A szokásos derûjével és utánozhatatlan hangulatával fogadott minket a hely. Színpompás képek a falon: Blues Brothers, Morrison, egy óriási Hendrix kép. Buddhista elefánt. Az asztalok masszív fából, a koncertblokkok közti zene Doors, Guns n' Roses meg Deep Purple szólt. Újra láthattam a kedvenc pincéremet, Jacsát, aki egyben sztem az egyik legjobb pasi is eme sármos korosztályban. Méltó "párja" volt a zenészeknek fenntartott kis sarokban gitározó-éneklõ Fekete Jenõnek.

Csendes, meghitt koncertet adtak, halkan játszottak, ezt a közönség is respektálta: visszafogott beszélgetés, üvegcsörgés jelezte figyelmünket. Hát, igen, a zenész sokszor fáradt, kimerült. Tamáson is látszott, hogy munkás hét áll mögötte. Õk azonban igazi profik,  játék a kezükben, a zene a vérükben van. A szívükrõl nem beszélve! Leginkább blues-slágereket, old blues-okat nyomtak. Egyszerû, puritán, füstös hangzású, tiszta, és feelinges volt az elõadás. Ajándékként értékeltük.

Koncert után még sokáig ott maradtunk, hol ehhez, hol ahhoz az asztalhoz ültünk le, beszélgetni a haverokkal. Most sajnos nem maradhattam sokáig, régen azonban néha reggelig is nyomtam ott az ipart. Új emberekkel ismerkedtem meg, és énekeltem az asztalon ülve....
Nagyon jó kis hely, és még meleg kaja is van! A zenészeket pedig igen gondosan válogatják! Ápr. 8-án pl. mi játszunk!  (Joplin Emlékzenekar). Nagyonakusztikusan: 2 gitár, ének. Mi is várunk mindenkit sok szeretettel! És látogassatok el a Blues-ba bármikor, megéri! (www.bluespub.hu)

zenemanó

Légy Te az első hozzászóló

Hozzászólás

Név
BBCode:
Hozzászólás
Biztonsági kód*