Elõször is egy kiegészítéssel kezdeném: Az aktív pick-up témakörbôl eléggé el nem ítélhetô módon kimaradt a Hexa Pick-up család. Ez csak azért megbocsájtható, mert egy ma még viszonylag kuriózumnak számító dologról van szó: olyan lábnál elhelyezett hangszedôk ezek, melyek a hat húr hangjait egyenként rögzítik.
A legelterjedtebb a Roland GK-2A, de korántsem a legjobb. Tartozik hozzá egy kontroller két gombal, egy hangerô szabályzóval, és egy három állású kapcsolóval, a tápot pedig a 13 eres ormótlan GK kábelen kapja. Ugyan ezen a kábelen küldhetjük a hexa általal rögzített, illetve normál gitár jelet is, amit egy rövid patch kábelen jutathatunk el a kontrollerbe.
De mi a szöszre jó egy osztott pick-up? Sokmindenre, de most inkább csak arra a kérdésre válaszolnék, hogy mire találták ki: lehetôséget ad arra, hogy a húrok hangjának leelemzése után egy hangmodult vezéreljünk meg, tehát szintetizátort vezérelhetünk jó öreg kedvenc gitárunkkal, ráadásul úgy, hogy nem kell lemondanunk a 6 húron való egyszerre játszásról. (GK pick-up nélkül egyszerre csak egy húr hangját lehet elemezni, azt is csak akkor ha a többi húr néma csendben van.)
(Ez itt egy flash file, ha nemlátnád, töltsd le a flash lejátszót innen )
Kis történelem: Az 1974-ben alapult Roland cég volt az elsô, aki ezzel a mufajjal kísérletezett, és 1977-ben dobta piacra az elsô ilyen jellegü szériát. (G707+GR700) Máig gyakorlatilag az egyetlen gyártó, aki a témával foglalkozik, habár idôröl idôre feltunnek cégek, akik megpróbálják a lehetetlent, és pár évre versenyre kellnek a Roland rendszerével. Az alapvetô probléma az, hogy még egy gyártónak is szuk az ilyen csemegére vágyó gitárosok alkotta piac, így még a Rolandnak is majd két évtizedig volt mínuszban ez a szakága. A kezdeti sikertelenséget legfôképpen az okozta, hogy az elsô szériákhoz külön erre a célra fejleszett gitárt kellet vásárolni, ami ráadásul - legalábbis szerintem - jó ronda is volt. Persze egy gitáros se szívesen cserélte le a jó kis Gibsont meg Fendert egy gitár gyártásban viszonylag tapasztalatlan Roland gitárra. Másik ok, hogy a legtöbb gitáros imádja a hangszert, és nem cserélné el semmivel a hangját, ráadásul a gitár egy egyszeru hangszer, a szintetizátor pedig elég nagy techikai hozzáértést feltételezô komplex szerkentyu.
Ezt követôen alakultak ki azok a modellek, melyek már csak egy extra pick-up gitárra szerelését feltételezik. Hozzá kell azonban tenni, hogy ha valaki komolyabban akar ilyen eszközt használni, akkor javasolt a megfelelô gitár modelbôl olyan példányt beszerezni, amibe eleve beépítették a GK pick-up-ot. (Ezt azért mondom, mert tapasztaltam már párszor, hogy a ragasztott változat mindíg éles helyzetben jön le a gitárról. Legkínosabb változat az volt, mikor koncert közben egy szintetizátor szólóból kellet volna vissza váltanom torzított hangra, és a pick-up, valamint a hozzá tartozó kapcsoló ebben a pillanatban dönött úgy, hogy az 40 fokos hôséget megelégelve elhagyja a gitár testét, így ettôl a pillanattól kezdve se torzított hang, se szinti hang nem maradt.) Az összes nagyobb gyártónál megtalálható minden modell GK pick-up-os változtata, csak legfeljebb picivel mélyebre kell nyúlnunk a pénztárcában, és várni 3-4 hónapot amíg importálják nekünk. (Vagy ki kell menni amerikába...) Ha már megvan a gitárunk, akkor is több lehetôség kínálkozik: vagy ragasztunk, és vállaljuk az ezzel járó kockázatot, vagy erôt veszünk magunkon, és legkedvesebb gitárunk testébe egy ormótlan csavart tekerünk, illetve megfelelô tudással rendelkezô hangszerészünket kérjük meg, hogy szerezzen testbe szerelhetô hexa pick-up-ot, és rá bízzuk a piszkos melót.
