|
 2006. 04.24. 19.30, Budapest Kongresszusi KözpontA 2005-ben is Grammy-díjra jelölt jazz-zongorista és énekes, George Duke a Budapest Jazz Orchestrával ad közös koncertet 2006. április 24-én
19:30-kor, a Budapest Kongresszusi Központban. A pop mûfajában is meghatározó mûvész saját számait hazánk legjobb big band-je, - a Budapest Jazz Orchestra hangszerelésében játsza, illetve olyan kuriózummal készül a zenekarral, melyet az elmúlt évtizedekben sehol a világon nem hallhatott a közönség!
A Budapest Jazz Orchestra az egyetlen hazai big band, mely Európa legrangosabb eseményére, a Montreaux Jazz Festival-ra kapott meghívást, ahol nagysikerû koncerteket adott. Az itthoni jazz fesztiválok mindegyikének rendszeres vendége a zenekar, emellet többmûfajú zenei fesztiválokon is minden évben ad koncerteket.  BJO A Bartók Rádió gyakori vendégeként a Budapest Jazz Orchestra adhatta az egész Európában élõben sugárzott hangversenyt, melyre Duke Ellington születésének 100. évfordulója alkalmából került sor.
A Nemzeti Filharmónia felkérésére a Zeneakadémián a BJO mutatta be a Nemzeti Énekkarral közösen Duke Ellington Sacred Concert címû oratóriumát. A koncert rendkívüli sikerességét jelzi, hogy szokatlan módon az Állami Operaházban ismételtük meg, ezúttal a Magyar Rádió Kórusával.
A Budapest Jazz Orchestra eddig három CD-t jelentetett meg, melyekbõl kettõ Európában és Észak-Amerikában is megvásárolhatók.
A Vándor címû darab hangzóanyaga - melyet Dave Liebman-nel közösen készített a zenekar - kiemelkedõ kritikát kapott a nemzetközi jazz és komolyzenei lapokban. Számos, a zenekar számára írt mû vár kiadásra. Ilyen például Oláh Kálmán Concerto for Jazz Orchestra címû, a big band jazz és Sztravinszkij stílusát ötvözõ alkotása, melyet a szerzõ késõbb áthangszerelt szimfónikus zenekarra is. Ugyanígy a Budapest Jazz Orchestra felkérésére született és már kiadott Hárs Viktor Szögesdrót gyermek címû közel ötvenperces darabja, mellyel a Holocaust gyermek áldozatainak állít emléket a szerzõ. A megrázó és egyben elgondolkodtató mû a hazai kortárs zene kiemelkedõ alkotása.  George Duke
George Duke 1946. január 12-én született San Raphaelben, 1967-ben a San Fransisco-i Állami Egyetemen kapta kézhez diplomáját. Ezzel párhuzamosan 1966 és 1969 között önálló jazztriójával szerepelt a helybeli Half Note klubban, ahol egy akkor még ismeretlen énekes Al Jarreau lépett fel vele rendszeresen. 1969-ben csatlakozott a trióhoz a francia hegedûs Jean-Luc Ponty. Kaliforniai turné, fellépés a Newport Jazz Fesztiválon, majd óriási sikerû európai koncertkörút következett. 1969 végén elfogadta Frank Zappa invitálását és csatlakozott a gitáros Mothers of Invention együtteséhez. 1970 végén a legendás altszaxofonos Cannonball Adderley hívta combo-jába és ezt egy nem egészen 25 éves fiatalember nem utasíthatta vissza. Ezzel a formációval járt életében elõször hazánkban, 1972 szeptemberében az Erkel Színházban. Mivel õ játszott Budapesten elõször Fender Rhodes zongorán, a közönség soraiban találgatások hangzottak el, honnan jönnek ezek az ûrbéli hangok! 1973 és 1976 között Duke ismét Frank Zappa-val szerepelt, majd a dobos Billy Cobham-mel turnézott és készített lemezt. Szóló pályafutásának kezdetét is ez évre datálja. Ekkor jelent meg elsõ önálló LP-je a „From Me to You”. A nagy áttörés azonban 1978-ban következett be, mikor a funky jellegû „Reach For It” behatolt az albumlista felsõbb régióiba is. Ezek után nem csoda, ez lett Duke elsõ aranylemeze.
Muzsikusi karrierjével párhuzamosan az 1970-es évek vége óta zenei rendezõként (producer) is nagy sikerrel dolgozik a stúdiókban. Elsõ felfedezettje a brazil harsonás Raoul de Souza volt. Énekes albumokat is készített, ebben a sorozatban Dee Dee Bridgewater volt az elsõ. Producerként az elsõ „nagy durranását” 1981-ben az A Taste Of Honey nõi diszkó csapattal érte el, a „Sukiyaki” harmadik lett a slágerlistán, de a „fekete zenére” szakosodott R&B listát több hétig vezette, végül aranylemez lett.
Innen már futószalagon jöttek az énekesek (Jeffrey Osborne, Deniece Williams, Melissa Manchester, Barry Manilow, Smokey Robinson, Phil Perry, The Pointer Sisters, a Take 6, Chante Moore, Gladys Knight, Johnny Gill, Anita Baker, Al Jarreau, Natalie Cole, Dionne Warwick, Erikah Badu), de a pop-jazz szaxofonosokat is felkarolta (George Howard, Everette Harp, Najee, Kirk Whalum).
Az 1980-as években három LP-t készített a basszusgitáros Stanley Clarke-kal.
Díjkiosztó rendezvények és TV-sorozatok zenei igazgatójaként is tevékenykedett: 9 éven át vezette az un. „Soul Train Award” zenekarát és részt vett az NBC „Sunday Night Show” címû hétvégi sorozatában is.
1992-ben „Snapshot” címû CD-je öt héten át vezette a Billboard Magazin „Top Contemporary Jazz Albums” listáját.
1993-ban a Montreuxi Jazzfesztiválon mutatták be a szimfonikus zenekarra és jazztrióra írt nagy lélegzetû mûvét, a „Muir Wood Suite”-et.
1997-ben jelent meg harmincadik lemeze saját neve alatt.
A valaha élt legtöbb Grammy-díjra nominált jazzmûvész 21 jelölésével (igaz, ebbe beleszámítanak a pop és R&B kategóriák is). A legutóbbit (T-Jam) épp az idén kapta. Duke részt vett Grammy-díjas jazzlemezek elkészítésében is - Miles Davis: „Tutu” (1987), Rachelle Ferrell: „Individuality” (2000), Dianne Reeves: „In the Moment” (2001), „The Calling” (2002). További információk a fellépõkrõl:
www.georgeduke.com
www.bjo.hu
Találatok: 1909
|
