 2006. 04. 23. Mûvészetek Palotája – Solaris
Jubileumhoz méltó teltházas koncertet adott a Solaris múlt vasárnap. A bruttó koncertidõ jó három és fél óra volt (!), amibõl ha levonjuk a némi csúszást, a bevezetõket, és a szünetet, még mindig több mint két és fél óra zene marad.
A Mûvészetek Palotájában az a jó szokás alakult ki, hogy az éppen fellépõ zenekaroknak a lemezei a fellépés napján a CD boltban megvásárolhatók. Most is azzal kezdtem, hogy benéztem a kis üzletbe, ahová ezen az estén nehezen lehetett beférni. Nemcsak Solaris lemezeket, hanem a tagok külön lemezeit is megtalálhatták a rajongók, így könnyen kiegészíthette bárki a gyûjteményét. A Nemzeti Hangversenyterembe érve a szokásos hangszerparkhoz képest (billentyûs hangszerek, dob, gitár, basszus) mindössze annyi eltérés volt, hogy a színpad nekünk baloldalán volt még egy ütõs készlet, illetve középen, ahol szokás szerint a frontember áll, ezúttal a progresszív rockból nélkülözhetetlen fuvola tartó is helyet kapott a mikrofonállvány mellett, illetve egy kiegészítõ billentyûs. Ami még érdekes volt, hogy mindkét oldalon láthattunk basszusgitárokat. Jobbra hátul öt szék járt a vokalisták számára, illetve egy szék került balra is, amelyrõl késõbb kiderült, hogy a szaxofonnak van fenntartva. A háttérben sokat sejtetõen hatalmas vászon várta a nézõket. Örömmel szemléletem a körben elhelyezett kamerákat, mert így igen valószínû, hogy az este felvételeibõl DVD is készül majd. Valamivel negyedkilenc elõtt színpadra lépett Böszörményi Gergely, és röviden felvázolta a Solaris 25 éves történetét. A hazai pályafutásuktól indulva, az 1986-os megszûnésen át, a megszûnés utáni életükig, a külföldi koncertekre is kitérve. Megemlítette a Japán kiadót, amely jóvoltából a nagyvilág is megismerhette õket, és aminek köszönhetõen bekerültek a nemzetközi progresszív bandák élvonalába. Kiemelte, hogy csak a Solaris-nak van Live In Los Angeles címû lemeze hazánkban, majd kitért a külföldön elért lemezsikerekre is.  A jó tíz perces felvezetés után sötét lett, a vásznon megjelent egy bolygó képe, és megindult a Marsbéli krónikák lemezrõl ismert intro. A bolygó megnõtt a képen, majd egy hangulatos sci-fi animáció indult. Remek, magával ragadó kezdés. Egy apró zavaró tényezõ volt csak: a vászon alja nem volt jól megfeszítve, így kicsit gyûrött lett a kép ezen a részen.
Már ekkor kiderült, hogy végre sikerült jól kihangosítani a termet. Sõt! Igazi hangos rock koncert lett. Én kicsit érzékeny vagyok az éles magas hangokra, ezért néha kicsit bántónak éreztem egy-egy csúcsot, de aki figyelt erre, amikor végre élõben láthattam a zenekart.
Elõször Kollár Attila szólt a közönséghez, aki kifejezte örömét, hogy hosszú idõ után végre magyarul szólhat a közönséghez. Másodikként Pócs Tamás lépett mikrofonhoz, aki a választások második fordulójának napját kihasználva választási beszédet tartott, és megköszönte az õket választók jelenlétét, és megígérte, hogy igyekeznek eleget tenni a rájuk szavazók elvárásainak.
A koncert elsõ része idõutazás volt. Marsbéli krónikák, A viking visszatér, Magyar tánc, Éden, Los Angeles 2006 (a 2026-ból készült átirat)… Kisszabó Gábor és Pócs Tamás, hol váltották egymást, hol együtt döngették a basszust. A számok elõtt általában Kollár Attila mesélt, de többször fogott mikrofont Erdész Róbert is, így elég közvetlenre sikerült a mûsor.
Stanislaw Lem íróról a Legyõzhetetlen címû számmal emlékeztek meg, akinek Solaris címû könyve volt a zenekar névadója.
A Mickey Mouse, és az Óz alatt Gömör Lászlót Raus Ferenc váltotta a dobok mögött, így ahhoz a blokkhoz értünk, amikor a régi számokat alkotó csapat állt a színpadon. Ezen felállásban Kisszabó Gábor játszotta a basszus futamokat. A következõ két szám a zenekar életének elejérõl szólt (Ellenpont, Solaris), így érkezett Seres Attila – basszus és Tóth Vilmos – dob.
A nyitó másfél óra végén Cziglán Istvánra emlékeztünk, aki korai halála miatt már nem léphetett fel az alapító tagok között. Az Alhambara kapui Czigi lemezrõl szólt az aláfestõ zene, emellett a vászonra zenekari képeket vetítettek, leginkább Õt kiemelve.
