A Jóságos Teremtõ nem fukarkodott, mikor az elszántságot osztogatta mindazok számára, akik a szóban forgó estén nekivágtak Vác egyik kedvelt zenés szórakozóhelyére, az Old Timer's Pub-ba, hogy szomjukat oltsák egy kis élõ zene és sok ismerõs társaságában. Hirtelenszakértõ stábunk nekivágott hát, hogy tiszteletét tegye az eseményen, és kíméletlenül ízeire szedje a produkciót. Valóban kellett az elszántság, mert a kezdésre a hely gyakorlatilag teljesen bedugult, a meglehetõsen szûkös felsõ szinten cirka 50-60 kíváncsi ember várta a megasztáros lány és csapata produkcióját. Szerencsénkre az italpulthoz odafértünk, de az emeleten zajló zenei megmozdulást már nem tudtuk elsõ nekifutásra megközelíteni. Így aztán a lépcsõ szomszédságában igyekeztünk feldolgozni a lehallatszó, ámde a hangerõ ilyetén csökkenése által talán még sokkal érthetõbbé váló muzikális dobhártyastimulációt.

A Megasztárban egy ország elõtt híressé váló Galambos Dorina és csapata felcsigázta a kíváncsiságomat, mert a leányzót hallottam énekelni a tévémûsorban, a zenekarát viszont még nem ismertem eddig. Ez utóbbi hiányosságot most pótoltuk hát, nem kis meglepetésemre azonban nem igazán sikerült a bandán fogást találnom. Kitûnõen összegyakorolt riffek és ritmikai finomságok kerültek tálalásra, olyan pontosságal és összhanggal, hogy öröm volt hallani. A dobos akár technikai tudását, akár pontosságát tekintve kitûnõ, és a körülötte játszó két torzított hathúros, valamint a vokálozó, sõt idõnként szólóéneklõ basszeros is igazán tiszteletet érdemlõ teljesítményt nyújtott. Egyetlen hiányosságuk talán, hogy nincsenek hangszerszólók, és a két gitár adta lehetõségeket sem aknázzák ki. Lehet, hogy a hangszeres képességeik korlátait nem akarják feszegetni, vagy ebben a mûfajban ezek a dolgok egyszerûen ismeretlenek? A zenekar mûfajilag egyébként nem az esetem, mert az ilyen punk-rock muzsikára rendszerint nem indulok be, sõt nem is nagyon ismerem. Emiatt nem is tudtam mihez mérni õket, ami bizonyos tekintetben talán elfogulatlanabb, korrektebb megítélést eredményezhet. A baj csak ott jelentkezett igazán, hogy szerettem volna a dalok szövegébõl is ízlelgetni néhányat. Hiába. Innen üzenem a tisztelt muzsikus uraknak, hogy az énekmotyót illene úgy beállítani, hogy a közönség, fõleg a magamfajta benemférõ, lépcsõngebeszkedõ, semmitlátó ember értsen valamit a szövegbõl, hátha jó. A hallható hangspektrum mélyközép tartománya egy csendes szobában a Kossuth rádió középhullámon sugárzott adását hallgatva elegendõ lehet a szövegértéshez, de ez itten egy zenei produkció cintányérokkal, síppal, dobbal, nádihegedûvel, meg fegyelmezetlenül mocorgó, fecserészõ, pohárcsörömpölõ közönséggel! Ide jó hangosítás kell, és ha megvan, azt jól be kell állítani. Ez most elmaradt, énekhangosításból nálam ez elégtelen. Ennek köszönhetõen csak annyit sikerült konstatálnom sörökkel enyhítve a fentiek miatt érzett bánatomat, hogy csupa angol nyelvû nóta sorakozik. Feldolgozások is, meg néhány saját nóta is. De miért nem lehet ez utóbbiakat a saját nyelvünkön elõadni? Ez manapság már ciki? Nem elég nemzetközi? Vagy csak a bizonyítási kényszer motiválja az önnön magas mûveltségüket lépten-nyomon mutogató rockereket? Legtöbbször az a benyomásom, hogy az angol szöveg egyszerûen praktikus, mert nem kell magunkat kiadva valódi beleéléssel érzelmeket közvetítenünk, na meg nem is kell olyan nagyon költészetet csinálni, hiszen a sok szittya õslakos úgyse ért jól nyugatiul.

No de nézzünk csak szét az énekmotyó bemeneti végén pózoló Dorina háza táján. Hát itt vannak bajok, kérem szépen! Habár fõhõsünk kézzel-lábbal mentette magát, amikor az ország lakossága még nem „hovátette” a fülét, és a Megasztárból inkább a lenini útra próbálta visszaterelni õt –tanulni, tanulni, tanulni-, de nincs mentség. Azok a fránya hangok nemcsak a mûsorban, hanem itt, ebben a közegben is alattomosan elszabadulnak, és jó negyedhangos diszkréciós zónát alkotva körbelengik az eredetileg megálmodott dallamot. Nem egyszerû dolog a pontos intonáció, de az énekesnek ez rendszerint a feladatai közé tartozik. Mint ahogy lehetne még itt-ott vibratókkal, meg egyéb finom frazírokkal élvezhetõbbé tenni a produkciót, nem pedig kifulladásig egyenes hangokat bõgetni, ráadásul többnyire kicsit affektálva indítani azokat, ami meg még idegesítõ is. Nekem ez nem jött be, Dorina, sajnálom. Fõleg abban az összesen talán két viszonylag lassabb nótában, ahol ezek a problémák még inkább kijönnek. Aztán jött a mélypont, hideg sörbõl pofoncsapás: Madonna Material Girl-jét hallom, nem akarok hinni a fülemnek. Ez a már nagykorú tingli-tangli popdalocska meg hogy jön ide? Zeneileg sincs rendjén a dolog, mert van benne néhány gyanúsan döcögõ akkord, de hogy ezt a nótát a közönség is megeszi, azt nem vártam. De megette, mert addigra már kellõen ellazult ahhoz, hogy még ezt is befogadja. Pedig annyira illik a mûsorba, mint mázascsupor a mahagóni íróasztalra.

Hát így telt el nagyjából egy óra, majd a pultnál állva meglepetten láttam, ahogy a mûvésznõ távozik a helyiségbõl, miközben a zenekar odafönn még lelkesen nyomja. A basszista úr énekelt tovább, semmivel sem rosszabbul az említett hölgynél. Vajon mi lehet olyan sürgõs, hogy a hátralévõ negyedórát már nem kívánta a zenekarral együtt tölteni? Talán odakint várta egy hófehér Jaguar, Pély Barnával a volánnál? Jut eszembe: Barna, hová tetted a füledet?

Daro
Az email cím védve van a spam botoktól, a megtekintéséhez a JavaScript bekapcsolása szükséges

Kapcsolódó linkek:
www.megasztar.hu - A Megasztár hivatalos honlapja
http://dorina.blog.korridor.hu/ - Galambos Dorina webnaplója, büntet!

Hozzászólások (1)

Hozzászólás

Név
BBCode:
Hozzászólás
Biztonsági kód*