A naplóíró Prágában, a Jan Zsiska-szobornál városnézõben. Ez a hegy megfelel kb. a budapesti Gellért-hegynek, csak nem a Moldva partján van, hanem mintha a VIII. kerületi Köztársaság téren lenne...

Gyakran mondják, - én magam is -, hogy fordítva ül a lovon. Íme
egy kép a prágai Lucerna passzázsból. Sajnos vendéglátónk nem tudta
megmondani, melyik cseh királyról van itt szó, azaz szobor.

"...Zsolti bedobta a gitártrükkjeit, lejött a közönség közé, majd egy üres asztal tetején nyomta az egyik SRV-nótát..."

2004. május 25. (kedd)
A Jednota Fogyasztási Szövetkezetek Szakközépiskolája internátusában Benkõ Zsolt keltett minket. ©amorínból 9 órakor indultunk és kb. fél 3-ra érkeztünk meg Prágába régi barátunkhoz, Bobekhez (Bobrovnicky Tamás), a dobos-menedzserhez. Bobek Prága ®i¾kov negyedében lakik. Csekélységem és a Bornemissza-család itt kapott elszállásolást, míg a többiek a Károly Egyetem ©tará Boleslav-i kollégiumában helyezkedtek el. Sok idõnk nem volt, mert Bobek csapatával, a Roadcasters-szel Ústi nad Laben-be szervezett bulit. Ez Prágától északnyugatra, a Cseh-Szudétákban van a Labe (német területen Elba) folyó mentén. Aki ismeri a cseh irodalomból Vladimír Páral munkásságát, az mindent tudhat. Egy jó akusztikájú színházteremben (Národní Dùm) volt a koncert. A Roadcasters kezdett, kb. egy órát nyomtak blues és néhány jazz standardot. Utánuk jöttek Zsoltiék. Sajnos nem volt teltház, úgy 30-40-en lehettek, de lelkesek voltak és a szólókat rendre megtapsolták. A CD vásárlási kedv itt koránt sem volt akkora, mint Pozsonyban. Csupán egy osztrák lány vett Steve-tõl, az énekestõl egyet. Jó hangulatban indult vissza a két csapat Prágába. A koncert sikere és más is segített ebben…

2004. május 26. (szerda)
Ébredés után Bobek számítógépen Albert Collins koncertet mutat az Ohne Filter mûsorból. Közben a Bornemissza-család is ébredez.
Délelõtt Ádámékkal felcsaljuk Bobeket egy röpke sétára a Vitkov-hegyre a Zsiska-szoborhoz. Kiderült, hogy még nem járt ott, pedig a hegy lábánál lakik. A házbeli étteremben közösen ebédeltünk, ide már a csapat többi része is csatlakozott. Magam ebéd után bementem a belvárosba. A Magyar Jazzkutatási Társaság elnökének megbízásából fel kellene vennem a kapcsolatot Gabriel Gössel úrral. Két könyvet és néhány CD-t hoztam neki, és cserébe az õ kiadványaiból kellene. De nem sikerült elérni telefonon. Így elindultam be a városba. Átsétáltam a Károly-hídon. Ott utcazenélt az Original Prague Syncopated Orchestra. Fotóztam õket, majd megkerestem a házat, ahol Gössel úr lakik. Majd visszaindultam, néhány számot minidiszkre rögzítettem az utcazenélõktõl. Ezután a Vencel tér irányába indultam és felfedeztem egy second hand CD-boltot a Krakovska utcában. Magamhoz is „szólítottam” egy 58-as Newport-i fesztiválon készült korongot jó állapotban és jó áron.
Közben szembesültem a ténnyel: ma játsszák a Monaco-Porto labdarúgó BEK-döntõt. Hiába játszanak majd jó helyen, az Óvárosi tértõl néhány méterre Zsoltiék, nem lesz közönség. Az Umì (ejtsd: Umnye) nevû pincében úgy 10-11 fõnyi fizetõ közönség elõtt játszottak a fiúk. Minden számot gyorsabb tempóban adtak elõ, de a közönség jól vette. Zsolti bedobta a gitártrükkjeit, lejött a közönség közé, majd egy üres asztal tetején nyomta az egyik SRV-nótát. Egy külföldi pár italt rendelt a zenekarnak a koncert végén és vettek CD-t is. Hazafelé Bobek, Ádám és én kiszállunk a kisbuszból, többiek el a kollégiumba. Mi még hárman egy sörre beültünk a szomszédba. A világ dolgait nem oldottuk meg, de legalább nem kellett álomba ringatni…

2004. május 27. (csütörtök)
Ébredés részemrõl. Bobek már a számítógép elõtt matatott. És mutatott egy jó kis lemezt: Jeanie Bryson „Some Cats Know” címû albumát, melyen a hölgy Peggy Lee dalokat énekel. Remek! :-)))
Délelõtt Zsoltiék is bejöttek, de kiderül, hogy a dobro-gitár készítõ nem tud fogadni. Nem írtam, de elõzõ este ott volt egy dobro- gitárkészítõ a bulin. Majd utánanézek az elérhetõségeinek - honlap, stb.
Csekélységem elindult a városba és egy utcai telefonfülkébõl sikerült is beszélni Gabriel Gössel úrral. Dél körül értem oda. A lakás a Károly- hídra néz. Nagyon tetszik a régi ház, az egész hangulata. A házigazda közben régi lemezfelvételeket mutat. Az üzlet elintézve. Fölmentem a Várba, de az Arany utcácska már fizetõs. Tömeg is volt, így nem mentem be. A Károly-hídon ma a Jazz No Problem nevû csapat játszott.
Visszamentem Bobekhez, ismét közös ebéd a zenekarral a házbeli étteremben. Du. 5 körül indulás ©tará Boleslavba. Mi is költözünk a Bornemissza-családdal a kollégiumba. Ez az éjszaka ott lesz. Úi. ott, az erdõben lévõ sportpálya kocsmájában lesz a buli. És reggel már onnan indulunk tovább Lengyelhonba.

A kocsma „U Jezevcù” névre hallgat és valami Lázné Tou¹eò a hely neve. A közönség elég vegyesnek ígérkezik. A Roadcasters-gitáros Pável baráti köre, néhány öreg rocker, a kocsma proletár közönsége, öreg alkoholisták, néhány füves ifjú… 21.20-kor zendítenek rá a „Bluesfolyók” (A Duna mellõl és mellett jöttünk Pozsonyig, elértünk a Moldváig, ill. az Elbáig, pontosabban csehül a Lábe folyóig.) Már az elsõ számtól jól veszi a közönség a lapot, szólók itt is rendre megtapsolva. Talán az eddigi legjobb hangulatú buli, bár szakmailag nem ez volt a tuti. A dobos Norbi is itt érezte legjobban magát, már megszokta Bobek dobfelszerelését.

2004. május 28. (péntek)
Ébredés és pakolás után 3/4 10-kor indulunk Lengyelország irányába. Most derült ki számomra, hogy a zenekar nem hozott térképet, az útvonalat az internetrõl töltötte le Ádám. A 10/E65 úton irány Turnov, Harrachow határállomás.

Folyt. köv.!

Nemes Nagy Péter
Az email cím védve van a spam botoktól, a megtekintéséhez a JavaScript bekapcsolása szükséges