 Björk az az elõadó, akit az emberek vagy imádnak, vagy ki nem állhatnak, köztes állapot nemigen van. Ehhez erõs személyisége mellett, melyet sokszor furcsa megjelenés kísér, a nem éppen könnyen emészthetõ zenei világa is hozzájárul. Ez az elvarázsolt világ jellemzõ a 2004-ben megjelend Medúlla albumra is.
A minap gondoltam egyet, és elõvettem a lemezt, melyet még nem hallottam annyiszor, ahányszor kellett volna, ebbõl talán már kitalálható, hogy én a rajongók közé tartozom. Sõt. Ki merem jelenteni, hogy nála fantasztikusabb nõi elõadó számomra nincs. Sok számomra kedves nõi elõadó létezik, de Björk más. Én már az elsõ „pop” lemezétõl figyelemmel kísérem pályafutását, és szerintem nincs még egy ilyen olyan elõadó, aki zeneileg ilyen merész húzásokra képes. Hogy miért tettem idézõjelbe a pop szócskát? Az izlandi közönség kislány kora óta ismeri, szerepelt õ már punkosabb formációban is (The Sugarcubes), illetve izlandi jazzformációban is. Az elsõ szólólemeze sem helyezhetõ egy polcra kollégái lemezeivel, mert már akkor is olyan apró finomságok jutottak szerephez a zenéjében, amelyek másnál el sem képzelhetõk. Az elsõ lemezétõl folyamatosan haladt a minimalista zeneiség felé. Néha viszont annyira bonyolult muzsikákat szül, amit én már nem biztos, hogy a pop skatulyába szuszakolnék bele. Szerintem Björk egész egyszerûen szerelmes a hangjába, imád játszani vele, és mi rajongók pont ezért imádjuk õt, és a lemezeit. A zenével szembeni alázata minden felvételen hallható.
Különleges hangja mellé, valami egészen egyedi énekstílus társul, kísérletezõ kedve határtalan. Amikor egy hárfa megszólal a legkeményebb drum&bass alapokra, az enyhén szólva is elég rendhagyó szerintem, olyan õ, mint egy kis hangmérnök angyal. Kis hangmintákat vesz fel minden apró zörejrõl, ami neki tetszik, és ezeket rendre viszonthallhatjuk lemezein, mindenféle torzítások, és trükkök kíséretében.
Az legutóbbi nagylemeze teljes mértékben az emberi hang játékosságára épül. Két valódi hangszer szerepel az albumon: a zongora és a gong, de ezek is csak egy-egy szám erejéig. Ezeken és az emberi hangon kívül kívül nem hallható más, csak némi szintetizátor, illetve hangminta, a hangszereknek is csak atmoszféra teremtõ szerepük van. Az egész lemez zeneiségét az emberi hang adja. Legtöbbször az izlandi kórus (a 20 tagú The Icelandic Choir), egy szám erejéig a londoni kórus (a szintén 20 tagú The London Choir), és van, ahol Björk mellett csak egy, vagy két fõ düngicsél, a hatás furcsa, különleges.
Azt hiszem, nem tudnám behatárolni az album stílusát, egyfajta modernkori, futurisztikus, elektromos alapokra kevert minimalista kortárs lemez ez. Aki nem szereti a zenei elborulásokat, annak a lemez messzirõl elkerülendõ, de aki kicsit is nyitottabb a különlegességekre annak feltétlenül hallania kell. A lemezrõl az Oceania címû darab az Olimpia nyitóünnepségén is elhangzott, nagy meglepetésemre. Elég bátor húzás volt a szervezõktõl, mivel nem is ez a „legátlaghallgatóbarátabb” dal. Mondjuk ebbõl nincs sok, talán kettõ, esetleg három. A lemezt az is érdekessé teszi, hogy Björk anyanyelvén is énekel rajta, az izlandi nyelv még misztikusabbá teszi az egész anyagot.
A kórus megszólalása egészen fantasztikus, Björk legtöbbször a kórus által énekelt alaphangokra énekel. Néha egy-két hangot énekelnek, azonban sokszor hallani olyan oktávváltásokat, amelyek elég szélsõségessé teszik a lemezt. Szinte minden, az emberi száj által kiadott hangot: nyögéseket, lihegéseket, jajgatásokat, stb., felhasználtak. Néhol elborult szektás hangulat, néhol szenvedõ kórus, de akad olyan is, amikor a kimondottan egyházi jellegû kórus az uralkodó motívum.
A lemez borítója is rendhagyó, és most nem csak Björk megjelenésére gondolok az elsõ oldalon, ahol a hajából formált álarcot visel. A belsõ oldalak barnás feketék, amelyekre feketével nyomták a szövegeket. Gyakorlatilag olvashatatlan, hacsak nem a megfelelõ megvilágításban olvassuk.
A lemezt leginkább az emberi hang kedvelõinek ajánlom, akik nem rettennek meg a digitálisabb hangzástól, és a kortárs zenét sem vetik meg. Nekem pont azokért a dolgokért tetszik, amiért sokaknak elfogadhatatlan, befogadhatatlan. Nem könnyû darab, de fantasztikus. Kíváncsian várom, mi lesz a következõ lépés! A Medúlla lemez dalai: 01 Pleasure Is All Mine
02 Show Me Forgiveness
03 Where Is The Line
04 Vökuró
05 Öll Birtan
06 Who Is It
07 Submarine
08 Desired Constellation
09 Oceania
10 Sonnets / Unrealities XI
11 Ancestors
12 Mouth's Cradle
13 Miðvikudags
14 Triumph Of A Heart Hivatalos honlap: http://www.bjork.com/ Geski
Az email cím védve van a spam botoktól, a megtekintéséhez a JavaScript bekapcsolása szükséges
Találatok: 2706
|
Szubjektív - lemez 
