A Zenesz.tk Hirtelenszakértõ Akciócsoportja úgy döntött, hogy a húsvétot idén egy jó kis koncertkritizálással, csíkos alsónadrágban (a zenekar neve ugyanis éppen ezt jelenti) fogja ünnepelni a váci Old Timer's Pubban. Kis csapatunk elõõrse jó idõben elkezdte a buzgó várakozást az egységben, ahol a kiadott 7 órától eltérõen jóval késõbb kezdõdött a koncert. Miután megérkezett maga a Szerk. is, csak annyit konstatálhatott, hogy a helyiségben uszkve 30 fõ lézeng a gyakorolgatás és Miki által „kaotikus hangszerpróbának” minõsített hangzavar alatt. Már a 8 óra körül folyamatban lévõ beállás alatt elkezdtünk figyelni a fúvósokra, és addig figyelgettünk, hogy fél 9 tájban csak nekifeszültek a dolognak…

A koncert az Up & Down címû nótával kezdõdött, amiben elõször tûnt föl a gitár késõbb majdnem állandóvá váló „helikopter”-hangzása, ami néha akár hatásos is lehetett volna, de hogy egy iszonyú közhellyel éljek: jóból is megárt a sok. A HSZA munkájába késõbb szintén bekapcsolódó Daro is unalmasnak találta ezt a phaser effektet, amint ezt a szakszót tõle megtudhattuk. A második szám a 'Mi van ma velem?' címet viselte, és kissé hamiskás volt az ének szempontjából; úgy tûnt, mintha az énekesnõnek nem igazán lett volna ideális a hangnem. Ennél a számnál találtunk rá a fúvósok azon jellemzõjére, ami a következõ daloknál is visszaköszönt: meglehetõsen mereven fújtak, szigorúan követték a dallamot, nem éltek a ritmusvariálás adta lehetõségekkel. Steidl Tamás harsonaszólója viszont teljesen lehengerelte a HSZA nõi (egyben fúvós) részlegét. Bár a fúvósok a nóta végére összerázódtak, késõbb mégis akadtak helyek, ahol unisonót játszottak a basszussal, amit Andi és jómagam részérõl értetlenség fogadott.

A harmadik dal folyamán vált világossá, hogy az énekesnõ valahogy nem az igazi… A rossz cucc miatt alig lehetett õt hallani, a dalszövegeket pedig végképp lehetetlen volt kibogozni. Hangja ugyan megállja a helyét, de frontemberként nem funkcionál tökéletesen, azon kívül, hogy bejelenti a következõ szám címét, igazából nem kommunikál hallgatóságával, nem teremt velük kapcsolatot. Stílusát Daro késõbb „háromnapos langyos punnyadt tejszínhab”-hoz hasonlította.

Míg mi a fúvósokra és az énekre füleltünk nagyon-nagyon, és gondosan körmölgettük véleményünket, a közönség elkezdte nagyon jól érezni magát. Egyre többen rohamozták meg a táncparkettet, és be kell, hogy valljam, az én lábam is már régen ütemre járt az asztal alatt, ami egyértelmûen a nagyszerû és pontos dobosnak, Bartos Ákosnak volt köszönhetõ, aki mint kohéziós erõ tartotta össze a csapatot az este folyamán. A fúvósok is egyre jobbak lettek, a közönség pedig egyre kiválóbban szórakozott, megpróbálva a HSZA szolgálatban lévõ tagjait is rávenni a tombolásra, például egy Incognito-feldolgozás hangjaira. Mi inkább az asztalnál ülve táncolást fejlesztettük tökélyre, fõleg a csapat slágerének számító Filmsztár, filmsztár c. alkotás alatt, miközben a kedves közönség már végképp kikelt magából és lelkesen ordította a szöveget. S(ívó) Dániel váci lakos, aki egyébként szaxofonozik a zenekarban, rappeléssel tuningolta a nótát, ám a szöveget változatlanul nem lehetett érteni. Mint azt sem, miért éppen erre buknak itt a népek, mikor ennél hallottunk jobbat is a Csíkos alsónadrágtól.
A koncert sikerét mi sem mutatja jobban, minthogy a bulizó tömeg ráadást követelt (mi a „Rúgjál be!” valamint „Zugabe!” szintagmákat ismételgetve csatlakoztunk hozzájuk) és kapott is. Ennek keretében újra meghallgathattuk a 'Where are we now?' címû saját szerzeményt, ami már elsõ hallgatásra sem gyõzött meg minket, és most Darot sem, aki a négy sima dúr akkordos gitárszólamot és az érthetetlen angol szöveget kifogásolta, véleményét pedig ebben a mondatban foglalta össze: „Hol is vagyunk?”. Ám ezzel még korántsem ért véget a hangverseny, hiszen következett a Jamiroquai 'Canned Heat'-jének feldolgozása. Sajnos pont azok az átvezetõ akkordok és jellegzetes vonósszólamok (esetleg fúvósokkal vagy szintivel megoldva) hiányoztak, amitõl a nóta az, ami. Bár a gitár még az est végén is halk és túleffektezett volt, a basszerosra egy rossz szavunk sem lehetett, pontosan játszott, és Daro is megállapította, milyen szépen, telten szólt.

A ráaadás részeként újfent elhangzott a Filmsztár és aztán már nem maradt más, mint megállapítani, hogy végül is mégiscsak egy teljesen élvezhetõ buli részesei voltunk zajos közönségsikerrel, figyelemreméltó ritmus- és fejlõdõképes fúvósszekcióval.

Bildi
Az email cím védve van a spam botoktól, a megtekintéséhez a JavaScript bekapcsolása szükséges

Találatok: 1974

Légy Te az első hozzászóló

Hozzászólás

Név
BBCode:
Hozzászólás
Biztonsági kód*