 2006. 02. 25., Mûvészetek Palotája – Jamie Winchester és Hrutka Róbert
Vendégségben járt szombat este a közönség Jamie Winchester és Hrutka Róbert Mûvészetek Palotájában berendezett nappali szobájában. A komfortos színpadra a mûsor folyamán több vendég is érkezett és közösen varázsolták családias hangulatúvá az estét.
A „Wood and String” névre keresztelt akusztikus (unplugged) koncertsorozat legutóbbi állomásán a Palota Nemzeti Hangversenyteremét kényelmes nappali szobának rendezték be. A hatalmas fotelek, kanapék, kényelmes székek, illetve díszes asztalkák és lámpák már a koncertkezdés elõtt megadták az alaphangulatot. A „szobában” kényelmesen elfért a Wolf Péter által vezényelt Mendelssohn Kamarazenekar is, akiknek a bevonulásával kezdetét vette a program. A zenekarból elsõként a két frontember jelent meg. Mint két kisgyerek fejezték ki hálájukat a megjelenteknek, illetve köszönetet mondtak egy szponzornak (nekünk nem az…  ), akik segítségével 150 gyerek is helyet foglalt a közönségben. A bevezetõ után a többiek is besétáltak és elfoglalták a színpadot, Robi elõször a zongorához ült le. Már ekkor jelen volt a koncertet végigkísérõ elektromos zaj. A kis zümmögés a kicsit hangosabb számoknál nem volt zavaró, de a halkabb számoknál, és leginkább számok között elég idegesítõ volt. De ennyit a rosszról, mert mást nem is tudnék a mérleg ezen serpenyõjére helyezni.  fotó: jamie-robi.hu Nem szeretem az ülõs koncerteket. Rossz volt nézni, ahogy a lendületesebb számok alatt az emberek csak figyeltek, mint a színházban. Szerintem ez sem a zenekaroknak nem jó, sem a közönség táncolósabb részének. Ezen az estén csak néhány szám tapssal való kísérése engedett meg némi szabadságot a nézõknek. Jamie hangja nagyon tisztán szólt. Ez nagyon tetszett, mert általában gondot szokott okozni az ének hangosítása. Ennek ellenére sok közbeszólást nem lehetett érteni, mert nagyon halk volt. Gondolom elõl mindenki értett mindent, de én a 16. sorban már lemaradtam néhány mondatról. A legtöbb helyen az a baj, hogy túlhangosítják, itt az egészet halknak éreztem.  fotó: jamie-robi.hu A fiúk több vendéget is meghívtak a koncertre. Für Anikóval indult a sor, akinek õk írják elsõ lemezére a zenét. A színésznõ két dalt énekelt, az elsõ kicsit Schmidt Verásan szólt, ami pont ezért nekem nem annyira tetszett, de a második annál inkább. Ekkor a színpadra lépett a második vendég is, Lantos Zoltán hegedûmûvész, akinek kezében csodálatosan énekelt hangszere. Itt éreztem elõször a terem jótékony hatását, és ezért írtam fent, hogy a komolyzenének jobban megfelel a hely, ekkor a legapróbb rezdüléseket is hallani lehetett. A népies jellegû szerzeményben Anikó igen erõs prózai elõadása sokkal jobban állt a dalnak, mint a korábbi éneklés. A vendégek nem egymást követték, õk amolyan refrénjei voltak a koncertnek. Saját számok, vendégek, saját számok, vendégek…A következõ vendég egy francia úr volt, aki Elio névre hallgat (remélem jól írom). Megtudhattuk, hogy õ egy igen ismert zenész hazájában, több filmzenét is írt már. A fiúk egy zeneszerzõ táborban találkoztak vele, ahol írtak néhány közös szerzeményt, amelyek valószínûleg sosem kerülnek lemezre, ezért nagyon örült mindenki, hogy most bemutathatták õket. Elio zongorán kísérte a dalt, amely nem tért el a fiúk jól megszokott dalaitól. Az est igazi fénypontja a Baba Yaga nevû orosz csapat volt, akikkel Bornai Tibor is színpadra lépet. Elég furcsán mutattak csicsás népviseletükben, de amikor dalra fakadtak, akkor zengett a ház. Nekik nem igazán volt szükségük hangosításra, ezért az elsõ számukban igen-igen túlharsogtak mindenkit. A népzene a popzenével vegyítve egy igen érdekes elegyet eredményezett, amelynek hatalmas sikere volt. A hölgy tagok alig bírtak a fenekükön maradni, annyira élvezték saját elõadásukat. Egyértelmûen õk voltak a fõszereplõk ezekben a pillanatokban.  fotó: jamie-robi.hu A Hole címû új lemezükrõl ezen a koncerten játszottak elõször dalokat akusztikus kivitelben. Természetesen tökéletes átiratok voltak, bár néhány régi kedvenc így kikerült a mûsorból. A szokásos nagysikerû feldolgozások sem hiányoztak, amelyek közül a U2 feldolgozás talán már az eredetinél is jobban tetszik. A közönség többször is visszatapsolta õket, de a pontot az i-re az utolsó Baba Yagával elõadott Back In The USSR tette fel. Ekkor külön felszólítást kaptunk, hogy bár nem fogják szeretni a szervezõk, de mindenki álljon fel a Palotában. És igen, végre igazi koncert hangulat volt! Két és fél óra után vonult le végleg a csapat, de fel sem tûnt, hogy ilyen hosszúnak mondható koncertet adtak. Remek zenészek, jó hangulatú estét biztosítottak a közönségnek. A koncertet kísérõ harmonikus fények, amelyeket hol a színpadra, hol a közönségre irányítottak, még inkább hangulatossá tették a mûsort. Aki ott volt, szívesen fog újra elmenni a fiúk nappalijába legközelebb is. A zenekar:
Jamie Winchester – ének, gitár, Hrutka Róbert – gitár, vokál, Móré Attila – dobok, Galambos Zoltán – zongora, Giret Gábor – basszusgitár, Dely Domonkos – vokál, ütõhangszerek, Tunyogi Orsi, Tóth Edina – vokál, John Murphy – vokál, gitár Vendégek:
Für Anikó – ének, Lantos Zoltán – hegedû, Elio – zongora, Bornai Tibor – vokál, zongora, Baba Yaga és a Mendelssohn Kamarazenekar. Honlap: www.jamie-robi.hu Geski
Az email cím védve van a spam botoktól, a megtekintéséhez a JavaScript bekapcsolása szükséges
Találatok: 3235
|
Szubjektív - koncert 
