|
 Olvasóink jelentõs hányada talán még a csattogós lepkéjét tologatta a ’80-as években, de vagyunk azért egy páran, akik már többre emlékeznek ebbõl a korszakból. A showbiznisz akkoriban sok nagyhajú slágercsapattal kényeztette a nagyérdemût a rock vonalon, az Európában éppen virágkorát élõ euro- és italodisco áradat mellett természetesen.
Valami ebbõl a korszakból ragadhatott meg a Gibraltar Band tagjaiban, mert az Idõszárnyak címû daluk kifejezetten azt a rockzenét idézi fel bennem, amit a Europe vagy a Bonjovi mûvelt akkoriban. Ez a slágeresség egyszerre jó és rossz is, hiszen tisztességes dallama van a nótának, viszont folyton érezteti hatását az a kissé avíttas stílus, amitõl a dal ugyan nem rossz, de egyáltalán nem hat frissnek. Ki kell azonban emelnem, hogy a zenészek egyébként korrekt munkát végeztek, kiváltképp a gitáros, aki szépen megformált szólóval ajándékoz meg minket. Picit ugyan lukatheres utánérzéssel, de mindenképpen ügyesen penget. A kompozíció elején is egy akusztikus gitáron elõadott intro díszeleg, ez is jó. A dal végén meg a zongora játszik pár levezetõ taktust, ami szintén nagyon tetszik. Szóval minden hangszer a helyén van, és a felvétel – némi sistergõ alapzajtól eltekintve – kellemesen is szól, arányos a keverés. Az énekessel már nem vagyok ennyire elégedett. A dallam a refrénben tartalmaz egy-két izgalmasan nagy hangközt, amit egyszer sem sikerült kifogástalanul eltalálnia. A dalban egyébként is több helyen van ilyen csekélyke hamisság, de ez köszönhetõ lehet akár a felvételeknél használt fejhallgatónak is, ami könnyen becsaphat gyakorlott énekeseket is. (Aki jártas a hangtechnikában, az tudja, hogy a hang magasságérzetét a hangerõ is jelentõsen befolyásolja, így egészen mást hallhatunk egy fülesben, mint a tõlünk méternyire zizegõ ládából.) A dolgot azonban súlyosbítja az, hogy egy rövid szótagot indokolatlanul, de következetesen és idegesítõen nyújtva énekel: „…átadóóóm az égnek…”. Elég esetlenül hangzik, pedig lehetne ezt határozottan, rövidebben énekelni, kis szünetet hagyva inkább a szó után. Az szerintem sokkal természetesebb lenne. A verzéket indító prózai szakaszok sem jönnek be nálam. Ezeknél már több színészi beleélés kellene, hogy hitelesen szólaljanak meg, de mivel ez hiányzott, a dolog nagyon mesterkéltre, erõltetettre sikerült. Hogy ne csak szapuljam a zenekar „torkát”, azt azért megjegyzem, hogy a mûfajhoz jól passzol a hangja, és amikor nem a dallam legfelsõ hangjain jár, jólesõen meg is nyomja a hangokat.  A nóta tehát zeneileg rendben is lenne. Talán annyit még mindenképpen érdemes megemlítenem, hogy a refrének alatti hangszerszólamok szaggatottságán szerintem kicsit puhítani kellene, mert a zene a gitárszólót kivéve nem válik elég oldottá, folyékonnyá egy pillanatra sem. Hiányolom még a vokálokat is, amik szintén tudnának mit hozzátenni a refrénekhez, de akár a verzékhez is. Ebben a mûfajban meg ez szinte kötelezõ. Azt nem hiszem, hogy csak az énekesnek van a vokálhoz megfelelõ hangja!
A zene tehát – mint fent írtam - egészen jó, azonban a szövegbe sikerült egy egész sor lelkizõs rock-klisét, ezerszer megunt közhelyet összegyûjteni (a megtört szívtõl az elvesztett úton, a válasz meglelésén, a fájdalmon meg a mindig égõ bensõ tûzön át a túlélésig és az angyalokig mindenféle ismerõs szófordulat megvan). Ezzel szöges ellentétben tulajdonképpen van mondanivalója, üzenete, csak az eszközöket sikerült szerencsétlenül megválasztani. Végül is slágernótának akár meg is felelne, de talán érdemes a dolgot kicsit újrafogalmazni, kihagyva az elmúlt húsz-harminc esztendõ elkoptatott szófordulatait, helyettük érdekesebb költõi képeket használva. A jelenlegi formájában ugyanis nem tûnik õszintének, belülrõl jövõnek a dal. Inkább az volt az érzésem, hogy a szerzõ a gondolatait nem meri nyíltan felfedni, inkább az említett szirupos közhelyekkel takarózik. Mit is mondhatnék összegzésképpen? A zenekar hangszeres munkája tetszik, sõt a dallamvilága és hangszerelése is rendben van, szövegvilága azonban nem. Mivel a szövegnek pedig ebben a zenében végig hangsúlyos szerepe van, sokkal körültekintõbben kéne azt kidolgozni. Így nem adok rá erõs közepesnél (mondjuk 6 a 10-bõl) magasabb pontszámot, bármennyire szívesen is tenném. Az elemzett dal meghallgatható a zenekar honlapján: http://gibraltarband.uw.hu Daro
Találatok: 1783
|
Demo rovat 
