A DetoxBojz együttes Rage („Düh”) címû daláról Elõször azt hittem, könnyû dolgom lesz a Detox Fiúk boncolásra felkínált dalával, de az élet alaposan rácáfolt könnyelmû feltevésemre. Az egy dolog, hogy meglehetõsen egyszerû muzsikáról van szó, nem kevés áthallással a Nirvana irányából, de nem mondhatnám, hogy egyszerû koppintással lenne dolgom, hisz Mayer Máté és csapata az egykori seattle-i ikonok lényegét látszik megragadni...
A zenérõl: A végletekig lecsupaszított grunge-rock, egy dob, egy bõgõ, egy gitár, ének vokál nélkül. Világfájdalmas, nyomorult hangulat, végtelenül egyszerû témák, ám mindvégig tetten érhetõ a törekvés a változatosságra. Kezdve azzal, hogy a dal egy meglehetõsen punkos riffel indít, valahonnan a Dead Kennedys irányából, majd félreismerhetetlenül nirvánás akkordok fölé érkezik a torokban képzett, tipikusan körtkobéjnes ének. Még gitárszólót is kapunk, igaz, elég kevés hangból felépítve. Nem igazán szerencsés azonban, ahogy a számközépi kiállás után a dobos kifordítja a ritmust, egyesek talán szándékolatlanságra is gondolhatnának – én mindenesetre biztosra veszem, hogy a dolog direkt így lett kitalálva. Több helyen tetten érhetõ, ahogy az egész zenei alap a strófák ritmusára – vagy inkább az alá? – építkezik, gyanítom, hogy elõbb a szöveg volt meg, s csak aztán a zene – elõfordulnak tipikus hibák a prozódia és a zene összecsengésének tekintetében, ezt azonban inkább cikkemnek a szövegrõl szóló részében fejteném ki bõvebben. Amit itt, és nem máshol kell felhánytorgatnom: sajnos az anyag hangzása több sebbõl vérzik. A gitár hangzása meglehetõsen grízes, nem elég dinamikus, ez valószínûleg a nem megfelelõ minõségû szerelés rovására írható – ne feledjük el, hogy nagyon fiatal zenekarról van szó! Ami a dobot illeti, a tamok döngenek, kissé kilógva a zene szövetébõl. A basszusgitár szolgaian követi a tonikát, sok dolga nincs a bõgõsnek ilyen muzsikában. A szövegrõl: Figyelemreméltó gondolatok pattantak ki Mayer mester tollából, kár, hogy a formai megvalósítás hemzseg a kisebb-nagyobb hibáktól. Egyfajta kórismét kapunk a mai világról, melyben a költõ azon tûnõdve, hogy milyen a világ, a hibát magában keresi – a hiba azonban önmagán kívül keresendõ, ezt jól tudja õ is. Visszatérõ motívum a refrénben a „mi a baj velem” költõi kérdése. Jól tudjuk ezt mi mindannyian, ugye?
 DetoxBojz Ami a formai jegyeket illeti, számomra túl sok a hosszú, három-négy szótagból álló kifejezés, amik – noha hûen közvetítik a költõ gondolatait – sokszor problémásak a hangsúlyozás és a ritmus szempontjából, pláne olyan embernek, kinek nem anyanyelve az angol. Ha megfigyeljük a legütõsebb angol szövegeket, ott elvétve találunk három szótagosnál hosszabb szavakat, amellett, hogy a szöveg spontaneitása is odavész, miáltal nehezebb befogadni és feldolgozni is! Sok magyar szövegíró tolla beletört már angol nyelvû szövegek fabrikálásába – hadd hozzam fel példának az általam igen tisztelt Kovács Ákost, akinek magyar szövegeit nagyon szeretem, ám angol nyelvû próbálkozásai szánakozó mosolynál többet nem igazán tudnak kiváltani belõlem. Tipikus hiba még az angol szöveg „magyaros” hangsúlyozása – értem ezalatt, hogy a magyar önkéntelenül, szinte már ösztönösen a szavak elsõ szótagjára helyezi a fõhangsúlyt, s e szabályt applikálja aztán idegen nyelvû beszédben is. Erre kéretik majd jobban odafigyelni, s megbeszélni zenekaron belül, hogy ne a szöveg – sokszor éppen ezen okból hibás – ritmusa szabja meg a zene lüktetését, hanem hozzák közös nevezõre a zenét és a szöveget – teremtsenek egyfajta egyensúlyt a kettõ között. A végeredmény így sokkal harmonikusabb lesz – még akkor is, ha az elsõdleges kifejezendõ dolog adott esetben éppen a diszharmónia, vagy akár a káosz! E dal alapján Mayer Mátét én egy tehetséges szövegírónak tartom, érdemes foglakoznia a dologgal, hiszen látnivaló, hogy van mit kifejeznie, csak még nincs megfelelõ gyakorlata a dologban – próbálkozása mindenképpen ígéretes, folytatásra érdemes! A DetoxBojz „Rage” címû dalát én most régi rossz szokásunkkal szakítva nem pontoznám, megítélését rábíznám a hallgatókra, egy valamit azonban elõre bocsátanék: ez a zene magában hordozza a kibontakozás ígéretét, a fiúknak érdemes foglakozni a dologgal, hiszen tehetségesek, s idõvel majd – a nem rossz értelemben vett! – rutin is kialakul, miáltal úgy a zenében, mint a szövegben letisztulva egy magasabb minõségi szintre juthatnak el. Én nem tartom bajnak, hogy zenéjükre – s hozzáteszem: szövegeikre, szófordulataikra is! – erõs hatást gyakorolt a néhai Kurt Cobain és csapatának munkássága – fiatal korában mindenkinek szüksége van viszonyítási pontokra a mûvészi alkotásban – ha az ember igazi egyéniség, ez elõbb-utóbb feltartóztathatatlanul utat tör magának. Úgy legyen! 2005. szeptember 23. Illés Norbert – Twangman
Az email cím védve van a spam botoktól, a megtekintéséhez a JavaScript bekapcsolása szükséges
A DetoxBojz együttes honlapja, ahonnan a felboncolt dal is letölthetõ: http://detoxbojz.fw.hu/ Találatok: 2212
|