Zenész ...Mert kell egy hely! - Kiskakas és az õ gyémánt fél krajcárja

Kiskakas és az õ gyémánt fél krajcárja

Kapcsolat Partnereink Impresszum Bannereink

Korábbi írásaink
Kiket is érdemes meghallgatnia egy rézfúvós palántának? Vasárnap délutáni, könnyû, habos sütemény Blues Floor Expedíció Björk, a leghíresebb izlandi nõ A feledés homálya

RSS feed

Cikkek

Kommentek

Hírszerző

Hírdetés

Kiskakas és az õ gyémánt fél krajcárja

2005. május 15.

Rooster, Custom Made, Rézmál Kávézó, 2005. május 6.
Mit tesz kérem a promóció, illetve annak hiánya: a Rooster szokásos havi klubnapja valahogy kimaradt a heti mûsorközlõ médiumokból, így alig néhány nézõ lézengett a helyen, mikor elérkezett az idõ és a Custom Made tagjai birtokukba vették a világot jelentõ deszkákat. Késõbb persze megérkezett a törzsközönség, de ez nem vigasztalja a hoppon maradt muzsikusokat: akárhogyan nézzük, nem jó érzés szinte üres teremnek játszani.

Lássuk hát, mi is történt ezen a derûs tavaszi péntek estén:

A gyémánt fél krajcár szerepét ezen az estén a pestszentlõrinci Custom Made kvartettje vállalta magára, és most ezt tessék szó szerint érteni: ez a banda egy már – nem egészen – csiszolatlan gyémánt: kitûnõ zenészi kvalitásokkal bírnak egyenként és csapatban is, zenéjük egy semmi mással össze nem téveszthetõ atmoszférával rendelkezik. Képesek a hallgatót magukkal vinni a tiszta érzelmek, a mély szenvedély világába, miközben a kérges lelkû, pökhendi szakmabeli is elismeréssel csettinthet ritmusképleteik, harmóniai megoldásaik hallatán. Ezen az estén saját dalaik mellett a Rush és a Live repertoárjából válogattak.

Kezdte a sort a Dreamline, Geddy Lee és csapata mûhelyébõl, majd az e helyt már elemzett – lásd: Demo rovat – Time and Tide következett, páratlan ritmusaival. A csapat már az elején a kellõ hõfokon pörgött, az énekes Csemez Tamás nagyon jó formában volt, vitte hátán a produkciót, a többiek pedig pontosan és alázattal tették a dolgukat. A harmadik nóta, egy Live szerzemény alatt megfigyelhettem, milyen jó groove-ot rak a többiek alá Juhász Márton dobos és Mészáros Bálint bõgõs. A The Noise Inside – saját szerzemény – bemutatta, milyen sokoldalú is e kis csapat: a dal nyugodtan indul, mégis tele szenvedéllyel, öröm hallani a fifikás, de nem öncélú technikai megoldásokat, majd bevadul, hangulat- és ritmusváltások követik egymást. A dal vége felé a basszus- és szólógitáron egyszerre bontogattak akkordokat. A jelen lévõ közönség igencsak értékelte a produkciót.

Mire az ötödik dal – egy újabb Rush szerzemény – végére értünk, elgondolkodtam: hogy mennyi jó zenét nem hallottam még?! A nóta gitárszólója valami egészen elmebeteg volt, a ritmusszekció pedig tökéletes groove-ot pakolt a szólisták alá. Az ezt követõ saját szerzemény igen nyugisan, hátradõlõsen kezdõdött, eszembe jutott, hogy erre akár lassúzni is lehetne egy házibuliban. A dal középrészében Bálint pengetõvel akkordozott a basszusgitáron – ilyet sem sûrûn látni, noha kézenfekvõ dolog, nem?

A Phase Transition címû saját instrumentális dal a már szinte megszokott bitang jó groove-ra épült – el vagyok kényeztetve, kérem! – és dinamikai ívében sem találtam kivetnivalót. Ezt követõen, a Shepherd címû – szintén saját – nótában éreztem elõször, hogy a verzék alatt néha kicsit „kiürül” a zene. A hangzás amúgy nagyon modern volt, csak néha nagyon elöl volt az ének – persze lehet, hogy csak az én ízlésemhez képest. Ebben a zöngeményben Bálint iszonyat tapping-bemutatót tartott bõgõjén. Következett a Live Selling the Drama címû örökbecsûje, hûen az eredetihez. Ismét megfigyelhettük, hogy Tamásnak kifogástalan az angolkiejtése. Idõközben megérkezett a Rooster törzsgárda, de láthatólag nem nagyon érdekelte õket a lõrinci négyes produkciója. Kár! Nem tudják, mit hagytak ki!

Hõseink egy igen hosszú, komplex felépítésû nótával búcsúztak a Rézmáltól ezen az estén. Ez a dal felvonultatta mindazt, mi jellemzõ erre a szépreményû csapatra: a jó groove-okat, a modern rockos hangzást, megfejelve egy igazán szenvedélyes énekhanggal. Szabó András Ibanez gitárt használt, BOSS GT-8 multieffekttel és Line6 fej-ládával, Mészáros Bálint Ibanez basszusgitáron nyomult Behrinber fejjel küldve meg egy 4x10-es Hartke ládát. A fej elé BOSS kisvasutat kötött. Juhász Márton dobos cuccából a sárgaréz pergõdobot emelném ki, mivel nagyrészt Rooster-es kollégája cuccán játszott. A hely adottságai ellenére még hangerejük is nagyon kellemes volt.

Ugyanez sajnos nem volt elmondható a Rooster zenekarról, akik az örökbecsû Hard To Handle-el csaptak a lecsóba, törzsközönségük pedig a tenyerükbõl evett a koncert kezdetétõl fogva. Sajnos Tóth Zsombor énekes sorait nem mindig lehetett érteni, kicsit túl voltak küldve a hangszeralapok. Elhiszem, hogy ez így retro, meg a csöves cucc kihajtva szól jól, de azért meg lehet kötni a kellõ kompromisszumokat, ha kell. A mûsorral amúgy semmi probléma nem volt, de én a Custom Made-el tett intellektuális utazás után nem igazán voltam ráhangolódva az effajta roots-rockra, s öt-hat nóta meghallgatása után elhagytam a helyet. Még egyszer hangsúlyozom: a Rooster a maga mûfajában egyike a legjobbaknak, csak ezen az estén nem volt igazán szerencsés a két banda párosítása.