 Egyszer egy ismerõsöm azt találta mondani nekem, hogy egy punkzenekar addig igazán punk, amíg tagjai meg nem tanulnak rendesen játszani. A stílus jellegzetes vonásai jelen vannak ugyan a Soffi zenekar dalaiban, de õk már megtanultak zenélni. Hát akkor most mi legyen, punk ez, vagy nem punk? Döntse el ezt inkább mindenki maga, miután belekóstolt a Soffi együttes anyagába.
A négytagú csapat két éve alakult, és honlapjukról letölthetõ egy egész csokor demo-felvétel. Dicséretes, hogy ezek mind saját szerzemények, mindössze egynél bukkan fel más szerzõ neve. Nem is választottam közülük, mert nehéz lett volna, és ennél a zenekarnál talán sokkal átfogóbban lehet az egész anyagról véleményt formálni. Az õ esetükben ugyanis már nincs igazán értelme a hangszeres tudás hiányosságairól, ritmikai hibákról vagy intonációs problémákról beszélni. Hallhatóan mindenki tudja a dolgát, és megfelelõ képességekkel rendelkezik ahhoz, hogy a mûfaj követelményeinek – még ha azok nem is túl magasak – kifogástalanul eleget tegyen, sõt bõven túl is szárnyalja azokat. A fronton éneklõ, és a felvételeken „maga alá” vokálozó Zsófi is nagyon a helyén van. A nótáknak van húzásuk, keményen zúznak, ugyanakkor a magamfajta konzervatívabb ízlésû hallgatónak is élvezhetõ a mûsor az egyszerû harmóniamenetek ellenére is egészen fülbemászó dallamok, és a jól megkomponált vokálok miatt.  Szerencsés zenekar a Soffi, hiszen olyan énekesnõvel büszkélkedhet, aki saját maga írja a szövegeket, ráadásul – külföldi tanulmányainak köszönhetõen – kitûnõen beszél angolul. Így aztán a szövegek is angolul íródnak, és megfelelõ szókincs birtokában, nyelvtanilag helyesen. A felvételeken pedig – kár is ezt ragozni - nyoma sincs kiejtésbeli hibáknak. Persze ettõl még lehetnének gyengék is a szóban forgó alkotások, de formailag és tartalmilag egyaránt rendben vannak. Ráadásul abszolút hitelesek is. Volt alkalmam találkozni is az említett énekesnõvel, és a beszélgetésünk során pontosan az a határozott személyiség rajzolódott ki, amilyen a dalokból is tükrözõdik. A szövegek – nem meglepõ módon - alapvetõen a nõ-férfi kapcsolat témakörét járják körbe, mindezt egy határozott, magabiztos, a dolgokat tisztán látó, életigenlõ nõ szemszögébõl mutatva. Nem túl cizelláltak, inkább nyersek lényegretörõek, ahogy ebben a zenei környezetben ez természetes.
Valószínûleg a szövegek gondolatvilágának és a punk mûfajnak magának is köszönhetõ, hogy a dalok között nincs lassabb tempójú, lírai hangvételû szerzemény. Ez teszi csak kissé fárasztóvá számomra az anyagot, hiszen a hallgatónak nincs igazán lehetõsége arra, hogy valamelyik nóta alatt kicsit lazítson. Mivel a dalok szerkezetét sem törik meg nagyobb instrumentális akciók - kivéve egy-két rövid gitárszólót -, fülünk egy percre sem nélkülözheti a folyamatos ingerlést. A tempó pörgõs, a gitár zúz, a mûfaj nem áll hozzám közel, mégis végig tudtam hallgatni az összes dalt, sõt, még élveztem is. Ezek szerint így jó ez. Punknak meg fõleg, ha hihetek az elején említett ismerõsömnek. Nekem legalábbis tetszik a produkció, a punkság meg relatív. A zenekar honlapja: www.soffi.hu
Daro
Találatok: 3171
|
Demo rovat 
mondjuk ezt jo lenne kifejteni jobba
Az email cím védve van a spam botoktól, a megtekintéséhez a JavaScript bekapcsolása szükséges
