 Amikor még senki se modellezett…
Manapság egyre gyakoribbak (és olcsóbbak) a hangzásokat különféle digitális modellezõ technikával elõállító multieffektek. Ezek minõsége és ára igen széles skálán mozog, ennek fejtegetésébe itt én most nem is megyek bele, hiszen a lényeg, amirõl szó lesz, hogy milyen multieffektek voltak abban az idõben, amikor még csak repülõgépeket és vasutakat modellezett a tisztelt nagyérdemû.
A Boss cég a Rolanddal karöltve immár több, mint 25 éve készíti és fejleszti gitárosoknak és basszusgitárosoknak multieffektjeit és effektpedáljait. Minõségi hangzásukkal hamar kedveltté és keresetté váltak a legkülönfélébb stílusban utazó zenészek között. Használói között találjuk Joe Perry-t, John Petruccit és The Edge-t is. (Ez azért már valamit jelent… )
A bemutatandó Boss Me-5-ös multi kb. egy éve van a birtokomban, amikor is úgy döntöttem, hogy megválok alapkategóriás kis multimtól, ami egy másik – gitárosok körében nem annyira közkedvelt – japán cég terméke. Szóbakerült egy „kisvasút” összeállítása, de amikor összeszámolgattam, hogy ez mibe is kerülne, gyorsan egy multicucc vásárlása mellett döntöttem.
Internetes hirdetéseket böngészve találtam rá erre kis csodára, és bár eleinte elég szkeptikus voltam, úgy gondoltam, egy próbát megér. Elmentem, kipróbáltam, beleszerettem, megvettem.
Nagyon nagy elõnye a gépnek, hogy úgy tesz hozzá a hangzáshoz, hogy közben nem vesz el belõle. (Ezt sajnos nem mindegyik berendezésrõl lehet elmondani.) Természetesen amint hazavittem, az volt az elsõ, hogy szétszedtem, feltéve az örök kérdést, hogy „Mi van a belsejében?” Két panelt is találtam, a kisebbiken a kezelõgombok, a nagyobbikon az effektek
elektronikája foglal helyet. Természetesen (hiszen majdnem 20 éves a készülék) volt egy kis javítgatni való rajta. Az egyik nyomógomb nem volt mindig hajlandó végezni a dolgát, valamint egy jack-aljzatot kellett cserélni benne. Mindezért azonban kárpótol a hangzás, amivel szívünket melegíti! Lássuk akkor, hogy mit is tud a masina! Elsõre kicsit furcsa volt, hogy az effektek nem jobbról balra, hanem fordítva követik egymást, valamint a gitár bemenete is a bal oldalon kapott helyet.
Elsõ helyen a kompresszor áll. Itt elsõként a kívánt „sustain” beállítására kapunk lehetõséget. (Szûkfarmeres, melodikus sziklaorom-szólókhoz elengedhetetlen! )
Következõ paraméterünk az „attack”. Ezt használhatjuk pengetési tranziens kiemelésére, a hang felfutási idejének csökkentésére (gyorsan induljon a hang). Ez fõleg gyors szólóknál hasznos, így minden hang határozottan indul. Van még ezenkívül egy Tone és egy Level paraméter, amivel értelemszerûen a hangszínt és a hangerõt lehet módosítani. Ez egyébként minden effektnél megtalálható.
Most jön minden gitáros kedvenc vesszõparipája, a torzító. Ebbõl kapásból három is van. Az elsõ egy egészen finom szövetû overdrive. Nekem ez a kedvencem, nagyon klassz karcos blueshang. A második egy „Hi-Gain”, kicsit erõteljesebb, húzósabb torzítással. A harmadik az effekt gyenge pontja (szerintem), egy metálos hangszínt akartak a tervezõk ide, de valahogy nem jött össze. Equalizerrel megtámogatva sem lehetett sokkal jobb hangot kicsikarni belõle. (Persze itt is lehet Tone-t és Levelt szabályozni.)
Ezzel el is érkeztünk a gépezet szerintem legizgalmasabb részhez, az equalizerhez. Magas, közép és mély emeléseket, illetve vágásokat végezhetünk. Persze ez nem minden, a középfrekvenciánál választhatunk, hogy fél, 1 vagy 2 kHz-en akarjuk mi azt a bizonyos közepet módosítani. Egyébként érdemes az eq-t minden effekthez használni, így tudunk teljes értékû hangzást összehozni.