Most pedig ejtsünk pár szót a GR-X sorozat ról. Ebben a sorozatban multieffekt külseju ketyerék szerepelnek, jól megszokott pedálos interfésszel, és jó nagy memóriával a tengernyi patch mentésére. Ami nekem fura volt, hogy a bank váltás úgy zajlik, hogy ezt az egyik gombot kell a hexa pick-up-on nyomva tartani, és úgy lépni a megfelelô pedálra. Szintén a pick-up kapcsolójáról szabályozható, hogy a gitárt, vagy a szintetizátort halljuk-e. (Tehát pengetés közben nehézkes a váltás!)
A GR sorozat különbözô példányai leginkább a hangszín készletben különböznek. Vannak egyszerübb, gitáros gondolkodásmódra épülôbb, illetve nagyobb tudású de nehezebben kezelhetô változatok. Nekem egy GR-30asom van, ami viszonylag új, de a hangmodulja közelsem tökéletes, kezelése nem bonyolult, de itt is nagyon jól jön, ha az ember beszerez egy patch editor progit, így a számítógéprôl vezérelhetô a kütyü hajlongás nélkül, és a kezelése is egyszerubb, felhasználóbarátabb. A kommunkáció Midi porton történik, de ugyanez lehetôvé teszi külsô hangmodul vezérlését is, ami valljuk be, igen hasznos lehet. (Sôt, akár fel is vehetünk sequencer-rel...)
Másik nagyon kellemes felhasználási módja a midizésnek az, hogy egyes tab író software-ek támogatják ezt, és így minden különösebb nyug nélkül eljátszva a dalt meg is van a tab. (Na... azért általában marad még meló, de nem sok...)
Általában a gitárszintetizátoroknak van még egy gyerekbetegsége: miután szükség van valamennyi adatra a hangmagasság elemzéséhez, ezért van egy aprócska késés a húr megpendítése és a megszólaló hang között. Ezt nem nagyon lehet észrevenni, de csak azért nem, mert a megfelelô hangmodulokban az attack idôket lecsípkedték. Ennek az az ára, hogy picit másképp szólnak a hangszerek, mint kéne nekik, de valójában ez kákán csomót keresés, mert eléggé figyelni kell, hogy észrevegye az ember a különbséget.
A GR-33 , és a GR-20 a jelenleg futó két modell, az utóbbi egyszerubb, kisseb tudású, de nem sokkal olcsób, szerintem nem éri meg megvenni, akkor már inkább a GR-33. A széria újab tagjai általában lehetôvé teszik, hogy egyszerre több hangszínt szólaltassunk meg, esetleg a hangmagasságot eltolva. Minden húrra egyenkent szabályozható, hogy milyen hangszínt (hangszíneket) szólaltasson meg, hány félhanggal legyen elhangolva ,,virtuálisan'', illetve, hogy melyik midi csatornán keresztül adja le a jeleket. Külsô hangmodul esetén tehát egyszerre akár 6 különbözô hangszín is szólhat, a GR sorozat tagjai azonban többnyire csak 2 partal rendelkeznek. (Azaz legfeljebb 2 hangszínnel tudnak egyszerre bánni.) Többnyire van harmonist, és arpegiator funkció, amikkel igen érdekes telt zenekari hangzásokat lehet produkálni.
Ide kívánkozik még a GI-20, ami fél rackes kivitelu testvére a GR-X sorozatnak, de nem rendelkezik saját hangmodullal. Fôleg azoknak ajánlott, akik eleve rackes erôsítôvel mászkálnak. Nagy elônye, hogy tetszôleges hangmodullal összekapcsolható, így sokkal univerzálisabbá tehetô, mint egy konkrét GR, de nagyobb hozzáértést is feltételez cserébe. (Amúgy ez már sokkal gyorsabb, mint a többi gitár szinti, tehát itt már nem kell lefaragni az attack idôkbôl sem.) Több rackes kivitelu hangmodulja is van a Roland cégnek, úgyhogy az egész cuccot erôsítôstul bele lehet söpörni egy rackbe. (Amúgy a szintén félrackes kivitelu Roland XV-2020-vel való használatot javasolják.)
Hang mintát azért nem mellékelek a cikkhez, mert úgysem adná vissza az igazi tudását az ilyen cuccoknak, ráadásul alig van különbség egy hagyományos szintihez képest. (Azt hiszem a hajlítások stílusa az egyetlen igazi különbség.) Aki mégis kíváncsi, annak azt tudom ajánlani, hogy hallgasson bele az Out Of Order zenekar Szép címu számába. Ott két különbözô hangszínnel is villog a szinti, és hajlítások is vannak a refrénnél, úgyhogy lehet kapni egy kis feelinget a dologból.
