 LINE6 PODxt Live modellezõ multieffekt-processzor
Már régóta kacérkodtam a gondolattal, hogy közelebbi ismeretséget kössek ezzel a készülékkel, mely számos rangos díjat söpört be létezésének röpke két esztendeje alatt. A forgalmazó jóvoltából lehetõségem nyílt kipróbálni otthon, nyugodt körülmények között, ám a rendelkezésemre álló idõ nem bizonyult elégnek a masina alapos kiismerésére, így az alábbiakban a kedves olvasónak egy lenyomatot nyújtanák át benyomásaimról.
Külsõ megjelenés, design Nagy, masszív és fekete – már eleve komolyságot sugall. Külön öröm egy erõsítõkön edzõdött gitáros-szemnek a hat krómozott potméter, mely diszkréten, ám konkrétan ott figyel egy, a széttaposást megelõzõ „kerítés” mögött, funkciójában pedig teljesen analóg egy erõsítõn  találhatókkal. Alul pedig négy programpedál, A,B, C, D jelzéssel, melyekkel akár egy négycsatornás erõsítõ mûködését szimulálhatjuk: elképzelésem szerint egy tiszta csatorna, egy crunch, egy torz és egy szóló csatorna kiosztásában, persze itt egész máshogy is konfigurálható, ízlés szerint, de errõl majd késõbb. A sor jobb szélén egy TAP pedál található, mellyel a késleltetés idejét üthetjük be manuálisan (tap tempo delay), lenyomva tartva pedig a hangológép funkciót aktiválhatjuk. Jelenlétére folyamatosan pirosan villogó LED figyelmeztet. Ezektõl balra található a bank le – bank föl pedál pár, mellettük rövid szöveges útmutató arra vonatkozólag, melyik bank mire való – ezekrõl majd késõbb. A felsõ sorban az AMP (erõsítõmodell), a STOMP (külsõ effektpedál, „stomp box” szimuláció), MOD (modulációs effektek szimulációja) és végül a DELAY (késleltetõ, visszhang) effektek ki-bekapcsoló pedáljai. Ezekkel egy programon belül adhatunk hozzá, vagy vehetünk el effekteket a hangzásból. A készülék jobb szélén pedig egy expression pedál figyel, melyet hangerõ- illetve hápogó-pedálnak használhatunk.  Pedáloknak az õ megtámadása strandpapucsban, illetve sportcipõben A pedálsorok felett bal felé található egy 3x7 szegmenses LED, valamint egy nagyméretû háttér-világításos LCD kijelzõ, amelyeken a futó programokról és beállításokról tájékozódhatunk. Ezektõl balra és jobbra egy-egy forgó potméter segítségével navigálhatunk az effektlánc elemei és azok paraméterei  A programozó-részleg Ha már a kimeneteknél tartunk, hadd fedjem fel a készülék hátoldalán található be- és kimeneteket (ha már sikerült jól elfelejtkezni azok lefényképezésérõl): Haladjunk jobbról balra, ahogy egy jel halad a kisvasútban (: elõször egy külsõ expression pedál csatlakozóját találjuk (PEDAL 2), majd egy apró kapcsolót, amely arra szolgál, ha különösen nagy kimeneti jelû gitárral rendelkezünk (PAD). A következõ bemenet a legfontosabb, ez fogadja gitárunkból a jelet (INPUT). Következik egy jack-bemenet külsõ jelforrás fogadásához (AUX INPUT), majd egy apró forgópoti, mellyel a kimeneti jel nagyságát szabályozhatjuk (LEVEL) – érdemes ezt bekapcsolás, illetve bármilyen hangrendszerbe csatlakoztatás elõtt teljesen lecsavarni. Sorban következnek a 6,3-as jack kimenetek (bal mono és jobb), majd egy emulált 6,3-as fülhallgató kimenet - igen kényelmes szolgáltatás, hogy bármilyen fülhallgatót csatlakoztatva itt egy tökéletesen kiegyenlített jelet kapunk, nyoma sincs sok régebbi készülék zavaróan mûanyag füles-hangzásának. Kicsivel arrébb a MIDI csatlakozókat találjuk, majd egy speciális dedikált bemenetet LINE6 Variax gitárokhoz, amely persze oda-vissza kommunikációra alkalmas, csakúgy, mint a sorban következõ USB csatlakozó, melyen keresztül szoftver-frissítéseket és új hangzásokat tölthetünk le a gyártó weboldaláról, valamint felvételeket készíthetünk számítógépünkre egyéb célhardver nélkül – ehhez azonban regisztrálnunk kell a masinát a cég weboldalán, így tölthetjük le az ehhez szükséges célszoftvert. Utolsó a sorban az áramellátás bemenete. Belsõ architektúra, programok, hanglánc-fûzés A LINE6 védjegye a Point-To-Point Modelling rendszer, melynek segítségével – és egy külön „sound design” team fáradhatatlan kutatómunkájával – a rock-történelem leghíresebb erõsítõinek és kütyüinek hangját igyekeztek belesûríteni e készülékbe. A részletes felsorolástól inkább eltekintenék, inkább arra térnék ki, hogy gyakorlatilag mi a teendõ, ha például egyik-másik kedvenc gitárosunk hangzását szeretnénk digitálisan