Hekli Andi Malacka és a Tahó lemezajánlója meggyõzött, hogy igent kell mondanom hívására, miszerint kerekedjünk fel és hallgassuk meg õket az Erzsébet téri Gödör Klubban, ahol augusztus 31-én a Gravefruit funky tánczenekarral tartottak közös koncertet. Az így Andi - Bildi alkotta HSzA-nak sikerült is a beállás közepébe belecsöppennie, és némi bántóan éles konga ütlegelés és Enter Sandman riffek után elõször a Gravefruitot végighallgatni. Az alaphangot a borzasztóan szellemes „A hangmérnök legalább 2 potméter” kijelentésünkkel sikeresen meg is adtuk magunknak, hiszen gitárosrepperhipercsávó és segédmunkás Week-t is hasonló szóviccekkel örvendeztette meg közönségét.

A zenekar olyan nótákat is játszott, amelyeket honlapjukról már jól ismertem, ilyen volt pl. a Gravefruit a házban vagy a Két latin címû dal. Megállapíthattuk, hogy az énekeslánynak, Zitának kiváló hangja van, Lázár András szaxofonszólói pedig jó helyen vannak jó idõben. Feldolgozások is elhangzottak, például a Gyere, kislány, gyere vagy a Macskafogóból ismert Miu, mi újság… kezdetû nóta. Ez utóbbi szolgáltatta az elsõ alkalmat arra, hogy a vérestollú HSzA kötekedhessen. Nem éreztük azt, hogy az ének teljesen egyben szól az alappal, valami nem stimmelt a harmóniában, de aztán helyrerázódott a dolog.

A Gravefruit zenéjére egyébként az jellemzõ, hogy nem túl bonyolult témákat bontogatnak ki magas színvonalon, minden hang a helyére kerül, és ebbõl nagyon jól táncolható muzsika keveredik ki. Azt hiszem, Magyarországon elég sok van a hasonló, bulis funky-t játszó zenekarokból, de valószínûleg ez így is van rendjén: táncoljanak csak a fiatalok, mégpedig igényes, élõ, kiválóan megírt és elõadott zenére! Az elsõ számnál rögtön be is indult egy csapat fanclubnak látszó tizenéves, bár másnap kezdõdött az iskola, a fiatalok lelkesen és néha ritmustalanul tomboltak például a Bálnás címû szerzeményre, amelyben erõsítésnek (nem jó ez a kifejezés, mert erre a Gravefruit nem is szorul ám rá) beszállt a Malacka basszerese, Korona Levi.

A zenekar gyengéje talán csak a szövegekben rejlik. Tudom, nem kell túl mélyre túrni egy bulizós nótában, de Viktor szövegei ugyanolyanok, mint azok a poénok, amiket a koncerten prezentált: elég közhelyesek. Mikor kijelentette, hogy „a következõ szám… az ötös!”, kénytelenek voltunk kényszeredetten mosolyogni… (Majd eszembe jutott a Chiki Liki Tu-a koncertje a Szigeten, ahol a frontember minden nóta elõtt bejelentette: And the next song is song number… - és itt látszólag hasra ütve benyögött számok következtek.) A másik problémára a szöveg elõadásában leltünk rá: az ismeretlen daloknál nehezen lehetett érteni, mirõl is van szó. Ez azonban nem számított sokat az utolsó, ráadásnak szánt pogózós nótánál, amelyben Bali, a kongás srác lökte külföldiül (talán németül?) a szöveget.

Miután a „szõrös szívû szervezõkre” hivatkozva a Gravefruit zenekar elhagyta a színpadot, elfoglalta helyüket a Malacka és a Tahó, és belekezdtek ska-alapokra helyezett kulturális mûsorukba. A HSzA legénysége (vagy inkább leánysága) ámulva hallgatta a fúvósokat, akik tényleg hibátlanul játszottak és ötletes szólamokkal operáltak, az énekeseket, akik tényleg csodásan kiegészítették egymást meg a ritmusszekciót, akik szintén nem elhanyagolható teljesítményt nyújtottak, közben pedig nagyon vigyáztunk, hogy mûanyagpoharaikat fel ne borítsák a közönség asztalukhoz túl közel õrjöngõ tagjai. Erõsen próbáltam támadási felületet találni a csapaton, hová döfjem tollam hegyét, de nem leltem. Náluk is tudta mindenki mikor, mit, hogyan kell bejátszani/beénekelni, a szövegeket pedig Andi írásában már jól megdicsérte. Ez utóbbihoz már csak ráadás volt a tagok rímben történõ bemutatása.

Az igazat megvallva, ennek a koncertnek a során sem értettem minden esetben a szöveget, de a refréneket egy idõ után már néha én is be tudtam üvölteni. Erre volt is alkalmam, mert egy idõ után, nem bírva tovább az ücsörgést, hirtelen felindulásból felpattantunk és beálltunk a bulizó tömegbe tombolni. Elvégre a Malacka zenéje is kiválóan táncolható, jó érzéssel használják a tempóváltásokat is, lehetõséget adva gyenge állóképességû hallgatóinak (mint jómagam), hogy ha az ereszd-el-a-hajam jellegû részek alatt beleadtak apait-anyait, aztán ki is pihenhessék magukat, felkészülve az újabb hajrára.

A sok jó alkotórész hibátlan felvezetésébõl egy nagyszerû koncert kerekedett, ahol Malackáék Ez már Röfi címû hanghordozójuk tartalmának nagy részét bemutatták, például a Gáz! vagy a Komplikovaná nóták formájában, és Gravefruitékhoz hasonlóan népszerûsítették magukat a Pesti estet kinyitod címû dallal, de a születésnaposok is megkapták a magukét, mikor felcsendült a Születésnapi zsúr. Nagyon jól éreztünk magunkat mindkét koncerten, és megelégedéssel hagytuk el a Gödör Klubot. Sajnos az utolsó akkordokat már nem várhattuk meg, táncikálva vonultunk a kijárathoz, hogy elérjük az utolsó vonatot és szép emlékekkel telve hazatérjünk.

Kapcsolódó oldalak:
www.malckaesataho.hu
www.gravefruit.hu

Bildi
Az email cím védve van a spam botoktól, a megtekintéséhez a JavaScript bekapcsolása szükséges

Találatok: 1915

Légy Te az első hozzászóló

Hozzászólás

Név
BBCode:
Hozzászólás
Biztonsági kód*