Nem nagyon találkoztam még ilyen ellentmondásos zenekarral, mint az Útonállók. Ezeknek az embereknek semmi közük a blues-hoz, maguk is inkább rock zenekarként jellemzik magukat, szerintem a blues-os vonalat akár el is lehetne felejteni.
A zene Nem értem, miért kell olyan mûfajban dalokat írni, melyben arra, hogy öt éven belül eljutnak a hallgathatóság szintjére az esély nagyon kevés. A zenekar honlapján található nótákból kettõ blues alapokra építkezne. Viszont a blues játszásához nem elég csupán ismerni az alap 1-4-5-1 formulát. Hallhatóan nem is érzi jól magát ebben mûfajban egyik zenész sem. Pontatlanság, szétesés, mûfajidegen szólók és fordulatok, olyan, mintha tizenéves kezdõ gyerekek a fejükbe vennék, hogy márpedig most blues-t fognak játszani, mert az olyan buli, jönnek a csajok, autogramot osztogatunk meg minden. Pedig itt nem egy tinikbõl álló bandáról van szó. És erre nem mentség, hogy kevés volt az idõ a stúdióban, mert az ilyesmit akkor sem szabad kiadni a kezünkbõl. Az énekes végig hamis és élettelen, olyan, mintha közben valami mással is foglalkozna, nézné a Dallas-t, vagy a valamelyik hangszert is kezelné. Nem hiszem, hogy ezek az amúgy tapasztalt emberek ne tudnák, hogy így nem szabad nekiállni még egy demo-nak sem, mert akkor utólag mindig magyarázkodni kell. Kedves zenekar, ezt a demo-t be kell zúzni , csinálni egy másikat, amin nincsenek blues-os nóták és inkább kevesebbet, de jobban átgondoltan kell felvenni. Nem egy helyen hallatszik, hogy a hangszerek és az ének dallammenete üti egymást. Néha az az érzésem, hogy talán nincsenek is behangolva a hangszerek, minden húr úgy van, ahogy a gitáron volt, mikor megvették.  Útonállók Mindez azért szomorú, mert hallatszik, hogy nem ma kezdték a muzsikálást. A gitáros jazz-es ötletei egészen érdekesek, a szólókban is ott van valami, ami mutatja, hogy érdemes ezt tovább csinálni. A dobos is érdekes finomságokat játszik, ráadásul viszonylag pontosan, bár a nagy és hosszú pörgetéseknél hiányzik a hangsúlyozás. A basszus eközben pedig alig tesz valamit, pedig egy trió felállásnál – ahogy egy-két nótában van – ki kellene pótolni a ritmusgitár hiánya miatti rést, de ez vonatkozik a szólógitárra is. Van itt kérem szépen a Beatrice-Republic hangulattól kezdve a fékezett habzású Hobo utánérzésen keresztül minden. Mintha Nagytarcsán megállt volna az idõ. Tessék hát inkább hangsúlyt fektetni az ígéretesebb témákra és nagy vonalakban meghatározni, hogy milyen stílust is képviselünk! Ilyen ígéretes téma az Emlék vagy a Guminõ, amely utóbbinak nyugodtan odaadományozhatjuk a „Minden idõk legrosszabb magyar nyelvû szövege” díjat. A szövegrõl A szöveg megint csak olyan, mintha tizenéves kölykök írták volna élettapasztalat nélkül, a rímekrõl már nem is beszélve, amikor a rímhívó szó ugyanaz, mint a rímszó. Ez nagyon gáz. Elcsépelt rímek (húz-blúz), vagy semmilyenek. Mintha az Irigy Hónaljmirigy egyébként szintén nagyon gyenge szövegeit hallgatnám. Akkor ez most komoly vagy csak egy rossz vicc? Ilyen szövegbéli problémáknál a szöveg ritmizálásán már ne is akadjunk fenn. A szövegírótól egy idõre vegyünk el minden íróeszközt. A végértékelés pedig elég lehangoló, pedig többet érne a zenészek miatt: Az elérhetõ tízbõl három pontot ítélek meg.
Bõvebb infó a zenekarról, letölthetõ dalok: http://www.utonallok.ini.hu/ Elkövette: Fekete Talp emil:
Az email cím védve van a spam botoktól, a megtekintéséhez a JavaScript bekapcsolása szükséges
Találatok: 9769
|