 Túl vagyunk a választások elsõ fordulóján, és vettem a fáradságot, hogy a versengõ pártok kampánydalaival ismerkedjem, hadd tudjam meg, mivel lelkesítik híveiket a politikai erõk. Érdekes, hogy eddig egyik sem jutott el hozzám, bár meghallgatva õket csak örülhetek ennek.
Nagyjából azért összeállt bennem egy rangsor is, tehát a hangulatot fokozandó megpróbálok a jobban sikerültektõl a rázósabb darabok felé haladni. Szigorúan politikai hovatartozástól függetlenül véleményezem a dalokat, tehát a sorrend nem a pártszimpátiámon múlott!  fotó: origo Ez egy profi munka, kérem szépen. Rózsitól nem is vártam mást. Zeneileg teljesen rendben van, tisztességesen feljátszva és elénekelve, bár több helyen találtam benne kevéssé esztétikusan, és egy helyen egy borzalmasan ritmizált szót: „eeeltévedni” rövid é-vel. Hmmm… Rózsi máskor is meg szokta engedni magának az ilyesfajta csúsztatásokat, de ezzel együtt is elfogadható a dal. Talán pont az éneklés minõsége feledteti az apró hibákat. A szöveg amúgy pártfüggetlenül is vállalható, hazafias érzelmû, de nem ájtatoskodó. Nem is az elsõ ilyen jellegû nóta ez Demjéntõl – gondoljunk csak a Honfoglalás címû film zenéjére - , így ismerve õt ez teljesen hiteles. Egyetlen problémám vele a szövegbõl áradó siránkozás, önsajnálat, és megoldásképpen az Úrhoz fohászkodás, amibõl nekem bõven elég már a Himnusz is. Nem fogom dudorászni, de akinek bejön a mondanivaló, az biztosan imádja. Halljuk! >  fotó: index Ez a dal már nem aratott akkora sikert nálam, mint Rózsié. Jól hallhatóan olyan kampánydalnak íródott, amit az elsõ meghallgatás után, sõt már közben bárki el tud énekelni nagy, lelkes tömegbe verõdve. A verse még egészen élvezhetõ, dúdolós, slágeres. A refrén azonban még ennél is továbbmegy, olyan hangsor, melyet én valamiért nagyon ismerõsnek éreztem már elsõ hallásra. Az az érzésem, hogy a komponista fejében lehorgonyzott egyszer ez az egyszerû kis dallam valami régi slágerbõl, és mivel nem tartalmaz tercnél nagyobb lépést, jónak látta az egyszerû ember számára is dudorászható refrénként alkalmazni. Ehhez még súlyosbító tényezõként társul a szöveg, mely szintén egyszerû, kisiskolások által is könnyen memorizálható, sõt akár elemezhetõ is, és egyértelmû mélypontjának találom a refrént, amelybe kevesebb fantáziát már nehéz lett volna bevinni. A dal szerzõje – állítólag szándékosan – nem ismert, befutott sztár. Nálam azonban ezzel a dallal ezután sem lesz az. Halljuk! > 3. MDF : „Békében, mint egy nagy család” Lejjebb merülünk, immár egy hétvégi amatõr zenekar szintje alá valamivel. Elõ a mûvi-meghitt hangulatot, egy kis érzelgõsséget, a zenében meg legyenek harangok, meg lágy, lassú tempó. Na, milyen? Szinte látom magam elõtt, ahogy egy nyugdíjasklub tagjai párás szemmel megfogják egymás kezét, és andalognak a karácsonyi slágereket idézõ szirupban. Föl-le gördülünk a zenei skálán, kerülve minden nagyobb lépést, hogy aki valaha az iskolában legalább fogalom szinten találkozott a szolmizálással, az is megbirkózzon vele. Ennek ellenére úgy látszik, az MDF nem célozza meg a választók szélesebb spektrumát egy kicsit energikusabb, fiatalosabb, kevésbé szentimentális himnusszal. Imázsépítésnek gyenge próbálkozás. Nem beszélve a szövegrõl, amelyben olyan ritmikai buktákkal gazdagodunk, mint ez a gyöngyszem itt: „..méért nem az a lényeg, amit a hazánk eléé-éénk teett? A szöveg mondanivalóját meg jobb is, ha nem boncoljuk tovább.
Halljuk! > 4. KDNP : „Ébredj fel…” És van még lejjebb, hölgyeim és uraim! A KDNP dala aranyérmes lett nálam a cikiségi versenyben. Pedig a kezdés nem rossz, kis középtempós perka, hozzá modern hangzású gitár egy-két „power-chord” lefogásával. Akár egy Bon Jovi sláger is kezdõdhetne így. De aztán érkezik a szöveg, amitõl én a falat kaparom. Tényleg borzalmas, hallhatóan az volt a lényeg, hogy minden nagyon keresztény, nagyon úrdicsõítõ, nagyon megható legyen. Sikerült is olyan ájtatosnak lennie, hogy a vasárnap délelõtti Vidám vasárnap címû hitgyülis mûsor is bátran megirigyelhetné. Természetesen a fenti szempont teljességgel háttérbe szorított minden olyan elvárást, hogy a szöveg ritmusa és a szótagszámok passzoljanak a zenével, meg hogy - verses mûfajról lévén szó – a sorok végén rímeket is találjunk. Fokozza a folk-retro élményt a hangszerelésben elõforduló népi hangszer és a középkori hangulatú dallamvezetés. Mégsem érzek rá késztetést, hogy a farmert meg a weszkót lerúgva népviseletbe bújjak, és szaladjak a templomba imádkozni. Inkább szánakozom kicsit, de sebaj, kampány után úgyis gyorsan elfelejtjük az egészet. Halljuk! >  Pisti in da house Daro
Az email cím védve van a spam botoktól, a megtekintéséhez a JavaScript bekapcsolása szükséges
Találatok: 2956
|
Különvélemény 
vagyis normálisabb politikusokat és jobb zenéket. 