Az est elsõ fellépõje a magyar Sanguis in Nocte volt. Az 1999-ben alakult, majd feloszlott, s tavaly hamvaiból feltámadt zenekar igen érdekes felállásban, ének- gitár- basszus- dob-duda(!)- szekvenszer összeállításban lépett a világot jelentõ deszkákra. Az elsõ nótákban még üdítõleg hatott, ahogy az énekes/dudás/programozó Rabenaas fújta a kecskebõrt – õ egyébként az egyedüli megmaradt alapító tag a bandában – késõbb a fúvós szólamokat szekvenszerbõl voltunk kénytelenek hallgatni.

 Szegény dobos néha igencsak eltévedt a gépi alapokhoz képest, a gitáros Paganus hangszerét pedig alig lehetett hallani – a srác egyébként igen autentikus figurának tûnt, ahogy páncélingben (!) nyomta a rock and rollt. A muzsika engem amúgy leginkább a Rammstein alkotásaira emlékeztetett, nem utolsósorban a németes hangzású szövegek miatt.

Sanguis in Nocte galéria:

Következett a norvég Susperia. Iszonyat kétlábdobos alapokra nyomták meglehetõsen tömény, néha vijjogó, néha mélyen dübörgõ gitártémákkal megbolondított thrash-metal szerû muzsikájukat, baromi hangosan. A helyi technikai adottságokkal egyébként semmi gond sem volt, egész este, mindhárom zenekar arányosan, dinamikusan szólt. A csapatban az egykori Dimmu Borgir-tag Tjodalv énekel, innen tehát a black metalos kötõdés, noha a banda muzsikája nem nevezhetõ black metalnak a szó szoros értelmében, s weboldalukon is tagadják a sátánista kötõdést. A Susperia töménysége egy idõ után olyannyira megfeküdte a gyomrunkat, hogy a közeli kínai étterem felé vettük az irányt, s éppen visszatértünkkor vonult le a csapat a színpadról.

Az est fõszereplõje az énekesük nevét viselõ Mortiis volt. Emberünk profi maszkban nyomul, mely engem elsõ ránézésre egy orkra emlékeztetett a Gyûrûk Ura-filmekbõl, de aztán fel lettem homályosítva, hogy õ leginkább egy trollt formáz, ahogy az a skandináv sagákban írva vagyon. Mortiis egyébként a híres-hírhedt norvég Emperor zenekarban mûködött egykor basszusgitárosként, s a templomgyújtogatós botrányok után hagyta el az országot, Svédországba téve át székhelyét, leszámolva a sötét ideológiával. Mostani csapata is norvég tagokból áll azonban, s a zene, amit ének-két gitár- dob- szekvenszer (ohne basszus!) összeállításban prezentálnak, engem leginkább a Clawfinger muzsikájára emlékeztetett, noha kevesebb hip-hopos elemmel. Érdekes muzsika volt, ám túl sokáig ez sem tudott minket lekötni, így a kijárat felé vettük az irányt.

Így zajlott tehát életem elsõ black metal koncertje, ahol a zene volt talán a legkevésbé megjósolható, annál több autentikus arcot láthattam azonban a közönség soraiban. Fekete ruhák, tetkók, piercingek, láncok, gyûrûk, fordított keresztek a nyakban, néhány olyan figura, akirõl eszembe jut: vajon hol bujkál a hét, az év többi napján… nem mintha ez nem lenne így, ha például rockabilly táncházba vetõdöm el. Hiába: ez is, az is egy szubkultúra, s mindennek helye van a nap alatt…

Link-ajánlat:

Mortiis: www.mortiis.com
jelenleg sávszélesség-túllépés miatt nem elérhetõ (509-es hiba),
próbálkozzatok szorgalmasan, hátha egyszer összejön…

Susperia:
www.susperia.net

Illés Norbert - Twangman
Az email cím védve van a spam botoktól, a megtekintéséhez a JavaScript bekapcsolása szükséges