megközelíteni. Haladva gitárunktól az erõsítõn át akár egy virtuális – vagy nagyon is konkrét – felvevõ berendezésig, illetve a PA cuccig, szinte teljes szabadságot élvezünk arra nézvést, mit és mikor iktatunk be a hangláncba – az egyszeri gitáros azonban legtöbbször konzervatívnak bizonyul hanglánca összeállításakor, tegyünk mi is így. Szeretnénk például Slash hangzását a Welcome To The Jungle címû számból: gitárunkat egy virtuális wah-pedálon (jó lesz az még egyszer, noha a nótában nem is szerepel) és egy ProCo RAT torzítón keresztül (STOMP effekt a virtuális erõsítõ bemenet elõtt) egy kellemesen meghajtott Marshall JCM800-ba dugjuk jól (AMP fokozat), és az erõlködõ effektloop-jába beiktatunk egy kellemes késleltetõt (DLY). Ezek után beállítjuk, milyen virtuális ládán kívánunk szólni. A hab a tortán csak most következik: a LINE6 szabadalom A.I.R.II szimuláció segítségével meghatározhatjuk, milyen mikrofonnal, milyen távolságból és irányból, valamint milyen irányból és milyen süketszobában szeretnénk „felvenni” a gitárunk hangját. A hang – közvetlen %-os DRY/WET arány állítással – természetesen igen jó minõségû zengetéssel is ellátható. Vagy egy merész ugrással nézzük mondjuk Wes Borland (ex-Limp Bizkit, illetve most a fene tudja) cuccának az õ lemodellezését. A gitár jelét tetszõleges STOMP effektnek (mondjuk: ring modulátor) az erõsítõ elé kötésével bevezetjük egy Roland JC120 kombóba, az effekthurokba pedig modulációs és delay pedálokat szerkesztünk – ez legyen mondjuk az „A” programhely. A „B” programhelyre egy agyig hajtott Mesa/Boogie Rectifier jelét szerkesztjük (megjegyzendõ, hogy az „alapcsomagban” 2001-es évjáratú, 100W-os Dual Rectifier hangját modellezték, noha Wes a 150W-os Triple Rectifier fejeket használta a LB legsikeresebb korszakában), melyet 4x12-es ládán, „Z” márkájú dinamikus mikrofonnal, x légterû helységben „veszünk fel”. És akkor még marad egy C és D programhelyünk ebben a bankban, ahol kedvünkre garázdálkodhatunk. Különbözõ STOMP effektekkel bolondíthatjuk meg a már kialakult két hangzást, például.
Nézd meg közelebbrõl! A sor tetszõleges módon folytatható, a kombinációk száma szinte végtelen, kreativitásunknak csak a rendelkezésre álló 48 felhasználói programhely szab határt. A fejlesztõk amúgy is idõrõl idõre új, a gyártó weboldaláról letölthetõ szoftver- és modellfrissítésekkel jelentkeznek. A szerkentyû 128 programhellyel rendelkezik, melybõl az elsõ 32 elsõsorban a vonalból való játékhoz tervezett (BANK 1-8), a második 32 az erõsítõvel való játékhoz optimalizált (BANK 9-16), 16 hangzást kifejezetten a Variax gitárokkal való kétirányú kommunikáció számára fejlesztettek ki (BANK 17-20), majd a már említett 48 szabadon felülírható felhasználói programhely következik (BANK 21-32). Na de hogyan is szól? Az igen jó minõségû AD/DA átalakítóknak és az optimalizált belsõ architektúrának, no meg az alapos munkával megalkotott modellezõ algoritmusoknak köszönhetõen a készülék hûen adja vissza az egyes erõsítõ- és effekt-típusok hangzásbeli jellegzetességeit. Akár a Roland Jazz Chorus 120-as kombó éterien áttetszõ és fényes hangját, akár a Marshall JCM800 gurgulázó torzítását, akár a Fender különbözõ vintage kombóinak twangját, akár a Boogie Dual Rectifier ellentmondást nem tûrõ, arcba mászó torzítását szeretnénk visszahallani. Nagyon lényeges, hogy fejhallgatóval való játéknál a szerkezet észleli, ha bedugjuk fülesünket az õ helyére, és tökéletesen kiegyenlített, impedancia-illesztett emulált jelet hallunk, az olcsóbb és régebbi készülékek csúnyán elszínezett hangjához szokott fülemnek ez igazi öröm volt.  Tekerentyû szekció – az virtuális elõfok
A cucc egyébként észlelhetõ késés nélkül, programváltáskor is „ugrásra készen” állította elõ az új hangzást, a pengetésre, valamint a dinamikai különbségekre, pedig szintén késés nélkül reagált. Mint minden cuccban, ebben is megtalálhatjuk sok híres sláger egy-egy jellegzetes hangzását, akár Hendrix Purple Haze-e, a Sabbath Paranoidja vagy éppen a Dream Theater Awake albuma az etalon. Ezekben az eredetiekhez megszólalásig hasonlító hangzásokkal találkozunk, kezdve a Fuzz Face pedállal megtört, túlhajtott vintage Marshall hangtól a végtelenül beteg „Paranoid” szóló soundon át az abszolút kortárs, high tech Boogie Rectifier hangzásig.
