A fájlmegosztással és a szabad szoftverhasználattal foglalkozó civil szervezetek április utolsó hetére meghirdették a "fájlmegosztás hetét". Az öt különbözõ jogvédõ/közös jogkezelõ szervezet (ARTISJUS, EJI, FILMJUS, HUNGART, MAHASZ) által alapított ProArt - Szövetség a Szerzõi Jogokért egyetért a céllal, hogy beszéljünk a kérdéskörrõl, s tájékoztassuk a közvéleményt a fájlmegosztás természetérõl, nem utolsósorban annak jogi aspektusairól.

Letöltés és file-csere: mi legális, mi nem?

Magyarországon, csakúgy, mint a világ szinte minden országában, fejlett, komoly hagyományokra visszatekinto törvények védik a szellemi termékek alkotóit, létrehozóit, illetve az oket illeto szerzoi- és ehhez kapcsolódó jogokat, ahogy ezekben az országokban a muvészeteknek, muvészi alkotásoknak, általában a szellemi termékeknek is komoly hagyományai vannak.
Ezek közé tartoznak a különféle audiovizuális termékek (zenemuvek, hangfelvételek, filmek, stb.), de ugyanígy a festmények, rajzok, a könyvek, az újságcikkek, a fotók is. Szellemi termék egy tanár, professzor eloadása az iskolában vagy azon kívül, Mengyelejev periódusos rendszere, Darwin evolúciós elmélete, de nem kell sokkal messzebbre tekintenünk ahhoz, hogy lássuk: a különbözo szabadalmak, védjegyek, mindenféle „hasznos gondolat” valaki munkájának, erofeszítésének eredményeként jöhetett és jöhet létre ma is.
Azok, akik valami újat alkotnak a „semmibol”, tehetik ezt úgy, hogy az eredmény látható lesz (például egy cipész), és úgy is, hogy az nem kézzel fogható (például egy zenész). Az eredmény, a „termék” végso formai megjelenésétol függetlenül ezek az emberek mind-mind azt szeretnék – és meg is érdemlik – hogy munkájuk, erofeszítésük eredményeként a megfelelo ellenszolgáltatásban részesüljenek; valamiféle díjazás mindenképpen jár nekik. Egy cipésznél ez a díj az eladott cipo ellenértéke, egy tanárnál az eloadásért kapott tiszteletdíj (vagy a havi fizetés), egy zenésznél, egy zeneszerzonél, egy hangfelvétel-eloállítónál pedig az egyik ilyen javadalmazás a jogdíj.
Amikor valaki az Internetrol zenét, filmet, stb. tölt le – kivéve ha valamelyik legális, fizetos letölto szolgáltatást használja – a muvet létrehozó alkotók közül egyetlenegy sem kapja meg a munkájáért járó díjazást. A zeneszerzo ingyen írta neki a dalt, a zenész ingyen játszotta el, a kiadó pedig ingyenesen készítette el a stúdióban a végleges hangfelvételt. Ha senki sem hajlandó fizetni az elkészült zenéért vagy filmért, elobb-utóbb az alkotó számára nem éri meg dolgozni, hiszen a zeneszerzés, a zenélés nem biztosítja számára a megélhetést, és kénytelen lesz helyette valamilyen más, megélhetést biztosító tevékenységet végezni – például széklábat faragni vagy palacsintát sütni…
Különösen abszurddá válik mindez akkor, ha valaki az ingyenesen letöltött/lemásolt zenékkel ezután még tovább is kereskedik, valamilyen formában (hamis CD készítés és eladás pénzért, havidíj szedése a letöltés fejében, stb.) o maga jövedelemhez jut egy olyan termék jóvoltából, amely nem az övé, amelynek elkészítésében semmilyen részt nem vállalt, viszont ezáltal mégis jövedelmet vont el azoktól, akik ténylegesen hozzájárultak az adott mu megszületéséhez.
A letöltés gazdasági és erkölcsi vonatkozásán túl természetesen rendkívül jelentos a jogi megközelítés is, hiszen sokszor a jóhiszemu fogyasztók sem tudják, mi a törvényes és mi nem, esetleg nem illegális-e a tevékenységük, még akkor is, ha sosem volt szándékukban megsérteni a törvényt vagy megkárosítani az alkotókat.
A letöltés a magyar jog szerint - amennyiben jövedelemszerzo/fokozó jellege nincs és csak a családi-baráti kör muélvezetét szolgálja - magáncélú másolásnak minosül, amely a törvény értelmében szabad felhasználás (azaz nem engedélyköteles, nem kell utána díjat fizetni). Az ilyen magáncélú letöltoket tehát nem lehet büntetni, velük szemben polgári peres úton sem lehet eredményesen igényt érvényesíteni. Mindez annak ellenére így van, hogy ha belegondolunk, valahol mélyen igazságtalan, hogy egy ilyen esetben a folyamat összes szereploje (az Internet-kapcsolatot biztosító szolgáltató, az anyagot fizetés ellenében hozzáférhetové tevo kalóz tartalomszolgáltató, illetve a tartalomnak reklámbevétel fejében otthont adó tárhelyszolgáltató) keres a dolgon, kivéve azokat, akiknek a tartalom köszönheto: az alkotók, a zenészek, az eloadók és a kiadók.

A megosztás jogi szempontból azért aggályos, mert a zenemuveket egy tartalmilag meghatározatlan kör (gyakorlatilag az adott fájlcserélohálózat összes tagja) számára hozzáférhetové teszi. Amennyiben egy ilyen rendszerhez bárki csatlakozhat (regisztráció, díjfizetés vagy egyéb bárki számára elérheto feltételekkel vagy feltételek nélkül), azt a magyar bírói gyakorlat is nyilvánosnak tekinti. A zenemuvek nyilvánosság számára hozzáférhetové tétele pedig engedélyköteles. Ezen logika alapján arra a következtetésre kell jutnunk, hogy aki fájlcserélésben részt vesz, és nem saját alkotásait osztja meg másokkal, az jogsértést követ el.

Légy Te az első hozzászóló

Hozzászólás

Név
BBCode:
Hozzászólás
Biztonsági kód*