 December 11-én vasárnap este ritka élményben lehetett része azoknak, akik ellátogattak a Petõfi-hídnál horgonyzó egykori kõszállító uszályra. Jeanne Carroll bluesénekesnõ fellépésének érdekessége az volt, hogy azt nem hivatalos szervezõ, ill. produkciós iroda hozta tetõ alá, hanem egy hazai zenekar. A Cool Mega Band Tony Osanah gitáros révén keveredett kapcsolatba a Németországban élõ, éneklõ és tanító hölggyel.
Mivel elég késõn kaptam értesítést, hogy lesz ez a buli és segítsek a hírverésben, meglehetõs szorongással indultam a jeles napon a hajóra. Megjegyzem, nekem ez a legkedvesebb koncert helyszínem pillanatnyilag a fõvárosban. Elõször is mindenféle muzsika jól szólal meg, mindig jó a hangosítás. Hallatszik, hogy értõ emberek foglalkoznak a technikával. Aztán, ami számomra ugyancsak nagyon fontos: nem fulladok meg a dohányfüsttõl, mert elég jó a légcsere. Na, de térjek már rá lassan a koncertre!  Tony Osarah (fotó: Hekli Andi)
Aztán, aki összehozta a Cool Mega Band-et Jeanne-nal (amúgy ejtsd "Zsini"-nek!) nem semmi figura! Tony Osanah gitáros (és még számos hangszeren játszó zeneszerzõ) Argentínában látta meg a napvilágot. Ereiben lengyel, német és dél-amerikai indián vér csörgedezik. Élt vagy 30 évet Brazíliában, aztán áttelepült Európába. Saját készítésû gitárjaival járja a világ különbözõ koncertpódiumait, ahol általában a saját maga által kifejlesztett érdekes gitárhangolást alkalmazza: két húrt lecserélt basszusgitár húrra, így gyakran One-Man-Bandként szokta kísérni magát, anélkül hogy zenebohócnak tûnne. A budapesti koncerten azonban egy múlt századi szenvedélyének hódolt: ismét bluesgitárosként mutatkozott be. És gyári gitárokon játszott: egy Telecasteren és egy fémtestû dobro-gitáron. Amúgy a két vendéget a blues szeretetén kívül az köti össze, hogy mindketten zenetanárok Németországban. First lady of Blues (fotó: Hekli Andi)  Csaba 'Cool' (Fotó: Hekli Andi) A másik vendég, Tony Osanah gitárszólóin érzõdött, hogy nem csak a bluesban otthonos. Játékát néha füttyögéssel, füttyszóval fûszerezte, ami ritkaságszámba megy. A "Stormy Monday Blues"-ban elõkapta a szájharmonikát is, amit a nyakába akasztott állványon szólaltatott meg, mint ahogy az Bob Dylan esetében már megszokott. A Cool Mega Band rendesen tette a dolgát. A ritmusszekción érzõdött, hogy inkább a funky a világuk, de nagyon rendben voltak. Hideg Csaba gitáros pedig nagy meglepetés volt számomra! Szólói jól felépítettek, jól szóltak, az énekesnõ is mosolyogva szemlélte. 
Fotó: Hekli Andi
A muzsikusok két órát nyomtak, két ráadással. Ha jól értettem Jeanne szavait, azt mondta nyáron szívesen visszajönne. Így legyen! Hazafelé jövet egyik barátom - aki ritkán dicsér koncertet! - azt mondta: "Memphis Slim koncertje óta nem hallottam ilyen jó blueskoncertet Budapesten." Meggyõzõdés nélkül bólogattam, hiszen Memphis Slim 30 évvel ezelõtt adott két hangversenyt egy este az Erkel Színházban, és azóta sok víz lefolyt a mellettünk hullámzó Dunán. És, hál' istennek az elmúlt 15-20 évben jó néhány amerikai és brit blueselõadó eljött hazánkba. Most például "Philadelphia Jerry Ricks" állomásozik Budapesten, és hetente két klubestje van. Mindenesetre bluesénekesnõ nem nagyon járt felénk, ezért nagy hiányt pótolt ez a koncert. Köszönet a szervezõknek!
Kapcsolódó honlap: http://jeannecarroll.com/
Nemes Nagy Péter
Az email cím védve van a spam botoktól, a megtekintéséhez a JavaScript bekapcsolása szükséges
A cikkben szereplõ írásos és képi anyagok kizárólag a szerzõk engedélyével használhatók fel!
Találatok: 3536
|
Szubjektív - koncert 
. 
, 4. Stormy Monday Blues, 5. The Thrill Is Gone, 6. Rock Me Baby, 7. I'm A Woman (originally Mannish Boy), 8. Trouble In Mind, 9. Bright Lights, Big City, 10. Make Me Down A Pallet On Your Floor, 11. Gin House Blues, 12. Cherry Red, 13. As The Years Go Passing By, 14. Hit The Road Jack, 15. Dust My Broom, Ráadások: 16. Money (That's What I Want), 17. Sweet Home Chicago. 
