|
 Csökkentett energiatartalmú, kalória- és vérszegény gépzene
Andrew NoiseWaker saját bevallása szerint zenei elõképzettség nélkül, egyszál számítógéppel, teljesen szoftveres úton indult el a zenélés felé. Ami nem is lenne baj. Alapvetõen semmi kifogásom a zenei programok ellen, amennyiben eszközként használják az ötletek megvalósítására, mer’hát mindenki azzal zenéljen amije van, nem ez a lényeg, hanem a végeredmény.
Andrew NoiseWaker alias Fazekas András a Rainy May és a Slow Walk címû szerzeményeit kínálta fel kritikára. Már a számcímek láttán rögtön az elsõ gondolatom az volt hogy jájjugye nem valami költõi(eskedõ) álhatásvadász dologról van itt szó. Aztán gyorsan fel is kattingattam magam a http://noisewaker.toons.hu/ oldalra, hogy hozzájussak a szóban forgó dalokhoz. Egy egészen kultúrált mármár színvonalas portfólió oldal fogadott, ahol gyorsan meg is találtam a szükséges linkeket. Elsõnek a Rainy May címû alkotást találta meg az egérkurzor… már rögtön az elején felszisszentem amikor meghallottam a hangulatkeltés végett megszólaló, ezerszer elhasznált mennydörgés effektet. És sajnos ez nem csak egy apró botlás a szám elején hanem az egész dal ilyen. Borzasztóan ötletszegény, még 20 évvel ezelõtt is sablonosnak számított volna. Igazi, hidegvízben is oldódó, instant gépzene, pontosan a csomagolás hátoldalán olvasható recept szerint elkészítve. Elõregyártott ütem, hozzá természetazonos aromának egy vonósokat utánzó (de nagyon gépi) nyúlós string, ízfokozó dallamnak pedig egy valószínûleg szintén készen kapható arpeggio-szerûség, az alaphangon megszólaló basszussal. És kész is. A dal felépítése is nagyjából kimerül annyiban, hogy egymás után jönnek be a „szólamok”, mindegyik szigorúan 1 (azaz egy, ejtsd: egy) loop-ot végtelenítve. Néhányszor végigmennek a loopok, aztán hirtelen 1 perc 52 másodpercnél mintha elvágták volna. Igen, és így vége is. Normális befejezésre már nem jutott idõ/energia. Ezek után kicsit aggódva tettem be a winamp-ba a Slow walk címû számot. Ez már érezhetõen kidolgozottabb, de gyakorlatilag ugyanarra a kaptafára készült mint az elõzõ, csak itt még abba a hibába is beleesett a szerzõ, hogy a „hangszerelés” élõ hangszereket próbál utánozni, és sajnos pont a gagyi módon. Gépi zongora, mûanyag vonósok, sõt nõi vokálra hajazó „aahhh” sztring, tipikusan azok a dolgok amivel a szintigyártók sok évvel ezelõtt próbálták elkápráztatni a célközönséget. Persze a silányságot akkor is jósok reverb-bel, flanger-rel meg echo-val feltupírozva, hogy a hallgató füle jól tele legyen bármelyikkel amikor az üzletben próbálgatja a csodamasinát. A Slow walk csomagolásának hátulján az összetevõknél a következõk állhatnának: 2 (azaz kettõ, ejtsd: kettõ) alap akkord, köztük az egyikbõl a másikba való fájdalommentes eljutást segítõ „átmenõ hangokkal”, ritmusnak csakis katonás nyolcadok, most kolbászos ál-folklór ének fûszerezéssel. A kivitelezés is gyengécske, dinamikátlan dallam (vagymi), mûanyag alapokon. Nem csak attól lesz hagsúlyos egy ütem eleje hogy odateszünk egy beütõ cint is. Az összhangzást tekintve dicséretére legyen mondva, hogy elég sokat kihozott az egyes hangszerek hangzásából amit egy asztali PC-vel ki lehet (kivéve a dob szekciót és különösen a cineket... az sehogyse szól jól) és az összes együtt is viszonylag összeáll. De ez még így is nagyon kevés.  Igazából nem is ragoznám tovább. Semmilyen kreativitásra utaló jelet nem sikerült felfedeznem az anyagban. Attól tartok Andrew NoiseWaker belesétált abba a csapdába, amit a zenei szoftverfejlesztõ cégek állítottak azzal, hogy az egyébként gyakran igen hasznos programjaikat több CD-nyi, elõre elkészített, masterelt, gondosan összeválogatot hangmintával próbálják eladni, amiket tényleg csak egymásra kell rakni és már szól is valahogy. Bár az dícséretes, hogy a zeneszerkesztéssel tölti az idejét, de ez tényleg csak „szerkesztés”, a zenéléstõl még messze van azért. Ha udvarias akarnék lenni, akkor úgy fogalmaznék, hogy már az elsõ lépést megtette afelé, hogy egyszer valódi zenét is csináljon. De ha gonoszkodni is akarnék, akkor azt is hozzátenném, hogy - figyelembevéve hogy 25 éves, és a honlapján található bemutatkozás szerint ezek a szerzemények hosszú évek munkájának gyümölcsei - erre még sokáig kell majd várni. Azt hiszem, hogy a következõ lépcsõfok talán az lehetne, hogy letörli a gépérõl az összes hangmintát, majd elõbb fejben/lélekben „összerak” egy dalt és az így kitalált dolog mások által is hallható formába öntésére használja gépezetet. De ez távolról sem jelenti azt, hogy nincs értelme folytatnia. Amíg saját megelégedésére zenél, és az alkotás folyamata örömet okoz neki addig csak hajrá, én támogatom. Viszont ha másokkal is meg akarja osztani zenei formába öntött gondolatait, érzéseit, akkor nem árt magasabbra tenni azt a bizonyos lécet.
Zergemedve
Az email cím védve van a spam botoktól, a megtekintéséhez a JavaScript bekapcsolása szükséges
Találatok: 2464
|
Demo rovat 