Következik a – sajnos egy szekcióba épített- Chorus, ill. Flanger. Egyszerre csak az egyiket tudjuk használni, és be lehet állítani a Rate-et, Depth-et, Resonance-ot a megfelelõ hangzáshoz. A Chorust nagyon eltalálták, kristálytiszta, ütõs hang, fõleg egy kis kompresszorral megtámogatva. A Flangert én nem szoktam használni, nem szeretem se a „sugárhajtómûves”, se a sûrû, „waong” szerû hangját. Egyébként ugyanazokkal a paraméterekkel lehet beállítani, mint a chorust.
És most jön a cucc digitális része, a zengetõ és a delay. Lássuk elõször a zengetõt. Van egy room, két hall, egy plate és egy gated reverb. A room tulajdonképpen olyan mintha a spájzban gitároznánk. A hall egy közepes méretû szoba vagy terem akusztikáját, zengését hivatott szimulálni. A használati utasításban teljesen pontosan megadják, hogy egy 15, és egy 30 négyzetméteres terem hatását adja vissza. Éljen, feltaláltuk a legénylakás-szimulátort! A plate egy fényes hangzást produkál, fõleg stúdiókban használatos. Hasznos még nagyon, hogy be lehet állítani a zengetés lecsengési idejét. Igazából én jobban szeretem az erõsítõ rugós zengetõjét, az aztán analóg a javából!
Következõ a sorban a delay. 500 milliszekundum maximális késéssel bír, ez szerintem egy átlagos felhasználónak elegendõ. Beállíthatjuk a delay idejét, sûrûségét (lehet egészen sûrûre venni, tremolo-szerûen) valamint itt is van Tone, ami, mint a többi effektnél, a magas freki emelésével, illetve vágásával operál. A Level itt is a hangerõt szabályozza.
Van még egy igen jó zajzárunk is, illetve egy master-hangerõ.
Az effektek 4 bankban vannak elhelyezve, amik meg 4 groupban csoportosulnak.
Két üzemmódban is operálhatunk az effektekkel, az egyik a hagyományos patch-es mód, összeszerkesztjük a kis hangzásainkat, és hozzárendeljük egy-egy pedálhoz. A másik az úgynevezett manual mód, ahol is kisvasútként használhatjuk a gépet, külön kapcsolhatjuk be és ki a torzítót, chorust, mintha a kisvasutat egy dobozba építettük volna össze. Most pedig nézzük körbe kívülrõl is! A kapcsolópedálok a Bossra jellemzõ hosszúkás alakúak. Én ragasztottam rájuk egy-egy posztócsíkot, így kisebb az esélye hogy széttaposom (az amúgy igen strapabíró, masszív fémházas cuccot), meg a pedálok mikrokapcsolóit is védem. Kicsit nehézkessé teszi a kezelést, hogy forgópotik nincsenek. Van négy gomb, ezek játék közben a groupok közti váltásra, szerkesztõ módban pedig a paraméterek közti járásra vannak. Van egy „fel” és egy „le” gomb, ezekkel az aktuális effekt paramétereit tudjuk változtatni. Illetve a módváltó, amivel a manual vagy a szerkesztõ módba tudunk átlépni, valamint a MIDI-s beállításokat is itt végezhetjük. 
Balról az elsõ a bemenet, emellett két kimenet. (Vicces ám, amikor két erõsítõ, ill. hangfal közé beáll az ember!  Még azért is jó ez, mert számítógépre így egybõl sztereóban tudunk felvenni.
Következik egy hangológép-kimenet, ez beépített hangoló hiányában elég hasznos, hiszen így nem kell kihúzni az erõsítõbõl a kábelt. Fejhallgató-kimenet is van panelházban, éjszakában, otthoni összeveszés utáni gyakorlásra. Van egy send meg egy return külsõ effekt csatlakoztatására, egy expression pedálhoz, két lábkapcsoló-aljzat a bank és group váltásához. Sajnos ezeket külön kell megvennünk hozzá, de készíteni sem nehéz. (Egy sima szakadás-rövidzár kapcsoló, három forrasztás, meg valami doboz. Én már láttam leharcolt kompaktlemezbõl is lábkapcsolót.) Találunk még egy MIDI ki- és bemenetet, Warning! meg Attention! feliratokat, illetve a beépített tápegység kábelét. Jól használható készülék, aki saját soundot akar kialakítani, és nincs szüksége ezerhuszonhárom hangzásra, esetleg nem jönnek be a digitális multik, annak egy komoly alternatíva lehet a me-5. Gépzsír - Daro
Találatok: 5411
|
Mûszaki dolgok 
