|
 Ugye, milyen könnyû mások hibáit észrevenni, és jól belekötni? Mindig sokkal nehezebb azonban kritikát írni egy olyan anyagról, amiben nem találok semmi kifogásolhatót. Itt ez a furcsa nevû szombathelyi zenekar: Az Orr. Hallgatom a Távol a valóságtól címû dalukat, és jól érzem magam tõle. Nincs is mibe belekötnöm, azt hiszem.
A dal akusztikus gitáron történõ akkordbontogatással indít, majd meglepõ módon egy tárogató szólal meg, etnós ízt adva a zenének. Végül egy zúzós hangú elektromos gitár is belevág szavukba, mielõtt megszólalna az ének. Ez a pár másodperc megadja a dal sodró lendületét, ami aztán egy pillanatra sem fékez, végig kellemesen lüktet a nóta, nincsenek nehezen emészthetõ összhangzatok, viszont vannak könnyen fülbe mászó dallamok, amitõl az ember a refrént már szinte azonnal együtt dúdolja a zenekarral. És ezt most senki ne értse félre, egyáltalán nem a rossz értelemben vett slágeresség az oka. Egyszerûen csak sikerült a könnyedséget, a jó hangulatot oly módon dallamba önteni, hogy az észrevételenül besurran az ember fülén, és endorfintermelésre készteti a hallgató szürkeállományát. Ennyi.  Persze, ehhez kell a jó szöveg is, hiszen bármilyen marhaságot nem eszünk meg azért ilyen könnyen. Az pedig szintén kifogástalan. A mondanivalója kitûnõen „átjön”, és ezt anélkül éri el, hogy túl direkt célzásokkal, vagy könnyen dekódolható közhelyekkel támogatná meg magát. Nem akar azonban erõltetett, homályos költõi képekkel operálni, marad egyszerû és természetes, mint a zene is alatta. Még azt a picike hibát is eltûri a fülem, hogy a refrén elsõ két sora nem igazán rímel, sõt azt is, hogy a harmadik versszak (vagy második refrén?) sorvégi összecsengései mind a négy sor végén a „-re” rag használatával valósulnak meg. Ez a legtöbb esetben minimum zavarna, sõt esetleg kifejezetten irritálna, itt meg valahogy mégsem. Belefér bõven ennyi szépséghiba.
Miután a megfelelõ érzéseket belénk sugározza a szöveg, fültanúi lehetünk az addig csak díszítõelemként használt tárogató „kitárulkozásának”: egy bravúros, játékos szóló fûszerezi a dalt, egy könnyed dobkiállással felvezetve. A legszebb, hogy a tárogató gyorsan ugrabugráló hangjainak feszültségét a szóló közepébe beágyazott szellõs gitárbetét nagyon ügyesen oldja. Végül újra a tárogatóé a fõszerep, majd a nóta egy határozott, gyors befejezéssel zárul, elkerülve a refrén hatásvadász visszatérését. Hallgasd meg Te is! Az Orr: Távol a valóságtól > Mint fentebb látható, nem igazán tudtam belekötni a dalba, mert abszolút meggyõzött engem minden szempontból. A felvétel minõsége és a keverés is kitûnõ, mint az elején említettem is, és a zenészek játéka is kifogástalan. Minden a helyén, jó arányokban, ez így jó, ahogy van. Hölgyei és uraim, ez egy jó dal egy tehetséges zenekartól. Köszönöm az élményt! A zenekar honlapja: http://www.azorr.hu/ Daro
Az email cím védve van a spam botoktól, a megtekintéséhez a JavaScript bekapcsolása szükséges
Találatok: 2116
|
Demo rovat 
