|
 Arturo Sandoval egy világszerte ismert kubai trombitás, aki sokat küzdött azért hogy elmondhassa ezeket a sorokat: „Meg vagyok elégedve. El tudod képzelni, hogy azt teszed az életedben, amit szeretsz? Nagyon szegény családból származom a semmi közepérõl, és el sem tudtam képzelni, hogy ezzel fogok foglalkozni. Az Isten jó hozzám.”
Arturo Sandoval Artemisa-ban született 1949, november 6-án. Artemisa egy kis falucska Havanna tartományban, Kuba szigetén. 13 éves korában kezdett el zenélni a falusi zenekarban, ahol megtanulta a zenei alapokat. Miután sok hangszert kipróbált, végül is a trombitánál maradt.
1964-ben kezdett el a Cuban National School of Arts iskolába járni, ahol három évig komolyzenét tanult. 16 éves korában bekerült az országos all-star nemzeti zenekarba. Ebben az idõben teljesen belemélyült a dzsessz világába ideáljával, Dizzy Gillespie-vel. 1971-ben hívták be a seregbe, ahol Sandoval bekerült az Orchestra Cubana de Musica Moderna nevû zenekarba, így folytatni tudta a napi gyakorlást, amire a trombitásoknak nagy szükségük van. Leszerelése után összeállt egy iraki származású szaxofonistával Paquito D’ Riviera-val – aki Kuba legjelentõsebb jazz felfedezettjévé vált – , valamint a zongorista Chucho Valdes-szel. Futótûzként váltak híressé világszerte. Az 1978-as Newport-i Jazz Fesztiválon való fellépésükön, New York-ban bemutatkoztak az amerikai hallgatóság elõtt is, aminek eredményeként a Columbia Records felajánlott egy lemezszerzõdést.
Sandoval azonban kereste az új zenei lehetõségeket, ezért 1981-ben elment a zenekartól és megalapította saját bandáját. Folytatta a világkörüli turnéját az új bandával, amivel egyedülállóan vegyítették számaikban a latin és a jazz zenét. Persze klasszikus trombitásként is fellépett a BBC Szimfonikus zenekarral Londonban, és a Leningrádi Szimfonikus Zenekarral az akkori Szovjetunióban.  Sandovalt tehetsége révén az élet sok nagyszerû muzsikussal ismertette össze, de talán Dizzy Gillespie volt a legfontosabb, aki az afro-kubai zene fõ támogatója. Sandoval Dizzy-t a lelki apjának nevezte. A két trombitás 1977-ben találkozott Kubában, amikor Gillespie és – szaxofonos barátja – Stan Getz rögtönzött számokat adtak elõ a Karibi térség különbözõ helyszínein. „Elmentem a hajóra hogy megtaláljam. Mikor híres emberekkel találkozom, valahogy soha nem küszködök komplexusokkal. Ha tisztelek valakit, akkor odamegyek hozzá és próbálok megismerkedni vele.”-mondta Sandoval.
A kubai politikai helyzet miatt az ország elszigetelõdött az amerikai zenészektõl csaknem tizenkét évig. Ezért történhetett meg az, hogy Dizzy elsõ ottléte idején – mikor meg akarta látogatni a fekete szomszédait, ahol a zenészek guagunaco és rumba zenét játszottak az utcán – Sandoval felajánlotta Dizzinek, hogy körülviszi õt a saját kocsijával. Dizzy persze nem ismerte fel Arturo-t, s csak akkor fedte fel magát, hogy õ is zenész, mikor odaértek a színpadhoz.
A barátságuk erõs volt egészen addig, míg Dizzy 1992-ben el nem ment. Mindketten rendszeresen zenéltek és felvételeket készítettek együtt. Ezen események egyike volt az mikor Gillespie Grammy-díj nyertes, United Nation nevezetû zenekarával turnézott Rómában, 1990-ben, ahol Sandoval politikai menedéket kért.
Dizzy és Dan Quayle erõfeszítéseinek köszönhetõen Arturo Sandoval le tudott telepedni Miami-ban. A Floridai Nemzetközi Egyetemen lett professzor, majd elkészítette a „Flight to the Freedom” on GRP címû albumát, ami tulajdonképpen az amerikai lemezpiacon való debütálása volt. Arturo közremûködött Dizzy Grammy gyõztes „Live At Festival Hall” felvételén a United Nation Orchestra-val 1992-ben. Majd egy évvel késõbb elkészítette a második GRP albumát „I Remember Clifford” címmel, tiszteletét kifejezve ezzel a trombitás legendának, Clifford Brown-nak.
A többi GRP album: „Dreams Come True”, Michael Legrant-tal; a Grammy gyõztes „Danzon (Dance On)”; „Arturo Sandoval and the Latin Train”, „Swingin’”. Ahogy Wynton Marsalis, Arturo-nak is párhuzamosan futott a komolyzenei és a jazz karrierje. A „The Classical Album” címû lemezén, Hummel és Mozart darabjai hallhatók olyan jól, ahogy a saját „Concerto for Trumpet and Orchestra” albumon. Sandoval folytatta fellépéseit a szimfonikus zenekarokkal, és a karmesteri táborokban is tanította a lelkes nebulókat. Arturo elõadóként dolgozott a Conservatoire de Paris-ban, a Tchaikovsky Conservatory-ban Oroszországban, a University of California Santa Barbara-ban, a University of Miami-ban, a University of Wisconsin-ban, Purdue University-ben és sok más intézményben szerte a világon. Jelenleg a Florida International University-n tart professzorképzést Miami-ban.  Írt és játszott több filmzenét is, úgy mint például a „The Perez Family”-t, „The Mambo Kings”-t és a „Havanna”-t. Úgy ahogy a többi zenész Arturo Sandoval is a legtöbb idejét az utazással töltötte. Mikor a zenében eltöltött gazdag életérõl kérdezi valaki, csak így válaszol: „Meg vagyok elégedve. El tudod képzelni, hogy azt teszed az életedben, amit szeretsz? Nagyon szegény családból származom a semmi közepérõl, és el sem tudtam képzelni, hogy ezzel fogok foglalkozni. Az Isten jó hozzám.”
Forrás: www.jazztrumpetsolos.com Doszpoth Péter
Az email cím védve van a spam botoktól, a megtekintéséhez a JavaScript bekapcsolása szükséges
Találatok: 3990
|
