 Ma, 2005. október 17-én jelenik meg a Depeche Mode legújabb albuma, a Playing The Angel. Az album címét még akkor sem lehetett tudni, amikor már a november 2-án induló turnét is bejelentették. A várakozás hatalmas, olyannyira, hogy a 2006. március 21-i budapesti koncertre már elfogytak a jegyek, és gondolom nem csak hazánkban ez a helyzet. Vajon megérte a várakozás?
A válasz röviden: igen. Már az elsõ meghallgatás után is a remek jelzõ jutott eszembe, csak a szalonképtelenebb formában. De nézzük a részleteket. A 2001-es Exciter után most jelenik meg elõször új anyag az Andy Fletcher, Dave Gahan és Martin Gore alkotta csapattól. Ugyan 2004-ben kiadtak egy remix albumot, de azon csak a régebbi dalok átkevert változatai voltak. 2003-ban Martin kiadta második szólólemezét, míg ugyanebben az évben Dave is debütált szólóban. Mindketten turnéztak, Dave hazánkat is útba ejtette. Hogy Andy se maradjon ki a felsorolásból, õ DJ-ként járta a világot, Magyarországra is ellátogatott, emellett producerként, kiadóként tevékenykedett. Ebbõl is látszik, hogy nem telt munka nélkül a kiesett idõszak. Az albumot a Precious kislemez elõzte meg a hónap elején, ahogy az már lenni szokott a számhoz kapcsolódó három kiadvánnyal: 2 CD és 1 DVD. A bakelit kislemezeket már nem is említem…  CD MAXI 1:
01 Precious – Album Version
02 Precious - Sasha's Spooky Mix (Single Edit)
CD MAXI 2:
01 Precious - Sasha's Gargantuan Vocal Mix (Edit)
02 Precious - Misc. Full Vocal Mix
03 Free DVD Single:
01 Precious - Video
02 Precious - Motor Remix (audio)
03 Precious - Michael Mayer Ambient Mix (audio) Akinek ez még nem volt elég, annak szerencséjére az album is három formában jelenik meg: CD, dupla bakelit, illetve CD/SACD hibrid lemezen, amely limitált példányszámban jelenik meg egy ajándék DVD-vel.
Ha sikerült választani, nincs más hátra csak az elmélyült zenehallgatás. A Precious nagyon jó választás volt az album beharangozásához. Jellegzetes Mode hangzás, mégis könnyen fogyasztható, hogy azt a rádiók és a TV-k is játszhassák. A csapat azért választotta ezt a számot, mert szerintük ez a legpopulárisabb a lemezen. Ami azonnal feltûnt, hogy az Alan Wilder kiválása óta (1995.) kicsit háttérbe szorult speciális effektusok ismét erõteljesebbek lettek.
Ez nagyon jól felfrissítette az amúgy tipikus DM számot. A másik fontos momentum, hogy Dave egyre jobban énekel. Amióta sikerült lejönnie a drogokról, egy egészen más, egy sokkal kiegyensúlyozottabb frontember képét mutatja. Szólótevékenysége is felszabadultabbá tette, ami ahhoz vezetett, hogy elõször a Depeche Mode történetében, õ általa írott dalok is felvétettek. Ezeket a tények voltak ismertek az album megjelenése elõtt, és nem is kellett csalódni. A lemez külsejéért ismét Anton Corbijn a felelõs, ahogy azt már évek óta megszokhattuk. A CD füzetkében fekete-fehér képek és a dalszövegek váltják egymást.
Tizenkét szám került fel a lemezre, ebbõl hármat Dave Gahan jegyez, Christian Eigner (DM turné dobos), és Andrew Phillpott (Martin második szólólemezén közremûködött) társaságában, kilencet Martin Gore. Az album a bûn és a szerelem témáját zenésíti meg. Egy csúnya éles, hangos és bántó effektel kezdõdik, amely megadja a lemez alaphangulatát, aztán már jön is a menetelõ basszus és Dave éneke. A bûnbõl indulunk. A refrén fémesen hangzik, ahogy az egész szám. A szövegben is sötétség: „Hunyd be a szemed / Fizesd meg az édenkerted árát”. Az enyhén agresszív kezdés után a második szám sem sokkal megnyugtatóbb, de a harmadik számnál már kicsit vidámabb melódiák is felbukkannak. Igazi parti zene, talán az elõzõ lemezen lévõ I Feel Loved dance-es hangulata köszön vissza. A refrénben a „Csak kitartás”, „Bár néha nehéz” kijelentések feloldják az elõzõ dalok sötétebb hangulatát. Ez az elsõ Dave által írt DM szám. Elég erõs kezdés. Nagyon jót tett neki a szólólemez, amely stílusát kihallani ebbõl a szerzeménybõl is. Gyanítom ebbõl is kislemez lesz, mert a fülbemászó refrént valahogy kívánja az ember füle, és a dallamot is azonnal megjegyzi bárki. A negyedik számban ismétlõdõ „Ha megszabadulhatnék / A bennem lakozó bûnöstõl” sorok, amolyan segélykiáltások. Nevezhetjük ezt bûnbánat utáni könyörgésnek is. Mi lehet az, ami a bûnbõl való kijutást segítheti? A szerelem, mi más. A lágy szerelmesebb kezdés után a dal akár a pokolból is szólhatna. Nagyon nyugtalanító.
