Zenész ...Mert kell egy hely! - A jó, a Scott és a csúf

A jó, a Scott és a csúf - szürreális vizijazz

Kapcsolat Partnereink Impresszum Bannereink

Korábbi írásaink
Dalok.hu (x) Jungle Funk az A38-on A jó, a Scott és a csúf - szürreális vizijazz Macskafogó Hírszerzõ

RSS feed

Cikkek

Kommentek

Hírszerző

Hírdetés

A jó, a Scott és a csúf - szürreális vizijazz

2006. február 22.

Az utóbbi idõben valahogy egyre többet foglalkozom a jazz világával, és meg is szaporodtak azok a koncertek, amikre sikerül eljutnom, ráadásul éppen a legkiválóbb muzsikusok produkcióira. Ez nyilván nem véletlen, így szinte már törvényszerû, hogy a hétfõn este lezajlott Scott Kinsey Group koncerten is ott voltam. Andrejja is persze, hiszen fotós nélkül mit sem ért volna az egész!

Kaltenecker Trió

Az A38 fedélzete dugig telt, még idejében érkeztünk, így a színpadnak támaszkodva, közvetlen közelrõl kaptuk a nyakunkba a mûsort. Az elõzenekarként fellépõ Kaltenecker Trió kezdte a hangulat fokozását, ami nagyon ment nekik. Három ilyen kvalitású zenész szinte egyértelmû garanciát jelent a színvonalas élményre, de élõben megtapasztalni a játékukat még így is meglepõen hatott. Ekkora pontosságot és összeszokottságot hallani nem mindennapi dolog. A trióban zenélésnek egyébként is sajátos varázsa van, aki még nem próbálta, mindenképpen tegye meg. Három ember között hihetetlen összhangot lehet teremteni, miközben minden hangszer nagyon fontos, és akkor is elõtérben van, ha egyébként éppen kíséretet játszik. Kalteneckerék is láthatóan-hallhatóan élvezik a dolgot, miközben briliáns harmóniamenetek, megkapó dallamok és elképesztõ ritmusok születnek. Nem néztem az órát, de a mûsor biztosan tovább tartott, mint amennyinek az számomra tûnt, vagyis egyáltalán nem volt fárasztó vagy unalmas. Mindenkinek ajánlom: tegyen egy próbát, hallgassa meg!

Galéria, klikk >
fotó: Hekli Andi

Scott Henderson

A színpad berendezésének köszönhetõen nem kellett komolyabb átszerelés, csak a Trió hangszereit pakolták le a színpadról. És akkor megjelent néhány furcsa fazon: a baseballsapkás-bokacipõs billentyûs, a jól szituált basszista, a szerényen hátul besurranó dobos, és egy elképesztõen szakadt fickó gitárral. Utóbbi egy elnyúlt, ócska, fehér pólóban, elnyûtt farmernadrágban, torzonborz hajjal nem éppen egy világhírû zenész képét nyújtotta, errõl a helyszínen készült képeink is tanúskodnak.Természetesen a felcsendülõ zene egyrészt a zenekar öltözködésénél sokkal egységesebb képet mutatott, másrészt fényévekkel magasabb nívót képviselt, mint a szinte méltatlanul laza megjelenés. A Kinsey által kezelt billentyûs hangszerek futurisztikus hangjai és a Henderson által produkált

Scott Kinsey

egyedülállóan "buta" gitársound valami egészen leírhatatlan elegyet képeztek, és a Garrison - Novak kettõs betonstabil alapjain nagyobb energiával hömpölyögtek, mint a lábunk alatt a Duna vize. Az pedig mintha érezte volna, hogy a fílinghez még hozzátehet, néha leheletfinoman meg is billegtette a hajót. A fúziós jazz világzenei elemekkel tarkított szürreális világában evezgettünk, és az idõ megint méretlenül szaladt el, de a mûsor végére senkinek nem lehetett hiányérzete. Scott Kinsey a zenekar nevében is megköszönte a közönség lelkes fogadtatását, és humorosan megjegyezte: nagyon örül, hogy rájuk költöttük a pénzünket. A muzsikáért járó kitartó vastapssal egy ráadás-kompozícióra sikerült még visszacsalogatni a csapat tagjait, akik igazán kiérdemelték az elismerést.

Matthew Garrison

A közeljövõben - emlékezetem szerint április vége felé - a csapat gitárosát, Scott Hendersont újra vendégül láthatjuk Budapesten. Azt hiszem, nem kérdés: én ott leszek. Külön köszönet a Smart Music szervezõinek!

Szöveg: Daro Az email cím védve van a spam botoktól, a megtekintéséhez a JavaScript bekapcsolása szükséges
Fotó: Andrejja Az email cím védve van a spam botoktól, a megtekintéséhez a JavaScript bekapcsolása szükséges

Találatok: 1817

Légy Te az első hozzászóló

Hozzászólás

Név
BBCode:
Hozzászólás
Biztonsági kód*

Utolsó frissítés ( 2006. február 23. )

< Előző		Következő >

[ Vissza ]