A hivatalos kezdés idõpontjában még csak lézengtek a hajón az érdeklõdõk, így jó egy órás késéssel kezdõdött az elsõ elõadás. Ugyan ekkor sem kellett attól félni, hogy a hajó elsüllyed a hatalmasra duzzadt tömegtõl, de legalább kényelmesen elfért mindenki a Haffner Band koncertjén.

Haffner úr és háromfõs csapata a nemrég megjelent Shapes címû lemezének anyagát hozta magával, és mutatta be. Az anyag annyira friss, hogy a hajón megjelent ACT Music kiadványok hazai forgalmazójának is csak néhány példánya volt belõle ezen az estén.
Koncert közben megtudtuk, hogy a jelenlegi formáció egy új felállás. Wolfgang Haffner, aki több mint 350 lemezen játszott már, számos együttest erõsítve, legutóbb a Nils Landgren Band-del járt Budapesten.
A nu-jazz formáció örömmel használ elektronikus hangzásokat is. Ez nem csak a gitárt érinti, hanem elektromos dob alapokat, elektromos dobot, illetve számítógépes segítséggel, szintetizátorral keltett hangokat is jelent.
A jazz lüktetés végig megmaradt az elõadás során, de sokszor pszichedelikus mélységekbe is elmentek, és néha azt hittem, valami chill out partin vagyok. Mondhatom úgy, hogy elvarázsolt a zenekar, pedig Victoria miatt érkeztem a hajóra. Erre az „elõzenekar” már levett a lábamról, és ezzel nem voltam egyedül.
Wolfgang többször jött elõ a dobok mögül, hogy a számokról, vagy a csapat tagjairól meséljen. A legviccesebb jelenet az volt, amikor a basszeres úr bemutatása után köszöntötte a svéd faluból, ahonnan Lars származik, érkezett rajongókat is, akik hatalmas kiabálással reagáltak a hátsó sorból. A legérdekesebb pillanat pedig az volt, amikor a dobokhoz hozzá sem érve adott cinszólót, amit én még nem hallottam korábban. Wolfgang az egyik legjobb basszistának nevezte Ericsson-t, aki könnyed technikájával búgta el az alapokat. A tõle jobbra álló Frank Kuruc, egy visszafogott ember látszatát keltette, aki ha kellett szólózott, ha kellett csak egy-egy riffel kísérte végig a számokat. A billentyûs Sebastian Studnitzky akkor szerezte a legnagyobb meglepetést, amikor trombitát ragadott, és azzal is nagyszerûen boldogult. Az egyik számban fél kézzel a trombitát tartotta és fújta, fél kézzel meg a szintetizátort bütykölte.
A koncert utolsó számára egy kellemes sárga megvilágítást is kaptak, így minden egyben volt ahhoz, hogy egy végsõ varázslattal köszönjenek el tõlünk.
Mivel másnap is fellépésük volt, a koncert után gyorsan távoztak a színhelyrõl.
Mi csak figyeltük, ahogy átszerelik a színpadot, és arról értekeztünk, hogy ez igen erõs kezdés volt erre az estére, és hogy be kell szerezni az elhangzottak hanghordozóját.
Hekli Andi képei a koncertrõl >

A zenekar tagjai:
Wolfgang Haffner: dob
Frank Kuruc: gitár
Lars Ericsson: basszusgitár
Sebastian Studnitzky: billentyûsök és trombita

Honlap: http://www.wolfganghaffner.com/

Közben a színpadra felkerült egy dobfelszerelés, egy szép bõgõt is beállítottak, míg a korábban is színpadon álló zongora is a helyére került, majd valamivel több mint negyedórás várakozás után elkezdõdött a második koncert, már jóval tíz óra után.
A színpadkép kellemes folytatást ígért, de sajnos nem az lett belõle. Legalábbis számomra. Ugyan sokan boldogan nézték végig a koncertet, de többen egy véleményen voltunk: nem jön le, amit a szõkeség és csapata nyújtani akar. Victoria kis fekete ruhácskában tipegett a színpadra, és rögtön arra gondoltam, vajon mit rejt a plázacica külsõ. Már az elsõ szám alatt kiderült, hogy nem azt, amit vártam. A felkonferálásban elhangzott, Svédország elsõ számú jazz énekesnõje jelzõvel nem tudok egyetérteni. Nem csak a hangjában, és elõadásmódjában nem éreztem semmi jazz-est, de a viselkedése is kimondottan zavaró volt. Kicsit úgy érzem, túl van a hölgy reklámozva. Ezen az estén még a zenekar sem tûnt túl jónak, pedig nem volt rossz a muzsika, de valahogy nem volt egyben. Az elegáns hangszerek, és a jazz, a frontvonalban álló miss-szel, aki néha kimondottan affektálva énekelt, valahogy akkora kontrasztot eredményezett, ami nem érintett meg, és a közönség is igen megfogyatkozott a koncert végére, ami azt is jelentheti, hogy többen értettek velem egyet.
Persze azt is, hogy a távolabb lakó zenebarátok nem tudták megvárni az elõadás végét is, és ilyenkor elgondolkodtató az, nem kellene-e idõben koncertre járnia a közönségnek, mert ha nincs 1 órás csúszás, talán többen tapsolják meg a csúnyának semmiképp nem mondható Tolstoy kisasszony produkcióját.
De hogy az elõadás anyagáról is essen néhány szó, középpontban a Pictures Of Me album anyaga állt, amely olyan elõadók számainak átiratát tartalmazza, mint Paul Simon, Peter Gabriel, Prince, Stevie Wonder, Van Morrison és Seal.
Az egyedi átértelmezések, nekem többször kicsit erõszakosra sikeredtek, így a koncert fele felé hátra mentem, hogy megvásároljam a Haffner Band lemezét, amirõl jól lecsúsztam, mivel ahogy azt fentebb említettem, a lemezek az utolsó darabig elfogytak, és amit a zenekar hozott, azt a sietve távozás közben szintén magukkal vitték és november közepe után lesz csak kapható…

Hekli Andi képei a koncertrõl >
Honlap: http://www.viktoriatolstoy.com/

A felemás estén mindkét fellépõ elvarázsolt. Amíg a Haffner Band a produkciója egészével, addig Victoria Tolstoy csak a külsejével.

Geski
Az email cím védve van a spam botoktól, a megtekintéséhez a JavaScript bekapcsolása szükséges

Hozzászólások (1)

Hozzászólás

Név
BBCode:
Hozzászólás
Biztonsági kód*