„Budapesten születtem, már zsenge kisgyermek koromban kiderült, komoly az érdeklõdésem a zene iránt. Ez nemcsak abban mutatkozott meg, hogy mindenféle muzsika, éneklés hallatán széles mosoly kíséretében tágra nyílt a szemem és a fülem, hanem abban is, hogy bármilyen tárgyat, netán zeneszerszámot a kezembe véve dallamot vagy ritmust csiholtam ki belõle.  Lett légyen az fadarab, csörgõ, xilofon, furulya, síp, vagy egy üres flakon, kifeszített befõttes gumi, vagy lábos, én csak ütöttem, pengettem, fújtam a környezetem örömére (nem mindig).

Az elsõ komoly hangszert, egy hegedût, ötéves koromban kaptam meg, ezzel indultam a zenei általánosba. Ezután jött az elsõ szaxofon 14 éves koromban, majd a Közgáz technikum elvégzése közben a saját készítésû elektromos gitár, no meg otthon a jó öreg pianínó. Ekkor alakult meg az elsõ zenekarom is, a Reals nevû iskolazenekar a Beatleshez hasonló felállással (3 gitár, dob). Én az egyik gitáros-énekes voltam, leginkább a suliban tanuló csajok elkápráztatása volt a cél. Ezt a mûfajt akusztikus gitárral is szívesen gyakoroltam, pl. az osztálykirándulások alkalmával. Életem ezután még inkább a zene felé vette az irányt. Jazz tanszak és néhány jó zenetanár, valamint önmagam segítségével autodidakta módon is több hangszeren igyekeztem elsajátítani a tudást, mert valahogy mindegyik a szívemhez nõtt.” – olvasható önvallomása az Old Boys honlapján.