Végül egy fontos figyelmeztetés: a gitár szintetizátor nem hagyományos gitár játékot feltételez. Sok szempontból új hangszerként viselkedik, meg kell tanulni bánni vele. Sokkal érzékenyebb például a mellényúlásokra, mintsem azt gondolnánk! Nagyon precízen kell játszani. Tehát ha valaki vesz egy ilyen ketyerét, semmiképp ne keseredjen el, ha nem adja meg magát a gép azonnal. Sokat kell rajta gyakorolni, és akkor viszonylag hamar ráérez az ember a dolog ízére. Eleinte arra kell számítani, hogy idônként nagyon fura dolgokat muvel majd, aztán idôvel kitapasztalod, hogy mik azok a dolgok, amikre érzékeny. (Mikor én elõször kísérleteztem vele, nem egyszer elôfordult, hogy ,,hammer on'' hatására olyan hangzavart produkált, hogy azt hittem szétment a hangfal, de mint mondtam ez csak tapasztalatlanságom miatt volt így.)
Mûszaki dolgok 
Elõször is egy kiegészítéssel kezdeném: Az 
Kis történelem: Az 1974-ben alapult Roland cég volt az elsô, aki ezzel a mufajjal kísérletezett, és 1977-ben dobta piacra az elsô ilyen jellegü szériát. (G707+GR700) Máig gyakorlatilag az egyetlen gyártó, aki a témával foglalkozik, habár idôröl idôre feltunnek cégek, akik megpróbálják a lehetetlent, és pár évre versenyre kellnek a Roland rendszerével. Az alapvetô probléma az, hogy még egy gyártónak is szuk az ilyen csemegére vágyó gitárosok alkotta piac, így még a Rolandnak is majd két évtizedig volt mínuszban ez a szakága. A kezdeti sikertelenséget legfôképpen az okozta, hogy az elsô szériákhoz külön erre a célra fejleszett gitárt kellet vásárolni, ami ráadásul - legalábbis szerintem - jó ronda is volt. Persze egy gitáros se szívesen cserélte le a jó kis Gibsont meg Fendert egy gitár gyártásban viszonylag tapasztalatlan Roland gitárra. Másik ok, hogy a legtöbb gitáros imádja a hangszert, és nem cserélné el semmivel a hangját, ráadásul a gitár egy egyszeru hangszer, a szintetizátor pedig elég nagy techikai hozzáértést feltételezô komplex szerkentyu. 
A GR sorozat különbözô példányai leginkább a hangszín készletben különböznek. Vannak egyszerübb, gitáros gondolkodásmódra épülôbb, illetve nagyobb tudású de nehezebben kezelhetô változatok. Nekem egy GR-30asom van, ami viszonylag új, de a hangmodulja közelsem tökéletes, kezelése nem bonyolult, de itt is nagyon jól jön, ha az ember beszerez egy patch editor progit, így a számítógéprôl vezérelhetô a kütyü hajlongás nélkül, és a kezelése is egyszerubb, felhasználóbarátabb. A kommunkáció Midi porton történik, de ugyanez lehetôvé teszi külsô hangmodul vezérlését is, ami valljuk be, igen hasznos lehet. (Sôt, akár fel is vehetünk sequencer-rel...) 
A GR-33 , és a GR-20 a jelenleg futó két modell, az utóbbi egyszerubb, kisseb tudású, de nem sokkal olcsób, szerintem nem éri meg megvenni, akkor már inkább a GR-33. A széria újab tagjai általában lehetôvé teszik, hogy egyszerre több hangszínt szólaltassunk meg, esetleg a hangmagasságot eltolva. Minden húrra egyenkent szabályozható, hogy milyen hangszínt (hangszíneket) szólaltasson meg, hány félhanggal legyen elhangolva ,,virtuálisan'', illetve, hogy melyik midi csatornán keresztül adja le a jeleket. Külsô hangmodul esetén tehát egyszerre akár 6 különbözô hangszín is szólhat, a GR sorozat tagjai azonban többnyire csak 2 partal rendelkeznek. (Azaz legfeljebb 2 hangszínnel tudnak egyszerre bánni.) Többnyire van harmonist, és arpegiator funkció, amikkel igen érdekes telt zenekari hangzásokat lehet produkálni. 