 Mekkorát Harap?
Különös zenekarnév – különös zene. Ez jellemzi az egy éve, a Pest megye dél-keleti csücskében mûködõ, négytagú Harap együttest, legalábbis szerintem, az elsõ nekifutásra végighallgatott öt zeneszám alapján. A nevet illetõen érdemes ellátogatni a zenekar honlapjára is, ott kimerítõ választ kapunk a keletkezésére irányuló kérdéseinkre. De mint ahogy név alapján is nehéz lenne, a zene alapján se próbáljuk a bandát kategorizálni! Nem igazán lehet.
Eklektikus – ez a szó jutott eszembe a dalok hallgatása közben. Jó ötletek vonulnak fel jó szövegekkel, de a zene minden nótában valami meglepetést tartogat számunkra. A funky, a blues, a rock vagy a new wave stílusjegyeit viselik magukon az egyes dalok, tehát mindegyik más és más. Ugyanakkor van valami közös az egész alapjaiban, hangulatában, hangzásában, egy kicsit az alternatív zenekarokra jellemzõ fíling. Nem igazán tudom megfogalmazni, csak úgy érzem a számok hallgatása közben. Ez viszont jó jel, számomra azt jelzi, hogy van a csapatnak valami sajátos arculata, és a nóták sokféleségének ellenére jelen van minden munkájukban, legfeljebb még nem sugárzik át túl erõsen az anyagon. Nekem ez kifejezetten tetszik, hiszen a zenekar így nem kényszeríti magát valami unalmas skatulyába, sokszínû anyaggal gyönyörködtet, mint például kedvenc lemezemen Steve Lukather. A Luke címû albumon is találunk tipikus seattle-i rockzenétõl a country-ig mindent, mégis nagyon élvezetes és egységes. Ezt azért emelem ki, mert olvastam Szakács Gábor kritikáját a zenekarról, aki érzésem szerint kissé negatívan állt hozzá a sokféleséghez, és inkább kialakulatlannak tartja emiatt a zenekar által kitûzött irányvonalat. Nos, ízlés dolga, nekem speciel így tetszik az anyag, ahogy van. Nem is szeretem, mikor az alkotók fantáziáját mûfaji korlátok szorítják sablonok közé.  Harap zenekar A felvételek hangmérnöki szempontból is korrektek, igazán nem lehet rájuk panasz. A dalok közül három a Magyar Rádió 8-as stúdiójában készült, kettõ pedig saját kezûleg készített, házi felvétel. Ezeken a dobok nem valódiak, de sikerült nagyon hihetõ hangzásúra keverni a számítógépen elõállított sávokat, így a dologra közönséges halandó nem is nagyon jönne rá. Összességében tehát mindegyik felvétel jól szól, nincs miért szégyenkeznie a csapatnak. Gondolom, a jól összerakott, kitûnõen feljátszott zeneszámok annak is köszönhetik figyelemreméltó minõségüket, hogy az együttes átlagéletkora már nem a „zöldfülû kezdõ” kategóriába sorolható, hiszen a srácok már a harmincadik évük környékén járnak. Érthetõ tehát a megfelelõ hangszeres rutin, és az énekes kifogástalan munkája is. Lehet, hogy bele lehetne kötni bizonyos részletekbe, de én nem látom értelmét. Nekem ez a zene és ez a zenekar így tetszik, ahogy van. Remélem, ezzel nem vagyok egyedül. Tessék meghallgatni! A dalok letölthetõk a zenekar már említett honlapjáról. http://www.harap.hu Daro
Az email cím védve van a spam botoktól, a megtekintéséhez a JavaScript bekapcsolása szükséges
Találatok: 3052
|
Demo rovat 
