2005. 05. 21.
Mint a rockabilly mûfajába éppen hogyan csak bele-bele kóstolgató laikus, május 21-én szombaton igencsak meglepõdtem. Magyarországon van, él és virul a rockabilly színtér. Már korán, fél nyolc fele a Gödörnél voltam kicsiny társaságommal és bizony nagy meglepetést okozott a megannyi hepcat-frizura.

Pár éve még, ha valaki elment egy rockandroll koncertre, nyomban az az érzése támadt, hogy a Gór Nagy Mária Színitanoda növendékei kimenõt kaptak, vagy éppenhogyan Szandinak a Hungáriából batikolt sessionzenészei tartanak vasárnapi, amolyan rántotthús -sült krumplis menü utáni nosztalgiaestet.

Magyarországon a rockandroll már korántsem ez, a Fenyõs és Travolta Jánosos manírok helyett itt már a Cry Baby martalócai szolgáltatják a talpalávalót, meg kell hagyni ,nem is rosszul. Hogy mi mindent ki lehet hozni a CCCCCCCCCCCCCFFFFFFFFFFCCCCCCCCCCCGGGGGGGGGGFFFFFFFFFFCCCCCCCCCCCCCC már 50 éve jól beváló képletbõl, az világosan látta, aki eljött. Az ajtónál tisztes kidobók, bent fülledt retrohangulat. Az ötvenes évek atmoszféráját Betty Page bájai fokozzák, noha hang még csak el-elvétve akad.

Mintha a Vissza a jövõbe elsõ részébe csöppentem volna, a sok belõtt hajú siheder és az ötvenes évek szolidan visszafogott ruhakölteményeiben elsuhanó , meggypiros ajkú, tovalibbenõ nõcskéi között, mint valami fejkólintó anakronizmus, fel-feltünedezik egy-egy Marty Mac Fly, mitöbb, a tényleg nosztalgiázó, Fenyõ-tripbõl kiábránduló idõsebb korosztály Dokija is. Hibátlan körités.

Elsõként Long Tall Sunny pózolt a vad teheneivel a szinpadon. Kellemes rockandroll, néhol a rockabilly-s vaskossággal. A név alapján azt gondoltam, valami hilllbilly csodára számithatok, de nem. Elegáns rockandroll, a korszaknak és a stílusnak megfelelõ manírral, kicsit Honty Hannás utóérzettel, lágyabb tánckultúra-beli kurválkodással, ami természetesen nem ment a produkció rovására.

Nekem tetszett, a közönség reakciót elnézve, a produkció õket is megfogta. Hallottam ütemes tapsolást, láttam földön fetrengõ táncbajnokok -italos twistjét, melyre mint valami jóféle cigányzenész, a bõgõs egy-egy örömvirgával kontrázott rá.

Egy viszonylag gyors átszerelés után a színpadot elfoglalta Madmen. Valahogy a Comets-ék nyomhatták így fénykorukban. Bõgõemelgetés, gitárkéjelgés, pörgés-forgás, széles terpesz. Technikás dalok, pontos elõadással, virtuóz, de nem nem öncélú szólókkal. Mintha egy primadonna haldokolna, felkészülve a hattyúdalára, lendülettel, energikusan. Bevallom, még az én suta lábaimat is megmozditotta.

Az est további fellépõi közül Kick 'em Jenny üde szinfoltot képviselt, reszelõs, nõi toroknak külön dicséretére váló, igencsak átöblitett, hangjával. Igazi Kocsma Jennyt láthattunk, aki az ének mellett mellékesen remekül gitározik, pózol, én még azt is elhiszem neki, Gwen Stefani édesanyja, Marilyn Monroe oldalhajtása, még véletlen sem európai, valahol Alabamában fánkot árul és a szokásosat hozza a helyi "nemszeretjük errefelé a bajkeverõket " tipusú rendõröknek. Õszintén bevallom, az est késõbbi produkcióit (Mystery Gang, Pv and the Heartbeats ) csak sanda félszemmel láttam, és bizony az addigra már igencsak elharapódzó magyaros twist-virtusom (az elfogyasztott, tetemes mennyiségû szesz mellett) megölte bennem a satnya irónikus kritikusi ént, és jóllehet, ez is volt a célja gang és a szívverõk matróztetkós vörösingeseinek, , Rongyrázásba kezdtem, átadtam magam a zenének, és nem érdekelt már, hogy 2005 van, mert most ezerkilenszázötvenkitudjahány van itt legbelül, mert a világ nem változott, ez a zene még mindig üt, a Comets háromnegyedének még mindig van foga és egyébként is, nem kell a Holdat ugatni. Inkább szállok. FLY to the Moon 2-t, minél elõbb!!!

Gróf
Az email cím védve van a spam botoktól, a megtekintéséhez a JavaScript bekapcsolása szükséges

Légy Te az első hozzászóló

Hozzászólás

Név
BBCode:
Hozzászólás
Biztonsági kód*