|
1. rész> 2.rész> 3.rész> 4.rész
Ha jól értem a lengyel nyelvet, a két éve mûködõ Teenage Beat (Gliwice) következik Lukasz Rumpel szájharmonikás-énekes vezérletével. Jó, húzós bluest nyomnak, a herflis eddig a legjobb hangszerén és énekesként is kiváló. Játéka leginkább William Clarke-éhoz hasonló, el is játszották mûsorából a Greasy Gravy címû darabot. A Mellow Down Easy szellõsen játszva és a dobos is kiváló. (8)
A német-lengyel Rava Blues Band lépett színre két gitár, basszus, dob felállásban. (www.rawabluesband.de.vu) Nagyon profik, de hiányolom a tüzet játékukból. Az egyik gitáros szájharmonikára vált, de játéka nem éri el az elõzõ herflis szintjét. Három szám ment le és már 18 perce vannak a színpadon. Azt hittem elvonulnak, de még eljátszanak egy Can’t Be Satisfied-ot úgy hat percben. Ezzel kétszeresen is vétettek a kiírásban rögzített három dal, ill. negyedórás bemutatkozási idõ ellen. Hiába voltak a legprofibbak, bár mint írtam fentebb, hidegek. (7)
A belorusz versenyzõk következtek 1 Blues 1 néven. Két akusztikus gitáros állt színpadra. Angolul köszöntötték a közönséget. A tanár Aliaksandr Tsyganek gitározott és énekelt az elsõ számban, a 16 éves tanítvány Aliaksandr Bondarau slide-ozott. Az elsõ darab után a mester el, maradt a tanítvány és belecsapott a Love In Vain-be. Jó hangja van a fiúnak. A Rollin’ And Tumblin’-nal fejezte be a programot és a 15 percet sem használta ki. Tehetséges a fiú, megérdemelné a legjobb, legfiatalabb zenész címet. (7.5)
A varsói Crossroads érkezett és a lengyel nyelvû bemutatás blues-rockot ígért a repertoárban Hendrix, SRV, Muddy Waters és Buddy Guy darabokkal. Az énekes Rudán Joe-ra emlékeztet, egybõl fölkapta a mikrofonállványt, megpörgette, ahogy a Deep Purple énekesei szokták. Elõbb egy Pride And Joy-szerûséget tettek oda, majd a Voodoo Chile-t, mindkettõt lengyelül. Az énekesnek karakteres, jó hangja van, igazi rock-torok. A dobos kissé szétkalapálja a produkciót, a gitár gyenge, nincs elég elõl és a billentyû is vékony. A végére egy Thrill Is Gone-t tettek oda, itt már otthon van a gitáros, de az énekes áriázik rockosan a bluesban és nem nagyon tudja mirõl is énekel angolul. A darabba beletettek egy basszus szólót, akárcsak Benkõ Zsoltiék szokták ebben a darabban. (7.5)
A végére a cseh Kour elnevezésû trió maradt. Rockos tekerés profi módon, a basszeros Roman Casado cseh nyelven énekel, a gitáros Kuba Harmanec jó. A második darab lassú, a blueshoz nincs köze, de jó! A befejezõ szám a Pretty Woman amúgy Gary Moore-osan. A basszus funkyt játszik, és mellé rockosan üvölt. (7)
 22.12-t mutat az órám. Másnap délelõttig van idõ gondolkodnom, miféle sorrendet állítsak össze. A szponzorokat hívják színpadra a mûsorvezetõk. Hoppá! Ez már a profik mûsoridejébõl megy! Vagy 30 férfi és nõ kerül bemutatásra. Hát persze, ez egy ingyenes rendezvény, valahonnan szerezni kellett a pénzt. A bemutatás után tûzijáték vagy 10-12 percig. Végre jöhetnek a profik, akiknek a mûsorterv szerint hajnali 2-ig van lehetõségük bemutatkozni.
Szlovákiát Silvia Josifoska és együttese képviseli. Kellemes hangú és megjelenésû hölgy, a ritmusszekcióját Peter Lipától kölcsönözte, a gitárost nem ismerem. A mûsorban fõleg ismert nóták (Sky Is Crying, Hallelujah I Love Him So, Going Down, Old Love,…) és máris Zsolték programjából két szám „kilõve”. A belorusz Mojo Blues is nõi énekessel áll ki. Mellette gitár, basszus, dob és egy herflis. Õk is több ismert számot sütöttek el. Éjfél után járunk és egyre hûvösebb az idõ. Engem zavar az idõjárás a mûélvezetben.
