Free Style Chamber Orchestra, A38, 2005.10.12. Azt gondolod, hogy a komolyzene és a jazz két teljesen különbözõ világ? Hogy nincs átjárás? Hogy nem lehet harmónikusan, közérthetõen de mégis izgalmasan vegyíteni a két mûfajt? Hogy ebbe az elegybe meg aztán pláne nem lehet még további sûrítõelemeket belerakni? Mondjuk egy jazz-rock gitárost? Vagy egy tekerõlant-tekerést? De.
A koncertet, avagy hangversenyt - ki-ki melyik oldaról közelíti meg a témát - a szokványos beszámolós módszerekkel leírni elég nehéz lenne. A komolyzene és a jazz határait elmosni igyekvõ szabad stílusú kamarazenekar nem mindennapi csemegével örvendeztette meg a "gyanútlan", ámde a zenekart eleddig nem ismerõ hallgatókat. Egyébként a szokatlan felállású együttes (vonósok-fafúvósok + jazztrió) nem kis fejtörést okozhatott az A38 technikusainak. Ráadásul lemezfelvétel is készült, ami tekert még egyet a dolgon technikailag.  Free Style Chamber Orchestra Az elõadás részemrõl egyfajta filmzeneszerû élménynek volt felfogható. Vannak olyan filmek, amelyeknek szinte észre sem venni a zenéjét. Vannak olyanok amelyeknek szerves része a muzsika. Aztán persze a legkiválóbb filmzenék önmagukban is megállják a helyüket (John Williams rulez!). Na ez is ilyen volt. Talán azért volt ez az érzésem, mert viszonylag hosszú kompozíciókat hallhattunk. Az egymást követõ - képzeletbeli - jelenetek alatt alatt folyamatosan szólt a zene, a különbözõ témák azonban nagyon plasztikusan váltakoztak, úsztak át egymásba. A hóeséses-centrálparkos-korcsolyázós lassú, de vidám vonóstémából, a taxihajkurászós-downtownos bebop-õrületbe. A feszültségkeltõs fúvosközjátékból a kilazítós-füstöséjszakaibáros mármár funkys-soulos dob-bõgõ összjátékba. Ez eddig rendben is lenne. Kitûnõ kompozíciók, virtuozitásba hajló szólók, pontos összjáték (vonósoknak külön gratula), eltalált arányok mind hangszerelésileg, mint témaváltásilag. Aztán elkezdett bonyolódni a dolog. Az idõnként váratlanul megszólaló, de zeneileg abszolút odaillõ effektezett jazzhegedûszólókat még értettem. A vendég jazzénekesnõ által felvezetett, kortárs komolyzenei témába áthajló, majd némi rockgitárszólót felvonultató mûvet szintén. De a tekerõlant azért durva volt. Valószínûleg az én szerény zenei tájékozottságomnak tudható be, hogy én, eddig, ilyet, így, soha. Népzenei lendület, jazzes harmóniák, komolyzenei kísérettel, gitárbetétekkel. És még jól is szólt! Nagyon.Galéria, klikk > A slusszpoént az utolsó szám western-szerû vonósfutamai szolgáltatták. Ha valakinek nem lett volna elég széles a mûfajválaszték. Az egyéni zenei teljesítményekre több okból sem térnék ki. Egyrész a komolyzenészekrõl, a zenekar honlapján (www.fsco.hu) található információk alapján gyanítottam, a könnyûzenészekrõl meg tudtam, hogy kitûnõek. Úgy szólistaként, mint "csapatjátékosként". Másrészt ez a koncert, illetve maga a formáció az együttzenélésrõl, a fúzióról, a határokat nem ismerõ zenei összeolvadásról szólt, és ez teljes mértékben lejött, legalább is nekem. Szóval tessék elmenni FSCO koncertre, mert megéri. Zenei mindenevõk elõnyben. Vendégmûvészek: Tisza Bea - ének Lukács Péter - gitár Szerényi Béla - tekerõlant Free Style Chamber Orchestra: Nagy János - zongora, zenekar és mûvészeti vezetõ, zeneszerzõ Pálhegyi Máté - fuvola, zenekarvezetõ Csonka Gábor - hegedû, koncertmester Frankie Lato - hegedû Balázs Gergely - hegedû, moldvai szültü Czenner Krisztina - hegedû Raposa Krisztina - hegedû Csámpai Melinda - hegedû Molnár Bea - hegedû Benkõ Gyula - brácsa Gálffy Csaba - brácsa Horváth Ildikó - cselló Sturcz András - cselló Ablonczy Keve - klarinét Blaskó Mihály - fagott Horváth Balázs - nagybõgõ Kaszás Péter - dobok Linkek: www.fsco.hu www.a38.hu www.smartmusic.hu Kapcsolódó anyag: Ajánló: Free Style Chamber Orchestra
- ishtoo - ishtoo kukac invitel pont hu
Találatok: 1884
|