Az elsõ kislemez dala az ötödik helyre került. Itt jelennek meg elõször a címben szereplõ angyalok: „Angyalok ezüst szárnyakkal”. Végre egy kis reménysugár, azonban itt sem jön el még a feloldozás: „Úgy gondoltam, megoldjuk / De a szavak bennragadtak / Törékennyé téve minket”. Martin egy interjúban elmondta, hogy a válása közben íródott a szám, és tulajdonképpen a gyermekeinek írta ezt a dalt, mivel a gyerekek azok, akik a legjobban megsínylik ezt a tortúrát.
A két általa énekelt számbõl a Macro az elsõ, egy elmélkedés: „Egy univerzális ünnep / Egy evolúció / Egy kreáció”. A basszusok dübörögnek a lassú számban, míg a lágy ének hipnotikussá varázsolja az egészet. A hetedik szám egy újabb Gahan darab, egy finom digitális szerelmes dal. Ezt egy újabb általa írt szám követi, amelyben ismét ez a téma. A remekül belehelyezett ûreffektekkel, valami leírhatatlanul magával ragadó szám, a kicsit gépiesen éneklõ Dave-vel. A tipródó szerelmesek dala ez. A lemezen ismét helyet kapott egy rövid instrumentális darab, amely zaklatott hangzásával felvezeti a második Martin által elõadott dalt. A bûnbõl csak a szerelem húzhatja ki az embert. Ez lehet a konklúzió a lemez második felére, ahol már teljesen ez kerül a középpontba. Az utolsó számban az album címe is felbukkan: „Angyalt játszani / Nem olyan könnyû arrafelé, ahonnan érkezel”. A lágyság keveredik a zaklatottsággal. Tökéletes zárása az albumnak. Bár nem hagy megnyugvást. A szerelem és a bûn kézen fogva jár egymással. A DVD-n az album meghallgatható DTS 5.1, Dolby Digital 5.1 keverésben és sztereóban. Egy kisfilmben betekintést nyerünk a lemez készítési folyamatába, és a tagok, a menedzser és a producer beszélnek az albumról.
Felkerült egy nagyszerû áthangszerelt szám is, a Clean (a Violator albumról), melyet lecsupaszítva élvezhetünk, amolyan unplugged módon. Megnézhetõ még egy fotó galéria, illetve a Precious klipje. Az album sokkal lendületesebb, gyorsabb, mint az utóbbi lemezek. A effektek újra szerves részei lettek a lemeznek, kicsit fémesebb, ipari aláfestést adva a számoknak, akárcsak a korai idõszakban. Az egész lemez kicsit dark hangulatú, nagyon feszes, erõteljes anyag, a DM-re jellemzõbb lágyabb megszólalással vegyítve.
Egy jó passzban lévõ csapat remek albuma ez. Az eddigi albumoktól eltérõ, mégis ízig-vérig DM album. CD/SACD/LP:
01 A Pain That I'm Used To
02 John The Revelator
03 Suffer Well
04 The Sinner In Me
05 Precious
06 Macrovision
07 I Want It All
08 Nothing's Impossible
09 Introspectre
10 Damaged People
11 Lillian
12 The Darkest Star  DVD:
01 Playing The Angel in 5.1 and Stereo
02 Making The Angel
03 Precious (Video)
04 Clean (Bare)
05 Photo Gallery
Honlap: www.depechemode.com Geski
Az email cím védve van a spam botoktól, a megtekintéséhez a JavaScript bekapcsolása szükséges
Találatok: 3617
|
Szubjektív - lemez 