A koncert elsõ része akkor ért véget, amikor a legtöbb koncertnek már teljesen vége szokott lenni. A csapat levonult, és jó félóra szünet következett.  A második rész a Nostradamus lemez anyagával kezdõdött. Ez „röpke” negyven percet jelentett. A vásznon megjelent a lemez borítója és szinte moziban éreztük magunkat, ahogy a mesélõ belekezdett a történetbe. A zenekar csak játszott tovább miközben a háttérben mozgó városképek jelentek meg, itt-ott tûzijátékkal megfûszerezve a látványt. A színpadon, a zenekaron kívül megjelent Muck Ferenc, aki a lemezen is szerepelt, illetve a vokalisták is felbukkantak.
A Próféciák könyve blokkot szünet nélkül játszották végig. A különleges ízû opera-rock a vetítéssel nagyon élvezetesre sikerült. Az énekesek furcsa hanglejtésû latin éneke számomra nagyon utópisztikus hatású volt, ahogy a lemezen is. A legmegdöbbentõbb a pontosság volt. A városképek után a klipet is vetítették. Amikor egy hangszert mutattak közelrõl, az teljesen szinkronban volt a hallottakkal.
Annyi szépséghibája volt az egésznek, hogy a túlzottan világos színpad mögött a vászon sokszor csak halványan látszott, mert a vetítõ fényereje kicsit kevésnek bizonyult a nagy fényben. Egyébként ez amúgy is furcsa volt, hogy a sok misztikus, futurisztikus zenét nem turbózták fel elég fényeffekttel, így a koncert amolyan modern hangversenyé lett, ahol mindig mindenki jól látható volt a világos színpadon. A rájuk vetülõ fény leginkább világos színekbõl állt. Amikor nem vetítettek, akkor a vásznon jelentek meg mindenféle színes alakzatok.
A blokk után, a percekig tartó tapsvihar végén, Gömör László hosszú dobszólóját élvezhettük.
A következõ számot Erdész Róbert úgy konferálta fel: a komor hangvételû szvit után, egy sokkal könnyedebb téma: Apokalipszis. Persze derültség fogadta a bejelentést, részemrõl meg nagy öröm, mert réges-régi nagy kedvencemrõl van szó. És ezzel nem ért véget a kedvenceim sora, mert rögtön következett a Ha felszáll a köd, a maga lírai hangvételével, majd a M’ars Poetica.
fotó: Gerébi Zoli Újabb rövid megállás következett. Tereh István, a zenekar menedzsere jelent meg, és egy olyan vendég zenekart konferált fel, akik a komolyzenei életben is megállják a helyüket. A tagokat egyesével mutatta be, és mindenki nagy meglepetésére a Solaris tagjai jöttek be ismét.
Egy kis vicc következett. Kollár Attila fekete frakkban érkezett, a többiek meg, mint egy kamarazenekar tagjai. Egy kis egyet nem értés után a „karmester” idegesen levonult, de gyorsan vissza is tért, hogy a zenekar egy komoly darabot adjon elõ, természetesen ülve.
Elérkeztünk az utolsó számhoz is, amikor is a színpadra lépett az összes zenekarban valaha megfordult tag. Ekkor kaptak szerepet az oldalt elhelyezett dobok is. Természetesen nem mehettek el ráadás nélkül, így némi várakozás után újra színpadra léptek, hogy keretes szerkezetûvé tegyék a mûsort, és újra eljátszották A viking visszatért.
A koncertet egy újabb felsorakozás zárta, majd egy óriáspezsgõ érkezett a zenekarnak. Meg kell mondjam, még soha nem voltam ilyen hosszú zenei elõadáson. Ezzel együtt nem volt unalmas egy unalmas perce sem a koncertnek. Én ugyan a fényekkel való képi aláfestést jobban kihasználtam volna, több sötét színt használva, hogy még misztikusabb legyen a hatás, de a zene mindenért kárpótolt. Remélem lesz még alkalmam újra látni, hallani a „nem létezõ” zenekart élõben! Az elhangzott számok:
Marsbéli krónikák I. ,A viking visszatér, Magyar tánc, Éden, Los Angeles 2006, Legyõzhetetlen, Szabad játék, Mickey Mouse, Óz, Ellenpont, Solaris, Personal Gravity, Próféciák könyve, Dobszóló, Apokalipszis, Ha felszáll a köd, M’ars Poetica, E-moll Concerto („kamarazenekarral”)
Solaris 2006, A viking visszatér Solaris: Bogdán Csaba – gitár
Erdész Róbert – billentyûs hangszerek
Gömör László – dobok
Kollár Attila – fuvola, blockflöte, kiegészítõ billentyûs
Pócs Tamás – basszusgitár Kisszabó Gábor – basszusgitár
Raus Ferenc – dobok
Seres Attila – basszusgitár
Tóth Vilmos – dobok Muck Ferenc – szaxofon Csóré Boglárka, Nikodém Gerda, Bátor Tamás, Demeter György, Gerdesits Ferenc – ének Honlap: www.solarisstudio.hu További képek a Mûvészetek Palotája honlapjának Galériájában: http://www.muveszetekpalotaja.hu/galeria.jsp Kapcsolódó írásunk:
Itt az idõ… Jubileumi koncert elõtt a Solaris Geski
Az email cím védve van a spam botoktól, a megtekintéséhez a JavaScript bekapcsolása szükséges
Találatok: 2662
|
Szubjektív - koncert 
