A Millenáris Parkban egy napon, október 15-én nyílt meg a Vizuális Mûvek Kortárs Alkotói Egyesület kiállítása és adott koncertet a Besh o droM. Mivel bõven volt idõnk a koncertig, Fülõkével (alias Grõb Tamás) úgy döntöttünk, megnézzük a Vízmûvek Nyitányt a teátrumban, így egy kissé belecsöppentem a kortárs mûvészek világába. Joggal vetõdhet fel a kérdés, mit keres a zenesz.info embere egy médiamûvészetekkel foglalkozó kiállításon, hol itt a zene. Nos, az is képviseltette magát, mégpedig a megynitó elsõ felvonásaként, ami alighanem Stephen David Kilpatrick Boundless Space azaz Határtalan tér címû hang installációja lehetett. Mialatt egy videó installációban a kis zöld malacok követték a kamera elõtt álló emberek mozgását, egy énekesnõ, Tóth Anikó hihetetlen dallamtalanul elkezdett énekelni egy zenei alapra, ami az alkotó szerint egy „se nem harmonikusan, se nem ritmikusan fejlõdõ zenei háttér” (ezt mi is így hallottuk). Engem az egész leginkább a Bizottság munkásságára emlékeztetett, azzal a kivétellel, hogy náluk legalább kacagni lehet a szövegeken, ami itt teljesen érthetetlen volt, bár annyit megállapítottam, hogy magyarul szólt, és késõbb a prospektusból az is kiderült, hogy egy Weöres Sándor-vers ihlette. Superman vagyis Erdélyi Zsolt rövid beköszöntõje után ismét valami borzasztó, fülsüketítõen hangos és szinte hallgathatatlan hangorkán következett. Mi arra jutottunk, mindez valószínûleg azért történt, hogy az ezután következõ koncertet még jobban tudjuk értékelni… Mindenesetre ezúton köszönjük a kortárs mûvészeknek az ingyen sört.

Kissé letaglózva ballagtunk át a Fogadóba, hogy végre átadjuk magunkat annak a sokszínû, multikulti zenének, amit a Besh o droM játszik. Bár kellett rájuk várni egy keveset, megérte. A zenekar egy olyan dallal kezdett, amiben a népzenei elemek mellett megjelentek és jól megfértek a Quincy Jones and His Orchestra által játszott és az Austin Powers filmzenéjébõl jól ismert Soul Bossa Nova dallamai (tudjátok, az a jó kis fuvolázós nóta). Szalóki Ágnes remekül énekelt, mellette az este folyamán szerintem az ütõsök nyújtották a legnagyobb teljesítményt: Pettik Ádámtól felejthetetlen szólókat hallhattunk. A zenekarra egyébként is jellemzõ az az elsöprõ lendület, ami természetesen a közönséget is magával ragadta, és a kemény mag hamar táncra perdült. Mi magunk sem bírtuk megállni, hogy ne doboljunk a térdünkön. A gyakorlottabb Besh o droM-rajongóktól már nem követelt különösebb erõfeszítést eltalálni a Kecskés 7/8-os lüktetését. Ez volt az egyetlen dal, amiben feltûnt egy aprócska malõr: az énekbõl kimaradt egy versszak, helyette viszont megtoldották egy újjal, ami nem hallható Macsó Hímzés címû lemezükön. Természetesen a nekemtenemmutogatol címû második albumról is felvezettek dalokat, például az én személyes kedvencemet is, az Igényes legényest. A számomra ismeretlen nóták java a Karácsony elõtt megjelenõ harmadik hanghordozóról való volt, õszintén várom, hogy ez az anyag is megjelenjen.

Mivel nem vagyok olyan járatos a nép- ill. világzenében, jól jöttek Fülõke szakértõ kommentárjai, aki egybõl felismerte a moldvai dallamokat, és beavatott a kaval típusainak rejtelmeibe is. Ennek a hangszernek a sejtelmes hangjait egyébként Barcza Gergõ csalogatta elõ, aki a másik két fúvóssal, Békési Lászlóval (szaxofon) és Tóth Péterrel (trombita) együtt szintén fantasztikusan játszott. A zenekart vissza is tapsolta a nagyérdemû, így a keretes szerkezetet megvalósítandó újra eljátszották az elsõ, Austin-Powers-ös nótát.

Bár elég jól ismertem már a Besh o droM mindkét albumát, koncertjük minden várakozásomat felülmúlta. Remélem, a jövõben is „megülik” saját maguk által kiszabott útjukat (lsd. a zenekar neve), és én még nagyon sokáig lehetek csodálója annak a hihetetlen nyitottságnak, ami a muzsikájukból árad.

Kapcsolódó oldal:
www.beshodrom.hu

Bildi
Az email cím védve van a spam botoktól, a megtekintéséhez a JavaScript bekapcsolása szükséges

Találatok: 2730

Hozzászólások (1)

Hozzászólás

Név
BBCode:
Hozzászólás
Biztonsági kód*