 A fesztiválokról
A szeptember 14-16-ig megrendezett Hangfoglalás névre keresztelt Magyar Zenei Szemle és Hangszerkiállítás bizonyára sokatok érdeklõdését felkeltette. Cikksorozatunkban megosztjuk Veletek a szemlén szerzett tapasztalatainkat, az elsõ részben a fesztiválokról esik szó.
A Magyar Zenei Exportiroda és a Hangszeresek Országos szövetségének szervezésében megrendezésre került kiállítás elsõdleges célja volt, hogy teret biztosítson a zenei iparág szereplõi számára a kapcsolatteremtésre, a bemutatkozásra, valamint a legfontosabb hazai és nemzetközi folyamatok megismerésére.  A helyszín Beszámolónkban elsõsorban azokból a zártkörû szakmai beszélgetésekbõl szeretnénk szemezgetni, melyekre a külön regisztrálás, valamint a húzósabb jegyár miatt kevesebben jutottak be. A szakmai beszélgetések közül elsõként a nyári fesztiválokkal foglalkozó témakör volt számunkra érdekes, hiszen sok kérdés merül fel olvasóinkban ezekrõl a fesztiválokról (Sziget, VOLT, Hegyalja, Wan2, Mûvészetek Völgye stb.) Általánosságban jellemzõ, hogy egy kevésbé ismert zenekarnak nehéz bekerülni, a körülmények, hang és fénytechnika sokszor hagynak kívánnivalót maguk után, nehéz „normális” gázsit elkérni. Nos lássuk a másik fél, a szervezõk, hogyan vélekednek ezekrõl a kérdésekrõl, õk miben érzik a fejlõdés, továbblépés lehetõségét.  A beszélgetés moderátora Vörös András volt Persze azért adódnak fellépési lehetõségek -ilyen lehet pl. a Szigeten a Talentum Színpad-, ami egyfajta tehetségkutatónak is tekinthetõ. Kifejezetten olyan együttesek jelentkezését várják, akik még nem annyira ismertek. Itt azonban meg kell említeni a szomorú tapasztalatot: idén a több száz jelentkezõ zenekar kis töredékének sikerült csak fellépnie. Ráadásul a beküldött felvételek között kevés volt az igazán kiemelkedõ. Személyes tapasztalatként itt hozzá kell fûznöm egy gondolatot; szerintem egy zenekarnak tisztában kell lennie azzal, hogy sajnos még az is kevés önmagában, ha jó és tehetséges egy csapat. Az elõrelépéshez elengedhetetlenül szükséges, hogy – de rossz ezt így leírni- bizonyos szempontból árucikknek kell kezelni a zenekart, fesztivál és klub fellépések lekötésekor egyaránt. Tudom ez így elég nyers megfogalmazás, de ez az igazság. Természetesen a legfontosabb a zene minõsége és milyensége. Ezen felül viszont arra is elengedhetetlenül oda kell figyelni, hogy a bemutatkozó anyag igényes és színvonalas legyen. Abból kell kiindulni, hogy egy fesztiválra, klubba, rengetegen jelentkeznek, ezért nagy jelentõsége van az elsõ benyomásnak. Hiába jó egy felvétel, ha a körítés nem megfelelõ (pl. olcsó cd-re vastag filccel van felírva a zenekar neve ’oszt jónapot). Amikor egy szervezõ naponta 30-40 cd-be hallgat bele, ezekbõl is leszûri - akár tudat alatt is - következtetéseit. Ez persze fordítva is igaz: a nagy mûgonddal megtervezett borítós, cd-s prosi sem ér sokat, ha egy szakadt garázsban készültek a rosszul kevert felvételek.  Tóth Tibor Az a kérdés is felmerült vajon érdemes lenne-e jobban tematizálni a fesztiválokat annak érdekében, hogy azok egymástól jobban elkülöníthetõek legyenek. Azonban többek szerint ezzel éppen ellenkezõ hatást érnének el, a fesztiváloknak ugyanis épp a sokszínûségrõl kellene szólniuk. Ebbõl kisebbfajta vita kerekedett, a kisebb fesztiválok szervezõi felrótták a Szigetnek, hogy az nagyon leszûkíti a mozgásterüket. Egyébként az egész beszélgetés során érezhetõ volt némi Sziget-ellenes hangulat, ami teljesen felesleges volt. Egyszerûen nem lehet összehasonlítani egy már teljesen nemzetközivé vált kulturális fesztivált (ami minden eddiginél erõteljesebben koncentrál a nemzetközi fellépõkre) egyetlen másikkal sem.
Tekintsd meg képeinket! Végül a zenekari gázsikról is szó esett. Egész pontosan az volt a kérdés, hogy vajon a zenekarok díjazása esetében meghonosítható-e a nyugati példa, ami a klubkoncerteknél magasabb gázsikat jelentene? Summázva a beszélgetés ezen részét: nem (persze ezt így senki sem mondta ki). Tóth Tibor szerint – aki nem mellesleg 12 éve szervez koncerteket az ország minden részében- hiába javult érezhetõen a fesztiválok színvonala, annyira kicsi a magyar piac, hogy ez erõsen behatárolja a lehetõségeket. Itt egy számomra nagyon érdekes tapasztalatot is mondott: Magyarországon a vidéki városokban, ezer embernél többet nem nagyon tud megmozgatni, még egy közismert zenekar sem! Maximum háromezret, ha ingyenes a koncert. Na ebbõl formáljon egy feltörekvõ zenekar olyan törzsközönséget, amivel meggyõzi a fesztiválszervezõket egy magasabb gázsiról! Arról nem is beszélve, hogy eleinte kevés együttes rendelkezik saját menedzsmenttel, akik valamennyire levehetnék a szervezés, alkudozás terheit a zenészek válláról. A közönség megszólítását sajnos a legtöbb kereskedelmi rádió zenei struktúrája is nehezíti (ez a probléma újra meg újra felvetõdött), azt hiszem nem is kell külön kitérnünk rá miért… Itt a kör bezárult, kicsit a 22-es csapdájában érezhetjük magunkat. Kiemeltebb idõpontban levõ fellépési lehetõségre akkor számíthat egy csapat, ha már közönségcsalogató neve van, azonban a mélyen tisztelt publikumot igen nehéz megszólítani a korai, ill. kései kiesõ órákra szervezett koncerteken. Azért néhány lehetõség marad a feltörekvõ zenekaroknak a kiugrásra. A klub koncertekre alapozva meg lehet próbálni az ismertségnek azt a szintjét elérni, hogy innen-onnan ismerõsen csengjen egy fesztivál szervezõjének fülében a csapat neve. Ha a zenekar promóciós anyaga, bemutatkozó cd-je már megfelelõ színvonalú, fáradhatatlanul, újra meg újra meg kell próbálni megcélozni a fesztiválok jobb fellépési idõpontjait. Meg lehet próbálni felvenni egy menedzsmenttel is a kapcsolatot, esetleg a különbözõ tehetségkutató versenyekre beadni a jelentkezést. Azonban ez az út sem zökkenõmentes… Beszámolónk következõ részében az errõl szóló beszélgetés tapasztalatait osztjuk meg veletek. Bulka Erhárd
Az email cím védve van a spam botoktól, a megtekintéséhez a JavaScript bekapcsolása szükséges
Találatok: 2797
|
Tehetségkutató, feszt 
