|
 Avagy az amerikai Antikrisztus Budapesten
2005. 08. 23. 20h, Budapest Sportaréna – Marilyn Manson koncert
Nem egész kilencven percig élvezhette a sötétség urát az Arénába látogató közönség. A koncert rövid volt ugyan, de az összes sláger elhangzott, amire a nagyérdemû kíváncsi lehetett. Részemrõl több látványosságot, nagyobb show-t vártam, de azért így is megkaptuk a magunkét.
Rossz elõjel volt, hogy egy nappal a koncert elõtt minden nehézség nélkül jutottam állójegyhez, az egész világon nagy hisztériát kiváltó együttes koncertje úgy tûnt itthon csak kis csoportot vonz. Hét órakor még alig-alig lézengtek a kifestett arcú rajongók. Szokás szerint a portékás standot látogattam meg elõször, ahol rögtön meg is találtam az estére kiadott házi feladatot az egyik póló hátán: „ÖLD MEG ISTENT, ÖLD MEG ANYÁDAT ÉS APÁDAT, ÖLD MEG MAGADAT”. Miután megnyíltak a kapuk, jó negyedkilenc felé lépett színpadra az elõzenekar, akik fogalmam sincs miért annyira „híresek” hazánkban. Semmi egyéni motívum, semmi magával ragadó szám, semmi különleges, amiért újra akarná hallani õket az ember. Lehet velem van a baj, de ha a közönség reakciójára gondolok, akkor nem. Igen kevesen vették a zenekart, bár tiszteletreméltó, hogy a frontember megpróbálta tartani a kapcsolatot a közönséggel, és húzni õket, de nem sokan voltak vevõk rájuk ezen az estén. Harmincpercnyi Depresszió után jött a felkészülés a fõattrakcióra.  Nagy sikere volt a színpad elé felhúzott fekete lepelnek, ami elrejtette a pakolók seregét.
Negyed tíz után megindult a hosszú bevezetõ, és kezdetét vette az esti horror. Kiváló bevezetés volt, amivel jól megalapozták a hangulatot. Érezhetõ volt a feszültség a közönség soraiban, akik ekkorra már egész jól feltöltötték a lelátókat, így valamivel több, mint félház elõtt vette kezdetét a koncert.
A kísérteties vonósok után lehullt a lepel, és elõbújtak a fõszereplõk a hatalmas füstbõl. A füstölés az egész koncertre jellemzõ volt, amit a színes fények egészítettek ki remekül. A legnagyobb látványosság a csapat megjelenése volt: a bizarr nõies ruhaköltemények, az erõsen kifestett arcok nagyon ütõsek voltak a színpadon, ahogy a közönségben jelenlévõ dark úr, és hölgy tömeg is. Talán a szintetizátor állvány volt az egyedüli plusz látványosság, amely igencsak emlékeztetett egy akasztófára, amirõl lelógó láncok tartották a hangszert. A háttérben egy nagy USA lobogó volt eleinte kifeszítve.
Mondanom sem kell, hogy a közönségbõl azonnal feltört a feszültség, és hatalmas tombolásba kezdett amint Marilyn kiengedte senki mással össze nem téveszthetõ hangját.
Azt nem mondhatnám, hogy sokat beszélt a közönséget hergelendõ, de nem is volt erre szükség, a zene megtette hatását. A küzdõtéren felsorakozó közönség azonban mégis kapott valami pluszt: ásványvizet. Az elsõ sorokban állók egyenesen a frontember szájából, a hátrébb helyet foglalók az üres, rosszabb esetben a majdnem teli palackokból, melyek behajításra kerültek. A szerencsésebb elsõ sorosok még köpésben is részesülhettek, ha jól helyezkedtek… A látványról a háttérben meghúzódó vetítõfal gondoskodott még, ahol néha feliratok, néha csak fények, csíkok, néha meg arcok jelentek meg. Többször fürödtek konfettiben a zenekar tagjai, amibõl a csóri közönség csak egyszer kapott, amikor hosszabb csíkok robbantak a rájuk két oldalról.
A fényeket nagyszerûen használták, a banda sokszor került hozzáillõ horrorisztikus megvilágításba, a hófehérre festett arcok a fekete kontúrokkal ilyenkor elég zordul mutattak. Marilyn kisasszony nem egyszer kivillantotta hófehér combjait, láthattuk õt különbözõ kalapokban, kapátokban, gólyalábon, hatalmas mankókkal. Sajátságos éneke mellett egyszer egy szaxi is elõkerült, és egy sajátságos szólót is hallhattunk tõle. A szintetizátor megállás nélkül lengedezett a láncokon, sokszor elég furcsa helyzetben lett megszólaltatva. A koncert vége felé elõkerült egy fehér bõgõ is fekete lángformákkal, amelyet erõsen molesztált gazdája. A saját számok mellett elhangzottak a kötelezõ feldolgozások is. Az ipari muzsikával vegyített rock ’n’ rollra éhes rajongók kiadósan bevacsorázhattak, ugyan a sokat hallott igazi horror show ezúttal elmaradt, még bárányt sem daráltak.
A fõ mûsoridõ letelte után levonultak, aztán némi várakozás után a színpadon megjelenõ pódium, és az arra rákerülõ zászló (vörös kör, fehér alapon, benne fekete nyíl) látványától a közönség újra beindult, és jött a csapat is, hogy õk is beinduljanak. Marilyn vezír ezúttal népe felé tornyosulva szónokolt, akik itták minden szavát. A ráadás szám hosszas „hej”-ek skandálásával, és izmos karlengetésekkel ért véget. A vezér büszkén nézett alattvalóira, felgyúltak a fények, hogy láthassa is õket, majd egy méltóságteljes meghajlás után a következõ pillanatban már nem is voltak a színpadon, és már szólt is a levezetõ zene. A plebs csak hosszú tanácstalanság után vette észre, hogy itt a vége, fuss el véle. A zenekar:
Marilyn Manson: ének
Madonna Wayne Gacy: billentyûk
Chris Vrenna: dobok
Mark Chaussee: gitár
Tim Skold: basszus Az elhangzott számok:
antichrist superstar (symphonic)
prelude: the family trip
the love song
irresponsible hate anthem
disposable teens
mOBSCENE
minute of decay (intro)
tourniquet
personal jesus
get your gunn
great big white world
tainted love
the fight song
the nobodies
diary of a dope fiend (intro)
the dope show
rock is dead
the golden age of grotesque
sweet dreams
the beautiful people
antichrist superstar Hivatalos honlap: www.marilynmanson.com
Mansonságok magyarul: http://fallenangel.uw.hu/ Geski
Az email cím védve van a spam botoktól, a megtekintéséhez a JavaScript bekapcsolása szükséges
Találatok: 3751
|
Szubjektív - koncert 
null
és baszott jó volt,csak Ginger FIsh-t és John5 hiányzot
(((((((na meg persze Twiggy.....a régi banda jobb lett volna
