Sziget Utáni Veszedelem Fesztivál, Budapest Kultiplex 2005. aug. 17. és Marco Polo Klub 2005. aug. 19. Noha a fesztivál kissé csonkára sikeredett a brazil Krisiun zenekar távolmaradása miatt, emiatt az augusztus 18-i események át is kerültek a Kultiból a Marco Polóba, ez nem akadályozta meg a Zenész HSZA jelenlévõ tagjait, hogy a maradék két napon zúzzanak egy jót. Volt itt kérem minden: nyuszis elektro-metál Kanadából, Egyfejû Emberszörny, sötétre festett Édenkert és hörgõ Angyalkák. S közben a Föld Korog tovább…
A fesztivál elsõ napján sikeresen elpasszoltuk az elsõ fellépõt, ugyanis oly jó a Kulti hangszigetelése, hogy a kerthelyiségben üldögélve, sörözgetve, fröccsözve észre sem vettük, és elmúlt a Nonsense sokk-rock brigád fellépése a nagyteremben… Ej, pedig biztos lett volna mit nézni, hisz amellett, hogy egy dekoratív énekesnõ is erõsíti a csapatot, az egyik gitárosuk feje például úgy néz ki, mint egy áramköri lap: lyukacsos mûanyagból drótok lógnak ki felfelé irányban. Legközelebb biztos nem hagyom ki õket…  Garden Of Eden zenekar Levonva a fentiekbõl a megfelelõ tanulságokat, jó elõre rákészültünk Ecsegfalva büszkeségei, a Garden Of Eden zenekar fellépésére. Legutóbbi, áprilisi találkozásunk óta sokat alakult, fejlõdött a csapat, Nyúzó Imi énekes szerencsésen maga mögött hagyta androgün pózait, soraikat pedig már egy második gitáros is erõsíti. A hangzás ezáltal nem csak töményebb, de kimunkáltabb is lett, jobban megközelítik a stúdióban rögzített anyagok hangzását. A zene pedig a dark-rock hagyományainak megfelelõen világfájdalommal telített, mély tónusú énekkel – megítélésem szerint Imi hangtartományának alsó határán énekel, ami által nem marad „játéktere” igazi frazírokra, színesítõ elemek beiktatására. Sajnos a fiúk élõben nélkülözni kénytelenek a hegedû és a billentyû hangját, ezáltal noha keményebb a sound, bizonyos ízek elvesznek a muzsikából. Minden esetre a csapat ezen az estén tisztességesen odatette magát, minden elismerésem! A torontói The Birthday Massacre hatos fogata viszont nem spórolt a billentyûkkel, hangzásukra a szinti és a gépi ütemek dominanciája volt a jellemzõ, noha két gitár, egy bõgõ és egy dob is szerepel a felállásban. Énekesnõjük Chibi láttán – és most nem bánom, ha a feministák megköveznek – a „nyuszika” kifejezés jutott elõször eszembe, ahogy hosszú haját cicafarokba kötve, fehér ruhácskában, angyalhangon énekelt. Abszolút hátán vitte a showt, irányította a vele muzsikáló öt férfiembert, akik fazonra valahová a Good Charlotte és Marilyn Manson közé lõtték be magukat. A fenti nyuszi-analógia talán nem a véletlen mûve, hiszen a zenekar hivatalos pólóján és weblapjukon is e kedves háziállat motívumai fedezhetõk fel különbözõ formában. Nekem alapvetõen bejött ez a fajta kissé perverz, elektronikus rock, bár Földi Tomi barátom hiányolta a gitárokat a hangképbõl, és záros határidõn belül el is hagyta a helyszínt. Én maradtam, és nem bántam meg! (Most néztem bele a banda weblapján egy klipjükbe, és Chibi ott nyuszi-füleket hord – na tessék! :P) És eljött a pénteki nap. A The OneHeadedMan zenekar kezdte a büntetést úgy nyolc óra magasságában. Zenéjük összetett, technikás, nagyrészt besorolhatatlan, ha már mindenképpen kategorizálni kell, én modern metálnak hívnám stílusukat. Sajnos Sipos Áron énekébõl a kelleténél kevesebbet lehetett hallani a gyenge hangosításnak „köszönhetõen”, így inkább a hangszeres muzsikusok játékára koncentráltam. Különösen a basszusgitáros kolléga játéka fogott meg, rendkívül technikásan, ám kellõ alázattal és halálpontosan tette a dolgát. Amint a tudomásomra jutott, õ és a dobos kolléga annak idején a megboldogult Melkor zenekarban zenéltek. A banda egészére a csapatjáték, az egészséges egymásra figyelés volt a jellemzõ. Mire végére értek szettjüknek, a plafonról is facsarni lehetett volna az izzadtságot, noha nem is voltunk sokan. A The OneHeadedMan mûsora sajnos elég rövidre sikeredett – önhibájukon kívül, hiszen lévén egy egyetemi kollégium pinceklubja, az esti mûsoridõ erõsen korlátozott – de arra éppen elég volt, hogy felkeltsék a közönség érdeklõdését – én a jövõben mindenképpen figyelemmel kísérem majd tevékenységüket.
