 Kemény dió a zöld barack. Mint ahogy a kék szilva is piros, amikor még zöld… A Greenpeach együttes is kicsit még kusza, kicsit még sárga, de igazi hazai! A viccet félretéve: egész jó kis csapat, egészen jó zenével. Csak kicsit elvontan gondolkodnak, vagy csak én nem értem igazán az asszociációikat. Összességében azonban ígéretes zenekar.
Részletesebben tehát: itt van nálam egy lemez kilenc dallal. A zenekar Ördögi játék címmel hozta világra ezt az albumot, amely egyébként teljes egészében letölthetõ a csapat honlapjáról.
Eleve egy övön aluli ütés, amikor az ember nyakába sóznak háromnegyed órányi zenét, hogy elemezze. Könnyebb lenne egy kiválasztott nótát, és így is határoztuk meg a dolgot egykor, de a zenekarok folyton teljes albumokat küldözgetnek be. Egyetlen elõnye a dolognak, hogy átfogóbb képet nyújt a csapatról, néha viszont kuszábbat. Ez utóbbi eset áll fenn most is.
A Greenpeach alternatív zenekar, annak következményeképpen sokféle dolgot vegyítenek; az egyik dal ilyen, a másik olyan, a következõ meg persze, hogy nem hasonlít egyikre se. A szövegek inkább hangulatokat árasztanak, sem minthogy sikerülne megfejtenem a pontos mondanivalót, vagy rájönnöm, milyen szituációra asszociál a szövegíró. A zene meg a tipikus alteros hangszerelés: van benne szaxofon, vokalistalány, meg néhol fapados hangzású gitár. Az anyag keverése egyébként nem rossz, hangszerelése is rendben van. Egy tisztességes demóhoz ennyi éppen elég, de ha kereskedelmi forgalomba hozott lemezrõl lenne szó, már bõven lenne rajta kifogásolnivaló.  A lemez számomra kicsit laposan indul, és csak a negyedik nótánál oldódik igazán a hangulata, innentõl azonban dallamosabb, zeneileg érdekesebb nóták hallhatók. Egészen élvezetes harmóniamenetekkel, kellemes vokálokkal, sõt az ütõsöknél is tetszetõs megoldásokkal találkozhatunk. Ehhez képest nem értem, miért nyom a gitáros lá pentaton skálára épülõ szólót egy kizárólag tiszta dúr és moll akkordokat felvonultató dalban. Elég fals a végeredmény. Egy bluesnótában megállná a helyét, de itt szerintem gáz. A gitárral egyébként sem sikerül megbékélnem, mert a torzított hangzása olyan száraz és erõtlen, hogy kifejezetten nem esik jól hallgatnom. Ez valami hagyomány lehet az alternatív irányultságú gitárosoknál? Mintha direkt elkerülnék, hogy valami jó dögösen szóljon, még akkor is, ha egyébként komoly, nagy erõsítõvel nyomulnak. Kár. A többi hangszerrel nincs bajom, ráadásul rendesen össze van gyúrva az egész. Hallhatóan a jól megtervezett összjáték az uralkodó, a hangszeres szólista hajlamok pedig általában rejtve maradnak. Erre a jól kitalált muzsikára már biztonsággal alapozhat az énekes, és ez jól hallatszik. Erõlködés nélkül, lazán és természetesen adja elõ mondandóját, és annak ellenére is élvezet hallgatni, hogy itt-ott az intonációkban elõfordulnak kisebb csúszások. A természetesség elsimítja, befogadhatóvá teszi, a vokállal együtt meg kifejezetten jól szól.
A szövegek ennek a jó elõadásmódnak köszönhetõen úgy siklanak a fülembe, hogy közben nem is igazán gondolkodom rajtuk, aztán visszahallgatva, jobban odafigyelve sem sikerül megfejtenem a titkot. Két lehetõség állhat fenn: vagy súlyos gondolatokat rejtenek a sorok, csak nehéz õket elsõ nekifutásra dekódolni, vagy egyszerû blöff az egész, csak jól hangzik. Az idõ majd eldönti, volt már ilyen. Elõfordult már, hogy csak hetek múlva jöttem rá egy dal valódi mondanivalójára, így ez most is megtörténhet. A formai megoldásokban találtam néhány gyenge pontot: Elõfordulnak ritmikailag erõs kompromisszumokkal megoldott szövegrészek, de ami igazán zavar, az inkább az a néhány sor, ahol nem sikerült rímeket faragni. Ezekre érdemes lenne egy kicsivel több figyelmet szentelni, mert megtörik a dal harmóniáját, és kizökkentik a hallgatót. Vagy éppen ez lenne a cél? Úgy érzem, nagy falat ez a lemez egyszerre, így inkább csak általánosságokban sikerült véleményt formálnom róla. Annyit azonban a produkció összhatásáról mindenképpen biztosan ki merek jelenteni, hogy nem okoz csalódást a hallgatónak. Aki kedveli a mûfajt, nyugodtan meghallgathatja élõben is a csapatot, nem kidobott pénz. Még nekem - aki nem vagyok elkötelezett híve a mûfajnak – is bejön legalább 70%-ban. Azért ez nem rossz, azt hiszem.
Honlap, letölthetõ zenék: http://greenpeach.uw.hu/
Daro
Az email cím védve van a spam botoktól, a megtekintéséhez a JavaScript bekapcsolása szükséges
Találatok: 2238
|
Demo rovat 
