 Steve Lukather’s El Grupo koncert a Wigwamban.
Különös a média mûködése. Vannak információk, amik könnyen eljutnak az emberhez, vannak viszont olyanok, amelyeket néhányan nem tartanak fontosnak, így aztán talán soha nem jutnak el sok érdeklõdõhöz. De bonyolult! J Valahogy így van ez az olyan koncertekkel is, mint a Steve Lukather-féle El Grupo budapesti fellépése, melyrõl talán nem is értesültem volna, ha nem olvasgatom éppen a gitáros saját weblapját, ahol az idei koncertprogramban megpillantottam az akkor már nem is túl távoli november 7-ét, és a helymegjelölést: Wigwam, Hungaria. Nagy örömmel készültem, elhatároztam, hogy ebbõl a buliból nem maradok ki.
 Fotó: Molek Csaba www.molekcsaba.hu A kezdés elõtt még bõven maradt idõnk a velem érkezõ zenésztársakkal, hogy egy-egy sörrel megalapozzuk a hangulatunkat. Az órámat egész este nem néztem, így azt sem tudom, végül mikor kezdõdött el a földindulás, és azt sem, hogy mennyi ideig tartott. A fontos az, hogy elkezdõdött, kitörõ ováció közepette színpadra lépett Luke és az El Grupo, azaz Steve Weingart – billentyûk, Oskar Cartaya – basszus és Joey Heredia – dobok. Lukather sokféle zenét játszott már, szólólemezei is nagyon változatos képet mutatnak. Nem is igazán tudtam, hogy ezekbõl vajon mire is számítsak a mûsorban. Mint kiderült, teljesen friss mûsorra alapoztak, nagyon komoly jazz kompozíciókra. A www.stevelukather.net oldalon bõven vannak információk az El Grupo Live limitált CD anyagával kapcsolatban (sajnos nem árulják boltokban, de a weblapról legalább rövid ízelítõket le lehet tölteni real audio formátumban), amely végül is a koncert gerincét adta. A jazz világára épül a mûsor, de a csöppet sem könnyed mûveket a gitáros úgy adja elõ, hogy az ember percenként vigyorog rajta. Sugárzó jókedvével, apró bohóckodásaival, közvetlenségével percek alatt magával ragadott mindenkit, és a koncert végéig folyamatosan fenn is tartotta ezt a hangulatot. Hol vicces táncokat lejtett a színpadon, hol pedig zenei poénokat dobált a csapattársaknak, akik természetesen kitûnõ partnerek, így minden jól sült el. Igazi színpadi show volt ez.  Fotó: Molek Csaba www.molekcsaba.hu Aztán a latinos finálé már-már zárta volna a koncertet, és a zenekar el is búcsúzott, de nincs jó mûsor visszatapsolás és ráadás nélkül. Természetesen erre õk is felkészültek, így kisvártatva visszatértek a hangszerekhez, majd Luke szólt pár szót egyrészt a jövõ évi Toto turnén való viszontlátásról (a koncertprogramban – egyelõre - nincs benne Magyarország, lehet, hogy Luke nem is volt tisztában azzal, hogy melyik országban is jár éppen?), másrészt a közelgõ Karácsonyról. Az ünnepre szóló ajándékul pedig megkaptuk a ráadásnótát, a Santamental albumon szereplõ Silent night-ot. Mindenkinek ajánlom, hogy hallgassa meg, ha hozzájut valahogyan, mert komoly összhangzattani tanulmány lett ez az egyszerû kis dallam. A billentyûs olyan harmóniákat fektetett a dalocska alá, hogy felismerni is csak hosszasan figyelve sikerült, aztán vigyorogva kacsintottunk össze a kollégákkal, amikor végre beugrott a megfejtés. Mi sem jellemzi jobban, minthogy a basszista kottát vett elõ hozzá. A koncert ezzel zárult, majd némi swinges aláfestõ muzsikára táncolva elbúcsúzott Luke és csapata, mi pedig még percekig kábultan álltunk a színpad elõtt. A kiszivárgott információk szerint nemcsak mi voltunk kábultak, a Mester is rendesen elfáradt, és hosszú idõre bezárkózott az öltözõjébe. Attila elszántan begyûjtötte a jegyeket, és úgy döntött, megvárja, míg felbukkan. Sokáig várt, de megérte. Luke egy sör mellett autogramokkal látta el a belépõinket. Hurrá!  Fotó: Molek Csaba www.molekcsaba.hu Hazafelé el is határoztam, hogy ezek után kidobom a gitárt. Minek küzdjek? – gondoltam – Ilyen elképesztõ teljesítményt a büdös életben nem tudok kifacsarni magamból, ahhoz kevés a napi munka utáni gyakorlás. Kíváncsi voltam, vajon a másnapi zenekari próbánkon milyen érzés lesz saját magunkat hallani az El Grupo után. Sajnos nem tévedtem, amikor úgy gondoltam, hogy nem fogok hanyatt vágódni magunktól. Pedig nem vagyunk mi se kezdõk, se bénák, de mégis jobb az ilyen koncertre aludni párat, és csak utána hangszert venni a kézbe. Azért mégse dobjuk ki, hátha összejön még valami… Külön köszönet Molek Csaba fotográfusnak a képekért! Daro
Az email cím védve van a spam botoktól, a megtekintéséhez a JavaScript bekapcsolása szükséges
Találatok: 2464
|
Szubjektív - koncert 
A koncert fenséges volt, egyszerûen nem hittem el, hogy az az ember akit évek óta tisztelek, ott penget elõttem 1-2 méterrel 
Arról nem is beszélve, hogy volt egy nagyon kellemes partnerem, úgyhogy együtt élveztük Luke bácsi zenéjét 