Nem szorosan az erõsítõ-szimuláció témakörbe tartozik, de másik kedvencem a 16D, „So Long” (magyarul körülbelül „Viszlát”, de „Olyan hosszú”-nak is fordíthatnók) hangzás volt, melyben szinte csak zengetõ van, de az valami gyönyörûen szól! S most következzenek az észrevételek Van egy pár dolog, ami számomra nagymértékben befolyásolja egy készülékbe vetett bizalmamat. Az egyik a beépített hangológép láthatósága és használhatósága. Itt a LINE6 egy a számomra más amerikai tervezésû cuccokból már ismert módon, egy fekete LCD gombócnak a szögletes zárójelek közé való beterelésével operál. Ez a legtöbb esetben jól látható, kivéve a napfényben való játékot (de akkor úgyis kitalálunk valamit, és elbújunk a kolléga hangológépével a sötétbe.) Hála a tervezõknek, a fekete gombóc nem túl ideges természetû (mert például egy híres japán gyártó rackes hangológépe az agyamra tud menni a folyton szaladgáló ledjeivel). Egy másik kardinális kérdés az expression pedálnak hápogó pedálként való használhatósága. Nagyon jó, hogy beállíthatunk egy „default” állást, ami a használaton kívüli pedál mindenkori pozícióját kalibrálja 0 és 50 közé egy 100-as skálán – sajnos azonban, mivel nem találtam a használati utasításban konkrét utasítást erre nézve, használat közben sem tudtam a pedál nyitását 50% fölé tornázni – pedig az igazán érdekes dolgok csak akkor kezdõdnek igazán! Ettõl eltekintve a pedál mint hangerõpedál kitûnõen használható, és remélem, a hápogóhoz is megtalálom majd a megfelelõ beállítást, ha egy ilyen cuccot majd egyszer a magaménak tudhatok. Ide tartozik, s némileg rossz hír, hogy a szerkezet nem rendelkezik S/PDIF kimenettel (ez csak a rackes POD PRO és PODxt PRO, valamint ezek basszusmegfelelõinek sajátja), így direktben nem csatlakozhatunk asztali merevlemezes vagy egyéb digitális rögzítõ-rendszerekhez, ezért – ha keverõbe csatlakozunk – többszörös AD/DA átalakítást szenved a gitárunk jele, míg végül rögzítjük azt. Kárpótol viszont az USB kapcsolat, így csak számítógépünk hardvere szab határt az átvitel gyorsaságának és minõségének. Összegzés A LINE6 PODxt Live egy igen sokoldalú, s ebbéli minõségében szinte kihasználhatatlan készülék, mely kitûnõ szolgálatot tehet akár színpadon, akár stúdióban, akár az otthoni, direktben a számítógépre történõ felvételkészítéskor. Én személy szerint ez utóbbi esetben látom benne a legtöbb fantáziát, nem utolsósorban azért, mert a gyártó számos szolgáltatással igyekszik a felhasználók kedvében járni ebbéli igyekezetükben. A készülék megvásárlása és annak a LINE6 weboldalán való regisztrálása után nemcsak a szoftver- és modellfrissítések, de hangzásszerkesztõ program és dob-basszus kíséretet szerkesztõ szoftver is ingyenesen letölthetõvé válik. A tesztet Charvel CX292 gitárral és nagyrészt – a szomszédokra való tekintettel – Philips fejhallgatón végeztem. Rövid ideig egyes hangzásokat Charvel CH200R 20 wattos tranzisztoros kombón, az effekthurok returnjébe csatlakozva hallgattam meg. Illés Norbert – Twangman
Az email cím védve van a spam botoktól, a megtekintéséhez a JavaScript bekapcsolása szükséges
A készülék forgalmazója a Medgyesi Hangszercenter, ára 138 900 Ft
www.hangszercenter.hu
A gyártó hivatalos weboldala: www.line6.com
Találatok: 4701
|
Mûszaki dolgok 
Hát barátom, szerintem kéne próbálkozni a Marshall mellé analóg compact effektekkel. A csöves erősítők köztudottan nem szeretik a multieffekteket, de igazat megvallva természetesen ez az egész effektizálás igénytől is függ, hogy ki milyen zenei műfajban mozog. Gyakorlatilag a Marshallhoz én nem tennék semmiféle multieffektet. Ha mégis effektről van szó, szerintem a legtermészetesebb egy Cry Baby Wah-Wah pedál, egy chorus a Boss-tól és talán egy usa fender gityó vagy egy gibson. Nem tudom... Gyakorlatilag a multieffekt nem való nagy csöves cuccokhoz. Ha tudnék segíteni ebben, ennél okosabbat mondanék... Jómagam még tranyós igazi angol Laneyt használok, de ahhoz is analog compactot kötök az effekt hurokra és kiválóan mükszik... Bocsi ha nem tudtam segíteni...