Másodikként a Rorschach brigád tette oda magát, de jó alaposan. A csapat minden egyes tagja ingben és nyakkendőben, az apró termetű basszusgitáros mindehhez cipő nélkül, zokniban. Karizmának és zenei tudásnak ők sem voltak híján, s amíg az előző zenekar inkább indulataival, addig ők intellektuális töltésükkel tűntek ki a tömegből. Fifikás hangszerelési megoldások követték egymást, kiváló volt az összhang, s a végére – egy félig francia nyelvű sanzon erejéig – a Pauly Pilot kiváló énekesnője, Szilágyi Kata is kisegítette őket. Zajos sikert arattak, s ezen a napon ez számukra az ötödik helyhez volt elegendő.

Két fellépő között az est magyar házigazdája és a külföldi szervező ember, Sebastian manuálisan számolták meg az egyes bandákra adott szavazatokat, majd amilyen gyorsan csak lehetett, színpadon termett a következő zenekar. Kezünk (lehetőleg csak az egyik) felnyújtásával lehetett szavazni, ha tetszett a banda, s a hat (6) legtöbb voksot begyűjtött banda közül válogatta ki a végén a szakértő zsűri az első hat helyezettet. A többiek – demokratikus módon – holtversenyben a hetedik helyen végeztek.

Nem így a Gutenberg Halott nevű formáció, akik ez esti produkcióval a negyedik helyezést gyűjtötték be maguknak. Zenéjük a korábbiaknál lazább szövetű, kissé – elsősorban a basszusnak köszönhetően – funkys jelleggel bírt, dalszövegeik a mai fiatalok sokszor lázálom-ittas élményeiből táplálkoztak, nagyon tetszett a billentyűs ember karakteres játéka is. Mint a legutóbbi zenekarnál, itt is inkább az intellektus kerekedett felül az indulatokon, örömmel tapasztaltam, hogy sok zenekarnak, zenésznek van miről énekelnie, nem csak a már lejárt lemez, a „lázadjunk a lázadás kedvéért” kissé nihilista attitűdje van műsoron.

A sorban következő zenekar, az Elise bírt az est folyamán a számomra legirritálóbb karakterű frontemberrel, egyszerűen nem bírtam komolyan venni ezt a figurát, s a zene sem igazán ragadott magával, noha volt itt gyönyörű héthúros gitár, iszonyat málházós riffek és indulatos szövegek (már amennyire érteni lehetett), de én inkább továbbpörgettem a képzeletbeli lejátszómat. Produkciójuk ezen az estén a megosztott hetedik helyhez volt elegendő.

Este kilenc után pár perccel a Suburban Neon vette birtokába a deszkákat, és olyan show-t produkált, hogy szem nem maradt szárazon. Nagyrészt köszönhetően a teljesen őrült basszusgitáros kollégának, aki a remek, feszes játék mellett egyszer még egy lámpaburát is a fejére akasztott, bele az óriási parókája tetejébe, no de ne szaladjunk ennyire előre. A csapat minden egyes tagja kiválóan teljesített aznap, szépen definiálták az általuk csak „dream rock”-ként aposztrofált stílus jellemző jegyeit, ezek pedig az elszállós, igazán messzire repítő billentyűs dallamok, a diszkrét gitárjáték, és a feszes, dinamikus ritmusszekció. Énekesük is kiválóan teljesített, s hogy a show sem maradjon ki az életünkből, az utolsó nóta előtt egy kanapét, egy kisasztalt tévével és egy nagy állólámpát hozott be a Rorschach három tagja egy gyermek kíséretében, majd leültek tévézni velünk szemben, és a végén Suburban Neon feliratú papírrepülőket hajigáltak közénk. Mindez hőseinknek az összesített harmadik helyhez volt elegendő.

Utánuk az Elleborum zenekar osztotta meg velünk gondolatait, folytatva az inkább intellektuális bandák aznap népes sorát, ha lehet, még az eddigieknél is szolidabbra véve a figurát. Nem hagytak túl mély nyomot bennem, ámbátor ez a szolid teljesítmény aznap a hatodik helyhez volt elegendő.

A sorban következő Metrosection lett az est győztes zenekara. Hogy miért, azt nem bírtam megfejteni, az ő produkciójuk sem hagyott valami mély nyomot bennem. Megfigyelhető, hogy a mostanában tehetségkutatókon győztes zenekarok egyfajta langyos középutas stílust képviselnek, a nemzetközi zsűrik valószínűleg túlságosan is biztosra akarnak menni egy-egy ilyen győztes kiválasztásánál.

Számomra a Mindfields Factory produkciójánál szakadt el a cérna. Öt meglett, megtermett férfiember produkált valami irgalmatlan progresszív metál zúzdát, olyan hangerővel, hogy őszintén aggódtam a hallásom épségéért. Vagy lehet, hogy csak rossz helyre álltam fotózni? Mindaddig jó posztnak bizonyult a rendezői bal hangfaltorony és környéke, de amikor az énekes kolléga úgy igazán forte kieresztette a hangját, azt hittem, légnyomást kaptam. Mindezt nem a feddés hangján mondom, minden elismerésem az övéké, produkciójukat a zsűri is egy előkelő második helyjel honorálta.

Az utánuk következő Country Strike (Hardcore Metál), Live Mirror (Rock), Ad Astra (Progresszív Metál) és Sacra Arcana (Folk Rock) fellépését már sajnos nem láttam, számukra ezen az estén nyújtott produkciójuk a megosztott hetedik helyhez volt elegendő.

fotó: Twangman

Összességében elmondható, hogy jól vizsgázott itthon az immár 15. évébe lépett fesztiválsorozat, s kis hazánk zenekarai is derekasan megállták a helyüket ebben a nemes versengésben. Drukkoljunk hát a Metrosection zenekarnak, hogy méltóképpen képviselje Magyarországot a 2007. augusztusában, Németországban megrendezendő nemzetközi döntőben. A tét nem kevés: márkás tárgynyeremények és hat hét stúdióidő a Roastinghouse Stúdióban, Malmőben, Svédországban…

Kapcsolódó oldal:
www.emergenza.net