November 14-én vasárnap este felkerekedett a HSZA stábja, hogy a Mammut Bevásárló- és Szórakoztató Központban található Jam Pub egyik asztalánál egymás és a jazz társaságában töltsön néhány órát. A Váczi Eszter Quartet játszott nekünk, igazi kikapcsolódást nyújtva a nehéz hétvége legvégére.
 A kikapcsolódás valóban kellett, mert a stáb egyes tagjai eléggé el nem ítélhetõ módon már vasárnap hajnalban szembesültek a hosszúra nyúlt bulizás és a vele járó jelentõs szeszesital-fogyasztás kellemetlen utóhatásaival. Ennek köszönhetõen meglehetõsen csendes, nyugodt, egészségkímélõ ücsörgés volt ez.
 Ha valaki Váczi Esztert nem ismerné, megsúgom, hogy õ az a kissé fátyolos hangú énekesnõ, akit korábban többek között a Szörp-ben és Jazz+Az-ban is hallhattunk énekelni. (illetve a Szörp zenekarnak jelenleg is tagja.)
Szerencsére a zene nem okozott csalódást, én élvezettel hallgattam az elejétõl a végéig, ami ebben a mûfajban nem mindig fordul elõ. Én úgy vagyok a dzsesszel, hogy néha negyed óra is elég belõle, ha a zenészek túlságosan rámennek a hangszeres virgázásra, az egy idõ után bármilyen jó is, akkor is fárasztóvá válik számomra. Ebben a zenekarban ilyentõl nem kell tartani. Nem azért, mert a képességeikkel lenne baj, hiszen kitûnõ muzsikusok. Ellenkezõleg: pontosan érzik azt, hogy hol van az a zenei egyensúly, ami folyamatosan élvezetessé, szórakoztatóvá teszi a mûsorukat. Minden nótában kitûnõ hangszerszólókat kapunk, de sohasem többet a kelleténél. Elég teret engednek Eszternek ahhoz, hogy egyedülálló bársonyos hangjával hosszú percekre elvarázsoljon minket.
 A mûsor nagyjából talán kétórás lehetett, közben egy cirka negyedórás szünettel. Ez a szünet szolgáltatott még egy igazán felejthetetlen színfoltot számunkra, melyre felálló hátszõrrel és összeránduló dobhártyákkal fogunk emlékezni még nagyon sokáig. Ekkor ugyanis megjelent egy úr akusztikus gitárral a kezében, és szórakoztatni kezdett. Amolyan hirtelen beugrás volt ez, de hát hadd csinálja, ha engedik. Már vagy öt percet elvacakolt a mikrofonnal meg némi hangolgatással, miután hallhattunk tõle egy Born To Be Wild-ot tábortüzes felfogásban. Feledhetõ, de nem lett volna baj, ha nem bukkan fel egy igazi "sztárvendég". A figura ott termett emberünk mellett, és lelkesen rázendített a Nem voltam még húsz, midõn... kezdetû örökbecsûre. Természetesen sem a gitárhoz, sem önmagához képest nem sikerült megtalálnia a zenei skála megfelelõ lépcsõfokait, így horrorisztikus perceket élhettünk át. Szerencsénkre a szünet aztán röviddel ezután véget ért. Én közben megkérdeztem a többieket, hogy ki lehet ez a fickó, aki miatt majdnem a fejemre húztam a söröskorsót, mire felvilágosítottak:
- Hát nem ismered? Ez Laci a Való Világból!
Hát nagyon boldog lettem ettõl a megvilágosodástól (megfogadtam, hogy ezentúl többet nézek tévét :)), és máris önfeledten repültünk tovább Eszterékkel a szebbnél szebb jazzmelódiákon.
A koncert végén a közönség fennhangon hívta vissza a színpadra a négyesfogatot. A teljes zenekar helyett azonban egy páratlanul szép dalt kaptunk ráadásképpen, mindössze egy szál zongora kíséretében. Ide már nem is hiányzott más hangszer. Eszter szinte "lábujjhegyen" énekelt, és - bár az asztaloknál addig folyamatos evés-ivás-duruzsolás folyt - egyszerre csend lett körülöttünk. Mindenki a zenére figyelt, és ez azt hiszem, méltóképpen megadta a kellõ tiszteletet ennek a nagyszerû együttesnek. Na meg a végén felhangzó vastaps, nem is kicsi. Merthogy teltház volt, és ez nagyon jót jelent. A Váczi Eszter Quartet tagjai: Váczi Eszter: ének
Gátos Bálint: basszusgitár
Gátos Iván: billentyú
Kovács Zsolt: dob Mi élveztük a nagyszerû mûsort, és ajánljuk mindenkinek!
Daro
Az email cím védve van a spam botoktól, a megtekintéséhez a JavaScript bekapcsolása szükséges
Kapcsolódó oldal:
www.szorp.com (A cikkben szereplõ képeket Uri Kovács Ildikó és
Hekli Andi HirtelenSzakértõk készítették)
Találatok: 1983
|
Szubjektív - koncert 
