 E.S.T. - Esbjörn Svensson Trio 2006. 02. 18. Millenáris Park
Üveghangok a zongorából, elektromos gitárszóló nagybõgõvel, dobszóló seprûvel. Ilyen és ehhez hasonló érdekességekkel szórakoztatta a skandináv E.S.T. a Millenáris Parkban megjelent publikumot.
Azt már régen tudom, hogy a jazz Magyarországon nem örvend akkora népszerûségnek, mint a pop-rock mûfaj, de hogy a világ egyik legnépszerûbb trió koncertjének plakátjai sehol sem voltak láthatók a városban, az már több mint furcsa. Egyedüli jazznépszerûsítõ csatornaként rendszeresen nézem a Mezzo-t, így ismertem meg az E.S.T.-t is, és már nagyon érett a dolog, hogy jobban a mélyére ássak a formációnak. Egy véletlen folytán péntek délután beleütköztem egy kis cikkbe, hogy szombat este Budapesten lépnek fel. Aggódva rohantam a helyszínre, hátha van még jegy... Persze volt. Szerencsére. Elõször nézzük, kik is õk. A trió honlapján a következõ bemutatkozás olvasható: Olyan jazztrió, amely jazzt játszó popbandaként tekint magára, áthágva a hagyományos vezetõ-kísérõ zenész felállást, az egyenlõséget részesítve elõnyben. Koncertjeiken szívesen alkalmaznak fényeffekteket, ködgépet. Dalaik megtalálhatók a slágerlistákon, klipjeiket játsza a skandináv MTV. A jazzt kombinálják drum 'n' bass alapokkal, elektronikus elemekkel, funk ritmussal, valamint a pop és rock elemek mellett klasszikus betétekkel is. Rajongóik közt ugyanúgy megtalálhatók a klasszikus jazz õrültek, mint a hip-hop követõk. A kritikusok, és a közönség világszerte egyaránt napjaink egyik leginnovatívabb jazzbandájának tartja õket. Esbjörn Svensson (zongora) és Magnus Öström (dobok) együtt nõttek fel. Gyermekként gitáron és bádogdobozokon kezdtek el zenélni, majd elõkerült a zongora, és az elsõ komolyabb dobfelszerelés, amelyekkel már komolyabban belevethették magukat a zene örömeibe. A trió 1993-ban alakult meg, amikor is találkoztak Dan Berglunddal (nagybõgõ). Elsõ lemezeikkel Svédországban hódították meg a közönséget, majd 1999-es lemezük (From Gagarin's Point Of View), amely elsõként jelent meg a nemzetközi nagyporondon, meghozta nekik a világhírt is. Jelenleg a legkeresettebb formációk közt tartják nyilván õket, a legnagyobb fesztiválokon is teltházas koncerteket adnak.  Népszerûségüket mi sem bizonyítja jobban, hogy a hazai koncertszervezõk négy évet vártak erre az eseményre. A kezdést nem húzták sokáig, kb. 20 percet elteltével lépdeltek a színpadra. Elfoglalták helyeiket, majd bele is csaptak. Sorra vetették be az elektromos torzításokat, az elsõ gitárszóló igen megdöbbentõ volt annak tudatában, hogy csak bõgõ volt a színpadon. Svensson úr folyamatosan nyúlkált a zongorába, a húrokat sem kímélve torzította a hangzást. Fantasztikus látvány volt ahogy a három zenész teljesen elszállva játszotta a maga témáját. Az, hogy ki a frontember, csak a formáció nevébõl derült ki, illetve abból, hogy a hosszabb szünetekben Esbjörn beszélt a mikrofonba. többek közt elmondta, nagyon örülnek, hogy végre ellátogathattak Bartók Béla hazájába, akit õk nagyon kedvelnek. Ugyan a sûrû programjuk miatt nem igazán volt idejük körülnézni, de talán majd legközelebb. Ez nagyon biztatóan hangzik, csak nehogy újabb négy évet kelljen rájuk várni...
A mûsor gerincét a legújabb nagylemezük (Viaticum) anyaga adta, de a régebbi kedvencek sem maradhattak el (From Gagarin's Point Of View, Dodge The Dodo). Rendszerint utólag közölte frontemberünk az elhangzott számok címeit, amelyek közül nem egy igen vicces (The Unstable Table & The Infamous Fable, A Picture Of Doris Travelling With Boris, When God Created The Coffeebreak), így a felkonfokat hangos nevetés követte.  A zenészek teljesen átszellemültek játék közben, szinte egybeforrtak hangszerükkel. A minimális pötyögésbõl hirtelen váltottak bonyolult témákba, majd mintha misem történt volna vissza a pötyögéshez. Szint eminden zenei stílust érintettek, hangszeres tudásuk megkérdõjelezhetetlen. Esbjörn néha, amikor a többiek témázgattak, felállt hangszere mellõl, és a távolból szemlélte az eseményeket. Mikor a társak végeztek visszatért hangszeréhez, és sokszor szó szerint belebújt a zongorába. Ilyet én még nem láttam. Gitárhúrokhoz hasonlóan lefogta a zongorahúrokat, vagy éppen tompította hangjukat. Jellegzetesen begörnyedve csalta elõ a hangokat, és bátran nyúlt az elektronikus effektekhez is, ahogy azt Dan is tette nagybõgõjével. Nagyrészt ujjal játszott, de rendre elõkerült a vonó is. Elektromos pedálokkal torzította gitárhangúvá a hangszert, ami sokszor földöntúli hangzást biztosított. Néha olyan témákat játszott, ami az Apocalypticába is simán beférne.
 Magnus csendben pergetett nekünk jobbra. Dobszólóira az elmélyült nyugodtság jellemzõ. Számomra két legjobb pillanata volt, az egyik egy szóló, amikor is seprõvel simogatta a dobokat percekig, a másik, amikor szétszedve pergõjét, magasba emelve a bõrt verte azt.
A fõmûsor kilencven percig tartott, a háromszori visszatapsolás után valamivel több mint két órán át élvezhettük zenéjüket. A koncert után, a helyszínen beszerezhetõ lemezeket, és képeket dedikálták, így  testközelbõl is találkozhatott a nagyérdemû velük. Ahogy a legnagyobbak, minden elszállás nélkül elegyedtek szóba az érdeklõdõkkel. Összességében egy nagyon szimpatikus triót ismerhettünk meg, akik nagyon tudnak zenélni. Egy interjúban elmondták, hogy a számok legnagyobb része improvizáció, így maguk sem tudják elõre, mi lesz egy koncerten. Játék közben teljesen beleolvadtak maguk is a muzsikába, a színpad végig lüktetett. Remélem, láthatjuk még õket fejüket elveszítve a hazai színpadokon! E.S.T. - Esbjörn Svensson Trio:
Esbjörn Svensson: zongora
Magnus Öström: dobok
Dan Berglund: nagybõgõ Honlap: www.est-music.com Szöveg és fotó: Geski
Az email cím védve van a spam botoktól, a megtekintéséhez a JavaScript bekapcsolása szükséges
Találatok: 1776
|
Szubjektív - koncert 