Fotó: Twangman Már régóta szerettem volna személyesen látni az Angelus együttest, most ennek is eljött az ideje. Adva van négy csinos (mi az hogy!) fiatal hölgy, akik kõkemény death metalt játszanak, miközben cseppet sem veszítenek nõiességükbõl. Korábban ezt még figuratív színpadi sminkekkel is megfejelték, mára azonban a puszta zene maradt, öklözõ kétlábdobos ütemekkel, mélyre hangolt gitárokkal, gyomorból jövõ hörgéssel, fájdalmas sikolyokkal és üvöltéssel. Nagyon szimpatikusak voltak a csajok, az énekes Tóth Csilla meg is kért minket, hogy jöjjünk közelebb – ennek az lett az eredménye, hogy gyönyörû, derékig érõ hajából kaptam az arcomba rendesen. Produkciójuk nem volt tökéletes, idõnként becsúszott egy-egy suta ütem, de a közönség – mely ekkorra szépen gyarapodásnak indult – lelkesen fogadta a nõi energia efféle megnyilvánulását. Engem abszolút meggyõztek, és ismét gyarapodott eggyel azon magyar zenekarok száma, akikre jobban oda fogok figyelni. Hajrá, Angyalkák! Az est megkoronázásaképpen hallhattuk, ahogy az ördög gyomra Korog. A magyar undergroundban kultikus tiszteletnek örvendõ csapat valami olyan feszesen és halálpontosan pakolta elénk könyörtelen zenéjét, hogy a kis klub falait majd’ szétvetette az energia. Meg is mondom az õszintét, hogy nálam ez a zene már kissé ki is verte a biztosítékot, és csak félénken, távolabbról figyeltem az ötös fogat színpadi tevékenységét, egyszer-egyszer elõremerészkedve csak egy-egy fotó erejéig. A Marco Polo apró koncerttermére ki lehetett volna tenni a Megtelt táblát ekkor már. Noha a Korog zenéje az én ízlésemnek már túl szélsõséges, minden elismerésem a fiúké! Összességében azt mondhatom, hogy üdvözlendõ a Negative Art Productions kezdeményezése, hogy bemutassa azokat a zenekarokat, akik – játszanak bár a Szigeten, vagy sem – némileg a perifériára szorultak a magyar koncertkínálatban, de egy-egy ilyen tematikus fesztiválon mégis megmutathatják magukat az olyan zenerajongóknak, akiknek esetleg nincs energiája, se pénze, se ideje kibogarászni a rendkívül széles fesztivál-palettáról az õt érdeklõ zenekarok fellépését. Egy ilyen alkalommal mintegy esszenciáját kaphatja az ember a magyar undergoundnak, s világossá válik, hogy rengeteg a tehetséges muzsikus kis hazánkban – és emellett a kvázi ismeretlen világsztár – csak meg kell találni õket. Illés Norbert – Twangman
Az email cím védve van a spam botoktól, a megtekintéséhez a JavaScript bekapcsolása szükséges
Link-ajánlat: A Nonsense zenekar a diaksziget.com-on A Garden Of Eden honlapja: http://www.gardenofeden.hu/ A The Birthday Massacre aktuális honlapja: http://www.nothingandnowhere.com/ A The OneHeadedMan zenekar honlapja: http://oneheadedman.com/ Az Angelus zenekar honlapja: http://www.angelusmusic.hu/ A Korog zenekar honlapja: http://www.korog.hu/ A Negative Art Productions honlapja: http://www.negativeart.hu/
Találatok: 2117
|