III. NagySkaland Skanking Kamping 2005. július 2. Csónakház, Százhalombatta „Szép kis társaság -mondta nyugodtan a herceg. - Húsz ember fellármáz egy egész világrészt, elfog egy vezérkart, szét akar lõni egy várost... Hát ide figyeljen, barátom. Menjen vissza a cirkálóra, jelentse, hogy barátainak semmi baja sem történt, legyenek türelemmel, és ne csináljanak semmi ostobaságot.”
2005. nyarára a mára már elült csilivili ska-revival után végre a hazai, a nagyobb átrendezõdéseken már átesett szintér is megtalálta a maga helyét Százhalombattán, a helyi csónakházban. Az idei nyár nem kedvezett a fesztiváloknak és bizony ezt a rendezvényt is akadályoztatta a rossz idõ, mégis tizenhuszanakárhány kitartó ember munkájaként egy olyan rendezvény kerekedett ki, amely számomra egyértelmûen a nyár Babilonjává tette a Skalandot.
Aki még mindig ott tart, hogy a ska az valamiféle gyorsított reggae, esetleg turbózene a napfényes Kalifornia hülyegyerekeinek, az alaposan téved , bár a rendezvényen õk is megtalálhatták számitásaikat. Ez a fesztivál elsõsorban a szubkultúra fesztiválja volt, skinheadekkel, rudeboyokkal, rudegirlökkel, oldalra kikacsintgató punkokkal valamint a ‘69 szellemének imidzsébe annyira nem beleillõ, mégis szivetmelengetõen kedves, mélabúsan teázgató rasztalányokkal . Mi kell egy ilyen fesztiválra? Futballpálya (igen nagy tócsákkal), sátrak, bungalók, zuhanyzók, valamint olyan vendéglátóipari-egység , ahol emberbaráti áron mérik a sört, ami úgyis kötelezõ kellék, ha a hózentrágeres medvekülönítmény hangulata a tetõfokára hág. A kocsmánál merchandise-pult, selector keveri a délutáni sörözéshez valót, noha az umcca-umccának a koncerteknek helyet adó össznépi társalgóban még nyoma sincs.
 YUP Délelõtt még nincs élet, mindenki az elõzõ napi skanking-fitnessét pihengeti, délutánra azonban kipörögnek a rudeboyok és rudegirlök a napvilágra, sörre ,ugrabugrára és még mi mennyi másra várva! Kedvesen másnapos arcok, búsmagyar sörözgetés, nyugalom és KISZ-vezetõségi táborhangulat. A szombai napon elsõként a YUP lépett a színpadra. Kellemes muzsika, ska behatásokkal, meglehetõsen képzett fúvósszekcióval. Persze õk a Dunakanyarból érkeztek a fesztiválra, igy azért ez magától értetõdõ. A szinpadon sváb báj, a színpad elõtt andalgóan táncikáló és kitartó baráti kör. Azt hittem, az este menetét semmi sem törheti meg, mikor színpadra állt a Szex Light Kór, csak nem tudom, minek. Jófajta, egyszerû kis funkolgató alter-rockot játszottak, amolyan jellegtelenebb, „esik az esõ, a 7-es fõúton száguldozgatok” életérzéssel. A zenekar biztos hogy adott jobb koncerteket is, bár a fesztivál jellegébõl adódóan nem volt számomra világos, mit kerestek itt, ámbátor arra igen alkalmas volt, hogy a Lonsdale-Warrior sereg, némi pózzal, sörrel, karbatett kézzel, szigorú tekintettel álldogálja végig a koncertet. „Kifogástalan, hófehér tengerészruhában, feszes vigyázzban állt ott az Earl, csak a szemében csillogott valami különös, diadalmas vidámság.”  Skambulance Az est nagyágyúin kívûl mindeképpen ki kell emelni két zenekart, a Skambulance-t , és a Ska-hecc-t. A Skambulance rendkívûl sokat fejlõdött, zenéjében egyre inkább elõtérbe kerül a ska, mint a punkrock, valamint a emglehetõsen fiatal (vagy fiatalos) ifjak is egyre pontosabban játszanak. A dalszövegek olykor okosak, de sosem okoskodóak, õszinték, a zene is kellemesen adagolt. Diáklányokkal történõ kísérletezgetésekre, rákendrólsztárkodásra elsõsoztályú. Remélem, van benne részük, mert megérdemlik. A Ska-hecc már valami egészen más. Ha P.A.S.O. az elsõ hullám ska-jában utazik, a Ska-hecc mindenképpen a 70-es évek skinhead-ska elõadóit juttatja eszembe. Erõs, olykor agressziv hangvételû 2tone zene ez, mellõzve a ska napfényes oldalának kendergiccsét. Rendkivül összeszokott brigádról van szó, hiszen a zenekar a Kókler és CsizmáSKAndúr a legénységébõl verbuválódott. Súlyos offbeatek, ummcaumcca, hegedûs a háztetõn életérzés, amit a hózentrágeres, ugribugri pandamedve-különítmény üdvrivalgással díjazott. Ha nem is túl egyedi még, de már õszinte és ütõs.„Fénypont közeledett imbolyogva, majd megjelent egy ember, csakugyan olyan, mint az ördög. Szénfekete volt néger volt, egy lámpással és egy revolverrel felszerelkezve.”  Pannonia Allstars Ska Orchestra PASO és TIGRIS. A két magyar nagyzenekar koncertjét nem részletezném, mindketten hozták a formájukat, a Pannonia Ska Orchestra legénysége még mindig a legjobb skadokkmunkás fiatalokból áll, a Tigris pedig már néhány éve rávert a szocializmus textilgyáraira, már a kenderrõl írt indulók tekintetében. Az est egyik legütõsebb fellépõjének a Tributeman Projekt (fr?) bizonyult, noha koncertjükre a táncolók száma némileg megfogyatkozott, köszönhetõen a késõhajnali idõpontnak. A zene jóféle rocksteady, olykor némi dancehallos miniszoknya-vadászattal, hosszú feszes combok között öblögetõs raggával. Õket eddig még sosem hallottam, mégis táncra perditettek. Ütõs ütöseik egészen a vonatállomásig kisértek.Messze, a látóhatárnál, ferde holdsugárnyalábok füstszerû sugárzásában, rozoga gõzös iparkodik a tengeren, inogva, reve...” (Az idézetek P. HOWARD Piszkos Fred és a kapitány cím regényébõl származnak.) Gróf
Az email cím védve van a spam botoktól, a megtekintéséhez a JavaScript bekapcsolása szükséges
Találatok: 2105
|