsó dalban volt a Vertigo-hoz hasonló ismétlõdõ gitártéma, és olyan lendületes volt, mint a mostani kiadvány. És ami még hátra van: a könyv.
48 oldalas, keményfedeles, igényes kivitelû színes könyv. A zenekar tagjainak irományai, merengései, rajzai, illusztrációi találhatók benne az általuk készített fotók mellett.
A U2 szokásához híven több alapítványt, illetve jótékonysági szervezetet megemlít, elérhetõséggel, bõvebb ismertetõkkel a könyvben.
Külön érdekességként mind a négy tag kézlenyomata is megtalálható. A U2 több mint 20 éve van a zeneiparban, talán egyetlenként, változatlan felállásban. Valószínûleg ennek is köszönhetõ, hogy egy nagyon-nagyon egyben lévõ, egységes anyagot kapunk. Olyan kimagasló slágerek nincsenek a lemezen, mint például a One, vagy a Where The Streets Have No Name címû slágerek voltak, de mégis jellegzetes U2 lemez, amely egészében véve nagyszerû.
Mondanivalóját tekintve, a U2 mindig is nyitott volt a világ problémáira. Ez a lemez is - ahogyan már a címe is sejteti - amolyan figyelemfelkeltõ célzatú darab. Kapcsolódó oldalak:
www.u2.hu
www.u2.com
Gerébi Zoltán
Az email cím védve van a spam botoktól, a megtekintéséhez a JavaScript bekapcsolása szükséges
Találatok: 4054
|
Szubjektív - lemez 
