|
 Papp László Budapest Sportaréna, 2004. 12. 21.
Elvileg 19:30-kor kezdõdött a koncert, de gyakorlatilag ekkor még rengeteg ember várt bebocsátásra az Arénába. Rögtön egy megdöbbentõ élményben volt részem: az Aréna elõtti hangszórókból egy monoton öblös hang hirdette a sötétségben, hogy "Felhívjuk kedves vendégeink figyelmét, aki vét a jegy hátulján leírt szabályok ellen, azt a rendezõség azonnal eltávolítja, és a jegy árát sem térítik vissza." Kicsit 1984 érzésem támadt és elkezdtem félni.
A nagy testvér által kísérve választottunk tehát egy kevésbé unszimpatikus beengedõ urat, és a vészjósló hang ellenére simán és gyorsan bejutottunk. 
Balra vettük az irányt, ahol érdekes zöld lézer show fogadta a közönséget. Rövid keresgélés után elfoglaltuk az ülõhelyünket, (jaj már megint csak ez jutott nekem) ahonnan jól beláttuk a félig telt Arénát. Ha ilyen iramban érkeznek a népek, talán kilenckor kezdünk is, gondoltam… Szerencsére nyolc óra tájt kihunytak a fények (ez sajnos a Kisstadionban nem sikerült májusban), és elkezdõdött a borzalmasan szóló fõszponzori reklám blokk, amely igénybe vette a színpad mindkét oldalán függõ vásznat. Egyébként magát a színpadot a hatalmas függöny miatt itt sem lehetett látni, mint ahogy az a turnén mindvégig volt. A Kisstadionban még meglévõ kifutó most nem volt felépítve, így hagyományosabb koncert színpadot láttunk. Az ülõhelyek nagyjából megteltek, de a dühöngõ csak félig. Ha ezt látta volna a sok kinnrekedt Ákos fan, biztosan szívinfarktus kaptak volna. Õk valószínûleg boldogan fizettek volna a koncertért, és akkor nem kongott volna ennyire a helyszín… Miután az „1984-es” reklámblokk véget ért, amely kb. arról szólt, hogy ne gondolkozz vásárolj sok-sok benzint, amit egy, vagy két reklám 20-szor egymásutáni lejátszásával sulykoltak a fejekbe, végre… végre elkezdõdött, amiért összegyûltünk. A függönyön fehér körök jelentek meg és Ákos mormogni kezdte a nyitó imát. Az énekes hangja elnémult, de a zene tovább szólt, aztán a függöny lezuhant, és fényorkán vakította el a közönséget. Elkezdõdött a koncert. Az elsõ szám után Ákos köszöntötte a közönséget, és felvilágosított minket, hogy ez a buli most nem amolyan csendes ülõs lesz, hanem kemény rock koncert a javából. Ezt alátámasztotta az a tény, hogy olyan hangerõn szólalt meg a zene, amely nem túl egészséges a füleknek. Ezt általában szoktam hiányolni a koncerteken, de ez most némileg túlzásnak tûnt, vagy csak öregszem. A folytatásban is megtapasztaltuk Ákos büntetõ zenei támadását. Kicsit sajnáltam is a független nézõket, akik eljöttek, mert ingyé' van, mivel nem elég, hogy hangosan, de még keményen is szóltak a dalok. Ezt persze a keménymag, amely azért természetesen jelen volt itt is, kitörõ lelkesedéssel fogadta. Végig is tombolták a kb. két órás koncertet. Az elsõ lélegzetvételre a Dúdolni halkan adott lehetõséget.  Most pedig néhány szó a színpadról. A turné állomásokról ismert kis színpadot húzták fel: Elõl Zalán, Ákos, Samu. A kis emelvényen Krisztián, Sanyi és Lepe. A reflektorok, mint ahogy azt már megszokhattuk, rengetek színben és formában pompáztak. Speciális kiegészítõként Zalán fején néha megjelent egy Mikulás sapka.
