Zenész ...Mert kell egy hely! Zenekarok, kritikák, hangszertesztek, koncertek

Kapcsolat Partnereink Impresszum Bannereink

2010. március 12.

Cikkek

Kommentek

Hírszerző

Hírdetés

Fõoldal

Szubjektív - koncert

Metál a határon túl

2005. szeptember 05.

Ossian koncert Várhosszúréten (Szlovákia)
Sohasem gondoltam volna, hogy egyszer még Ossian koncerten járok, azt meg fõleg nem, hogy nem is itthon, hanem a szomszédos Szlovákiában teszem ezt. Egyhetes zenekari nyaralásunkat fûszerezte meg e hirtelen jött élmény, így hát nem lehet, hogy ne írjak róla néhány gondolatot.

Úgy 19-20 évesen én is hallgattam az Ossian zenéjét, lázadtam is persze, ahogy kell, aktuális volt. Tanuló gitárosként pedig el voltam varázsolva Maróthy Zoli gitárjátékától, melyet mai napig is igen nagyra becsülök annak ellenére, hogy sohasem játszottam heavy metal-t, sõt már régóta nem is hallgatok ilyesmit. Sok idõ eltelt azóta, és nemcsak én, az Ossian is sokat változott, legalábbis a tagság teljesen lecserélõdött, az egyik alapítót, Paksi Endrét kivéve. Mint talán sokak elõtt ismeretes, a zenekar néhány évig hallgatott is a régi legénység távozása után, ekkor szervezett Paksi egy másik csapatot, akkor Wellington néven. Tulajdonképpen a Jericho együttes tagjait rántotta bele a társulatba, amely aztán elõször teljesen lecserélõdött, majd a tagok egy részével újjáalakult az Ossian.

A mai Ossian zenészei nagyon komoly tudásról tettek tanúbizonyságot az említett estén, mindannyian virtuóz játékosai hangszereiknek. Maga a koncert Várhosszúréten, egy festõi szépségû völgyben, a falunap keretében került megrendezésre. Focipálya, sok ember, rendes, ha nem is túlméretes, de nagy színpad fedéssel, fényekkel, bivalyerõs hangosítással. Minden adott volt, hogy jó legyen a buli. Rövid dobbeállás után a zenekar tagjai elkezdtek beszállingózni a színpadra, melyet hatalmas ováció fogadott, persze a hangzavar Paksi színpadra lépésével érte el csúcspontját. És innentõl kezdve nem volt megállás, legfeljebb néhány kis félpercnyi kommentár egy-egy nóta felvezetéseként.

Fotó: Kerecsényi László (ossian.hu)

Kezdetben nehezen szokta meg a fülem a nyers megszólalást, fõleg Paksi Endre vokálok nélküli produkcióját. Kicsit kevésnek és bizonytalannak tûnt a hangja, de menet közben többször panaszkodott is a technikusoknak a vérszegény monitorokra. Kaphatott rá még egy kis plusz kakaót, mert a harmadik-negyedik nóta környékén már megütötte a tõle elvárható szintet. Többet azért nem, és úgy érzem, ebben a korban már el lehetne hagyni a fejhangon sikításokat is bizonyos nótákból, mert nem hat túl természetesen, mikor valakinek dagadnak az erek a nyakán az erõlködéstõl, hogy reprodukálni tudjon egy évtizede még épp kiénekelt hangot. A közönséget persze ez abszolút nem érdekelte, az újabb szerzeményeken kívül sorban jöttek a régi, jól ismert Ossian dalok, amiket a többség fennhangon énekelt. Számomra elég anakronisztikusnak tûnik az ötvenhez vészesen közel járó Paksi szájából néhány régi szöveg, melyek akkoriban is leginkább tizen- huszonéves korosztályhoz és –ról szóltak. Így visszaszámolva, már amikor lemezre énekelte õket, sem volt Endre éppen kölyökkorú. Na de sebaj, lelkes a rajongótábor, mindent szeretnek az együttestõl. A mûsorra nem is lehetett panasz, a nóták elképesztõ pontossággal és döggel szólaltak meg, és mindegyiket pazar hangszerszólók tarkították. Gitárszólók bõséggel, mert két(!) szólógitáros is dolgozik a csapatban, és egy igazán lehengerlõ dobszóló, amitõl szinte a tüdõnk is kirázódott a helyérõl.

Fotó: Kerecsényi László (ossian.hu)

A zenekart még az sem vetette vissza a munkában, hogy a program vége felé hirtelen elsötétültek a reflektorok, és a hangosítás is elhallgatott. A színpadon viszont szóltak az alapok és talán a kontrollok is, Endréék pedig zavartalanul nyomták tovább. Közben a közönség is beerõsített a szöveggel, így a holdfényben is folytatódott a buli, aztán néhány perc múlva a technikusok úrrá lettek a helyzeten, és helyreállították az áramellátást. Ettõl a kis zökkenõtõl eltekintve kitûnõ volt a hangulat, és abszolút profi az elõadás, és akkora volt a pörgés, hogy meglepve láttam a végén: a hömpölygõ nótafolyam alig több mint egy óráig tartott. Természetesen sikerült még kitapsolni a zenekart egy kis ráadásra, nem sokat vonakodtak miatta. Így nagyjából 70 percre nyúlhatott a mûsoridõ.

Feltöltõdve, kissé zúgó fülekkel hagytuk el a völgyet. Jó koncert volt ez, igazán megérte meghallgatni. Az Ossian egyébként a 2005 november 5-én készül a Petõfi Csarnokban DVD-re venni lemezbemutató koncertjét. Reméljük, ugyanilyen jó hangulat lesz ott is, sok sikert hozzá!

Galéria a http://www.ossian.hu/g_2005aug19.html oldalon

Daro

Az email cím védve van a spam botoktól, a megtekintéséhez a JavaScript bekapcsolása szükséges

Kedvencekhez (6) | Idézés a honlapodon | Találatok: 2897

Hozzászólások (4)

1. Írta: hofi, Dátum: 2006.01.15. 13:11
fahrenheitet keresek.nem tud valaki segiteni?
Az email cím védve van a spam botoktól, a megtekintéséhez a JavaScript bekapcsolása szükséges

2. Írta: hofi, Dátum: 2006.01.15. 13:11
fahrenheitet keresek.nem tud valaki segiteni?

3. Írta: , Dátum: 2005.11.13. 11:04
:roll

4. Írta: , Dátum: 2005.09.13. 18:29
:grin

Hozzászólás
Név
Hozzászólás
Biztonsági kód*

Utolsó frissítés ( 2005. október 06. )

< Előző		Következő >

[ Vissza ]