 Nils Landgren Funk Unit, 2005.06.27. A38
1992-ben, 10 évvel azután, hogy a bûbáj-pop korszak legcsillámporosabb képviselõi, vagyis az ABBA zenekar tagjai fehér mûbõr veszkócsizmáikban lelépdeltek a színpadról, megalakult az elvetemült pozanos, Nils Landgren által vezetett, és nevét viselõ Funk Unit.
Kellett Svédországnak ez a figirifanki harsonás, mint egy falat svéd húsgombóc, hiszen valljuk be, azért elég ciki lenne, ha az acél, és az elnyûhetetlen Klippan kanapék országát a mai napig négy, fagyiszínû ruhába öltözött homofób-forma énekessel azonosítanák.
Harsonás létemre nem ismerem olyan régóta és mélyrehatóan Nils munkásságát, még csak másfél év telt el azóta, hogy fúvószenekarunkban felütötte a fejét a svéd funk mánia. Volt is nagy ujjongás, amikor meghallottuk, hogy június 27-én kishazánkba látogat a Unit, Funky ABBA címû albumuk anyagával. Zenekarvezetõnk oly annyira lelkes volt, hogy sikerült az elsõ négy, 0001-0004-ig sorszámozott jegyet megvennie a koncertre, sõt, továbbmegyek: a mi kis zenekarunk olyan lelkes, hogy még a jelenleg Münchenben tartozkodó Bildi is elment a Funky ABBA koncertre, mivel kedden éppen ott vezekelt a zenekar.
No, elérkezett a várva várt hétfõ, az A38 fedélzetét megtöltötte funklegénység, miközben Nilsék már a hajó fenekében izgultak, hogy vajon az ABBA zenekar miatt a magyar közönség forró gulyást önt-e rájuk majd, vagy lángoló nyilakat repítünk-e egyenesen Nils tûzpiros hangszerének kellõs közepébe. 
Galéria, klikk!
(Fotó: Hekli Andi Andreja)
A hajó gyomrában tehát a közönség, a közönség gyomrában a görcs, Nilsék pedig hátul, reszketve a magyarok nyilaitól. Kisvártatva csápolás, füttykoncert, taps, éljenhurrápukkedli, a hét zenész elfoglalta a színpadot, majd a „And now, the man with the red horn!” felkonf után nyolcadikként a színpadra lépdelõ félkegyelmû harsonással kezdõdhetett a vad, a recsegõs, a dög, a svéd-magyar koprodukciós funk mulatság.
Nilsék jól bekezdtek, rögtön a Money, money-val izzították az egybegyûlteket. A vájtfülû, sokatpróbált HSZA-nak már ekkor feltûnt, hogy a koncertanyag sokkal durvább lesz, mint az album, és tényleg, az Hirtlen Szakértõ Akciócsoport sejtése beigazolódott: a lemezhez képest sokkal piszkosabb és dögebb volt a hangzás, ezáltal picit talán veszítve is a finom funkyabbás harmóniákból. Mondjuk én kifejezetten szeretem, ha a koncertanyag merõben más hangzású, mint az album.  Volt aztán minden kérem, Voulez Vous, Dancing Queen, a közönség meg végig a svéd tenyerekbõl evett. A ritmusszekció - vagyis a dobos, Wolfgang Haffner, a basszeros Lars Danielsson, a 2 billentyûs Daniel Karlsson, és Magnum Coltrane Price - olyan kõkemény funk alapot pakolt a nóták alá, hogy öröm volt rá bólogatni. Egy valakinek azért jár egy kis HSZA-s dádá, õ pedig a basszeros, aki amolyan „tedd ki, had hûljön” – féle jó iparosként tette a dolgát, de túlzottan nem adott hozzá semmi pluszt a zenéhez. Volt ugyan egy reszelõs, fületpróbáló basszusszólója, de a mi kényes, Tower of Power-on szocializálódott funk lelkünknek ez vajmi kevés volt. (Bildi üzeni: A basszeros simán befért volna az ABBA-ba ötödiknek ;) No, a kötelezõ HSZA-s gonoszkodás ezennel letudva.
 Míg az Akciócsoport férfitagjai az énekes-trombitás hölgyemény, Annika Granlund szerencsétlen ruhaválasztásából adódó erotikus felhangú altesti itt-ott bevágásokkal voltak elfoglalva, addig én megállapítottam, hogy Annika nagyon jól dolgozott, ötös, leülhet. :) És határozottan elzárkózom attól a HSZA-s kijelentéstõl, hogy nõ kezébe trombita nem való, és én kérek elnézést. Fujj, mocsok nõgyûlölõk! Jogokat a nõi rezeseknek, Annika Granlund for president! Jó, leültem.
A két félvér gyorsbeszélõ is jól megdolgoztatta a közönséget, reppeltünk kérem, mintha tudnánk, hogy mi fán terem is az. Bildi meséli éppen, hogy Münchenben is volt ilyen, és baromi vicces volt, ahogy a negyvenés németek azt ordibálták, hogy „Én vagyok itt a legjobb repper!”   Mhhh… valakirõl még nem írtam. Óh igen, aza piros pozanos a sarokban, aza hogyishívják… Nils gyerek. Hátkérem, engem megvett kilóra. Annyira kreatívan, intelligensen fújja azt a piros Yamaha-t, akkora életkedvvel és örömmel játszik, olyan jól érzi magát a színpadon,
hogy rögtön vállon is veregettem magamat, hogy milyen jól választottam kedvenc harsonást. Játéka nem tolakodó, nem helyezi magát elõtérbe (bár ezt a véleményemet nem osztotta mindenki a HSZA-ból). Nils fiam, Te is leülhetsz, csillagos ötös fölé.
Egy szónak is száz a vége: akiben szálka lenne a svédek iránt az ABBA miatt, vagy mert kiszakadt az újonnan vásárolt Klippan kanapé huzata, kövesse Gál Csaba Boogie példáját, aki a koncert után több CD-t is dedikáltatott, és igenis vásáráljon magának egy Nils Landgren albumot, és hallgassa sok szeretettel, és megbocsátással. És így akkor kvázi végszóként: "Nils Landgrennek szép
vörös harsonája van,
szeretem a szép vörös harsonákat."
/svéd gyermekvers/
Maradok tisztelettel:
Andreja
Az email cím védve van a spam botoktól, a megtekintéséhez a JavaScript bekapcsolása szükséges
Figirifanki weboldal:
http://www.nilslandgren.com
Találatok: 2897
|
Szubjektív - koncert 