A koncert zenei blokkjait akár Ákos öltözékérõl is elnevezhetjük. Az elsõ blokk volt a vörös inges blokk, ezt követte a fekete inges, majd a vörös bomberes, és legvégül a vörös-fekete csíkos inges blokk. Azért még néhány szó a dalokkal kapcsolatban: döngölõs koncerthez méltóan minden számnak a durvább változatát nyomták. Igazából alig volt kevésbé zúzós nóta. A koncert címadó dalának is a turbó változatát adták, ade még az Ákos által kellemes Andante dalnak nevezett Keresem az utamnak is. A bosszú népe elõtt Ákos elmondta, hogy a számról a sajtóban megjelent kritikák elolvasása után teljesen átértékelte a magáról kialakított képét. Az Élj a mában elõtt színpadra lépett Háry Péter is, aki Ákos kérésére rögtönzött egy kis Stick bemutatót, majd belecsaptak a számba. A Végre alatt Ákos a színpad mindkét oldalára kiült (persze nem egyszerre  , és onnan énekelt. Most sem maradhattak el a gitáros pózolások, az ugrálások, és az Ákostól megszokott bohóckodások. Ami feltûnõ volt, hogy nem volt olyan sok éneklésre buzdítás. A felemás közönség nem is lett volna erre alkalmas... A mag természetesen magától is énekelt, a többiek meg vagy csak dülöngéltek, vagy csak ültek, mint a moziban, vagy már a koncert közben szállingóztak hazafelé. A fõmûsoridõ utolsó dala most a Virrasztó volt, amelyet a Bonanza blokk követett. A kötelezõ Induljon a banzáj után most a Szerelemisten és a Kihalt minden címû nóta volt hallható. Ezután a két fõvel kiegészült zenekar eltûnt, és a nézõk közül is sokan. Ez a réteg volt az ingyé' koncertre járó réteg. Na mindegy. A ráadás elsõ száma a Mire vagy jó volt, ismét Háryval és különös „fegyverével”. Aztán Ákos rövid közvélemény-kutatás után úgy döntött, hogy az Ilyenek voltunk speciális változata következik. Õ be a dobok mögé, Sanyi a gitárhoz, Zalán a mikrofonhoz. Az elõadás viccesen sikerült. Suszter maradjon a kaptafánál… Azért nagy közönségsikert aratott.  A Táncolj a tûzön át-ra mindenki azt hitte, hogy az utolsó dal lesz, mert hát nincs Ákos koncert kétkaros integetés nélkül, és mivel az erre hivatott dal mostanság az Ölelj meg újra nem volt, most került erre sor. Aztán jött egy kis integetés reprise, mert mégis volt Ölelj meg újra, de ezúttal záródalként. Búcsúzóul az elmaradhatatlan Adjon Isten hangzott el, majd Ákos koncerthez képest szokatlanul gyorsan kiürült az Aréna. Biztos mindenki rohant tankolni…
Összegzésként elmondhatom, hogy egy döngölõs rock koncertet láthattunk, fantasztikus fénytechnikával (szerintem ezen az estén ez sikerült a legjobban), és kevésbé fantasztikus hangzással… Errõl egy kicsit bõvebben: Borzasztó hangos volt a buli, sokszor hátulról visszaverõdtek a hangok, a hangerõ miatt már talán a fiúk sem hallották, hogy néha elég furcsán hangzott az egész, sokszor kimondottan hamiskásan fals hangok is megszólaltak, illetve mintha néha a hangfalak sem bírták volna a hangerõt és be-betorzítottak. A hangzás miatt kicsit garázskoncertszerû volt az egész, azzal a különbséggel, hogy ez jó nagy garázs volt, és azokkal a koncertekkel ellentétben itt az énekes hangja tisztán érthetõ volt. A különös az, hogy pont ez a piszkos hangzás volt az, ami élõbbé tette az egészet, és bizonyos szemszögbõl nézve, pont ezért volt jó. Érthetetlen… Dal lista:
Szent Mihály-ima
A kezdet elõtt
Alig hitted
Indiántánc
Mindenki táncol
Az utolsó hangos dal
Új törvény
Conquistador
Ikon
Dúdolni halkan
Ne fájjon többé
A bosszú népe
Minden egyszerû dalban
Végre
Gyönyörû madár
Majom a ketrecben
Keresem az utam
Élj a mában
Virrasztó
Induljon a banzáj!
Szerelemisten
Kihalt minden
Mire vagy jó?
Ilyenek voltunk
Táncolj a tûzön át
Ölelj meg újra
Adjon Isten… A banda: Ákos - ének, gitárok, (dob)
Samu - basszusgitár
Szakos Krisztián - szintetizátorok, vokál
Lepés Gábor - szintetizátorok, vokál
Kékkõi Zalán - gitárok, (ének)
Bánfalvi Sándor - dobok, (gitár)
Menczel Gábor - szintetizátorok
Hauber Zsolt - szintetizátorok
Háry Péter - Chapman Stick
Kapcsolódó oldalak:
DVD ajánló - Ákos Az utolsó hangos dal nagykoncert a Kisstadionban
Szubjektív: Felemás, tarka koncert, vegyes érzelmekkel
http://www.akos.hu/
Gerébi Zoltán
Az email cím védve van a spam botoktól, a megtekintéséhez a JavaScript bekapcsolása szükséges
Találatok: 4059
|
Szubjektív - koncert 