 Amikor megtudtam a mûsort odahaza, akkor nagy izgalom fogott el a lengyel fellépõ, Elzbieta Mielczarek nevét olvasva. Még a 80-as évek második felében eljutott hozzám koncertlemeze, amelyen két akusztikus gitáros kísérte. Nagyon jó hang, és senki nem tudott semmiféle információt adni róla. Ennek ellenére a Magyar Rádióban futó bluesmûsoromban bejátszottam a lemezrõl. Slawek figyelmeztetett, hogy sok „technologie” lesz a mûsorában, ne várjam azt, ami azon a régi lemezen van. Igaza lett! A billentyûs hangszer mellett valami kütyü, azzal indítottak és az ezt kezelõ Lisztes Krisztián külsejû fazon ütõhangszereken játszott késõbb. (Õ lenne Jan Skrzek?) Elzbieta alacsony, vékony hölgy, nem egy sztár alkat. Mellettük egy elektromos gitáros, és egy 5-húros basszusgitáros volt még a színpadon. A lengyel nyelven elõadott dalok köszönõ viszonyban sem voltak a blueszal. Ez még nem is lett volna nagy baj, de hihetetlenül unalmas volt a mûsor. Ráadásul olyan hûvös volt, hogy a lehelet meglátszott a színpadon kívül. Mert a színpadon a reflektorok némiképp melegítettek. Közben meg a közönség fogyott. Mielczarek hölgyemény tehetségébõl arra futotta, hogy hazaküldje a közönséget. Úgy látszik nem csak nekem volt unalmas a mûsor. És csak nyomták a hazaiak keményen, nem törõdve azzal, hogy jut-e idõ a következõ zenekarnak. A hölgy hihetetlen csalódás volt nekem: bizisten jó, hogy elfelejtettem elhozni a lemezborítót dedikáltatni!
Zsolték majdnem fél 2-kor kerültek színpadra. Nem tököltek a beállással, belecsaptak a húrokba. Hozták a formájukat, de hát alig volt hallgatóság. Elérkezett az ominózus 2 óra és Slawek véget parancsolt a zenének. A srácok enyhén szólva nagyon dühösek voltak. Paprikás hangulatban tért a csapat a szálláshelyre. Benkõ Zsolt és a Bluesrivers akcióban Noc Bluesowa színpadán: |  |  |  | | Slawek lekonferálja Zsoltiékat... | |
2004. május 30. (vasárnap)
Ébredés után naplót írok. Nem érkezett a szobámba senki más, pedig a tervek szerint lett volna valaki hálótárs. Egyedül reggelizem, fél 10 lehet. Jön Andrzej Matysik, és hív zsûrizni az MDK-ba, a Városi Kultúrházba. Mellém ültette tolmácsolni a lányát, de néhány dolgot megértek a lengyelbõl is. Persze, a cseh, szlovák és belorusz kollégák értik a szláv nyelvet, nincs nyelvi problémájuk. Andrzej három együttest javasol díjazni és egy szólistát. Ezzel egyetért mindenki, magam részérõl megjegyzem, hogy a legfiatalabb szólistát is jó lenne díjazni. Kisebb vita után elfogadják és érzem, hogy elnyertem ezzel a belorusz kolléga szimpátiáját. A következõ három zenekarra szavaztam: Easy Street, Teenage Beat, Lost In Blues. Más sorrendben, de ugyanígy szavazott Dmitrij Podberezszkij, a belorusz zsûri tag is. Jan Litecky barátunk arcpirulás nélkül a szlovák zenekart tette elsõ helyre. (Mondhatom, szerencse számomra a magyar csapat zsenge teljesítménye: nem kell pironkodnom, hogy tolom õket.) A szavazás után a Teenage Beat elsõ és Mojo & Mahortu Band második helye egyértelmû volt. A harmadik helyen holtverseny volt. A három lengyel kolléga a Rawa Blues Band-re voksolt, mi, a négy vendég viszont a Lost In Blues mellett döntöttünk. Legjobb szólista a Teenage Beat énekes-harmonikása, Lukasz Rumpel lett különösebb vita nélkül, és Aliaksandr Bondarau is díjazva lett. (Szorongatta is a kezem Dmitrij és átadta névjegykártyáját.) Ezután visszamentünk a szálláshelyre ebédelni, majd délután jött az eredményhirdetés. A díjazottak játszottak, mellettük még a Crossroads is színre lépett. Wojciech Ossowski rendesen keverte a profik között fellépõ belorusz Mojo Band-et a versenyzõ szlovák Mojo & Mahortu Band-del. Mobiltelefonon Andrzej korrigálni próbálta, de ezzel csak még jobban megzavarta. Derültség a nézõtéren, ahogy annak idején a pártkongresszusok tudósításában írták valamelyik elvtárs szellemes megjegyzése nyomán. A díjkiosztás csak a koncert után volt. Ezután a cseh ®aha állt a színpadra. Egy-két számba belehallgattam, és Zsolték már megérkeztek a busszal – indulás haza. Sajnos Ireneus Dudek ismét kimaradt, akárcsak tizenvalahány éve az egyik varsói Jazz Jamboree-n.
Hát ennyi a zenekari naplóból.
További képek a cikksorozathoz:
| | | Utcazene a Károly-hídon. Egy híres profi zenekar, az Original Prague Syncopated Orchestra nyomja a 20-as évek amerikai
muzsikáját.
| Egy másik banda a hídon: Jazz No Problem néven. Úgy látszik a városnak sem problem a jazz és az utcazenélés sem.
| Gábriel Gössel, aki a múlt század elsõ felének gramofonlemezeit gyûjti és a jazzes tánczenét kedveli. Rádiómûsorai
vannak, cd-ket ad ki könyveket ír. |
Nemes Nagy Péter
Az email cím védve van a spam botoktól, a megtekintéséhez a JavaScript bekapcsolása szükséges
Találatok: 14688
|
Szubjektív - koncert 
