 avagy: A funky hagyományai - digitális kármánok a funky ösvényén
2004-ben tényleg kijelenthetjük, a '90-es éveknek mindörökre vége. A kulcsosgyerekek eltűntek a paneldzsumbujból, és a szakavatottak azt is a tudtomra adták, az E-klub sem ugyanaz, mint régen.
Bizony, bizony, a konzumpop új tereket talált magának, a deutsch happy rave-n nevelkedett party-arcok, már kétgyermekes apukák, vagy éppen olyan hölgyek, akik a harmadik abortuszukra készülõdve el-elmélázva sétáltatják földre lógó, nagy hasú tacskóikat. Változik a világ, nem kétséges, mint ahogy az sem, az ilyen közhelypuffogtatásnak is megvan a maga szerepe. Ahelyett, hogy áttekintenénk a pop-palettát, engedtessék meg, hogy kiemeljek egy unikumot Uhrin Benedek és MasterGy hazájából. 
Club 54! (Hogy ez a név nem a Gesztinek jutott eszébe!) A második évezredre elkezdett a magyar poppiac slágereket termelni. Elõször volt ugye a Groovehouse Hajnal címû dala, ami evés, ivás, munka, szeretkezés közben is ott bömbölt, ordított az ember fejében. Judy szeretnivalóan erõs és banshee sikolyba játszó orális pedikûrmunkája (értsd reszelõs hang) nem került el senkit sem. Idén nyáron a dancefloorból avanzsált slowtrip már nem ment. A pop-trend funkyért kiáltott, és mivel a BACKIIBLACK Bebe remek hangja ellenére is vérciki, újabb banda összebazseválására lehetett szükség. Club 54. Jól csengõ név, a szõrös mellkasú melegek és kokainista nagymamák világában. New Yorkban egészen biztosan. Nekünk marad az antikábszeres roadshow, a maga saját, helyi folklórral megerõszakolt bájával. Mert ugye igaz, hogy a funky az funky, de vigyázzunk arra, hogy a nyári fesztiválokat ne késsük le, valamint a homofób egészségügyi szakközepes lányok körében is kellõképpen eladhassuk. KAKOFÓNIA , csak így nagybetûkkel. Avagy a pop konzumnõi mûfajának budataiwanpesti gyermekmunkára való eladásával állunk szemben. Pedig a srácok tudnak, zenélni sõt! Igen színvonalasan játszanak, látszik, hogy gazdag zenei múlt áll a hátuk mögött.
Az pedig, hogy a hangjegyek éjféli cowboyaként kevergetik, nyúlják le egy százassal a bevett grooveokat, senkit se aggasszon. Szokjunk hozzá, na!  Club 54. Egy produkció, amit nem tudok hová rakni. A „Még egyszer” címû dal ott bömböl a fejemben, a maga suta dalszövegével együtt. És tényleg, még egyszer, meg még egyszer, meg még egyszer lejátsszák a rádiók, annak a produkciónak a produktumát, amit ismétlem, nem tudok hová rakni. Az album végre jól van kikeverve, a magyar zenei keverésre jellemzõ gagyi sem kap teret, az énekes lány gyönyörû, sõt, beleilleszkedik abba a tradícióba, amelynek Baby Gaby volt az elsõ képviselõje kifejezõ ajkaival. Hangja is van, ez sem utolsó szempont.
Club 54…mégis találó név... provokál.. kritikában még sosem irtam ennyi inkorrekt szót... Bevittek NYC legendás klubjába, aztán otthagytak. Csak úgy tudok róluk írni, mintha valami zenei kokóra rászokott Marky Mark lennék. Ha még egy albumot megél ez a formáció, bízisten rajongójuk leszek, ott fogok csápolni elõttük, hozzásimulva a teltkarcsú dauerkompániához. Kicsit búsan, elégikusan, de mulatva. Ez a magyar funky ma. Kapcsolódó oldal:
www.club54.hu
(a fotók is innen származnak) Gróf
Az email cím védve van a spam botoktól, a megtekintéséhez a JavaScript bekapcsolása szükséges
Találatok: 3528
|
Különvélemény 
